A futásra – mint ma oly sok mindenre – óriási iparág telepedett, okos eszközökön figyelhetjük testünk minden rezdülését, teljesítményét, a pulzustól a kalóriaégetésig, és a legfontosabb szempontig, az idővel való versenyfutásig. A letöltött alkalmazásból pedig rögtön meg is oszthatjuk a tevékenységet a közösségi médiában. A futás legtöbbször mérnöki munka, a test ellenőrzése, alávetettsége. Mondhatnánk, nekünk a futás erre kell, erre jó. De itt van a Futni születtünk könyv, amelyik elmeséli, hogy a futás sokkal ősibb, elemibb, az emberré válás fontos állomása, maga a szabadság. McDougall könyve világsiker lett, amit nemcsak témájának köszönhet, hanem annak is, hogy a szerző remek mesélő. Egy nagyívű, izgalmas történetet mesél el, amelybe sok kisebb történetet ágyaz, ezért a könyvnek van egy húzása; hosszútávra tervezték, bő négyszáz oldal, de végig lehet száguldani rajta. Az Egyesült Államok legendás futóinak és Észak-Mexikó különleges figuráinak élete McDougall történetében keresztezik egymást.

A központi rejtély – a futás értelmének megtalálása és a helyes futástechnika elsajátítása – mellett sok kisebb titokra is választ keres a könyv. Miért a világ legjobb futói a mexikói tarahumara indiánok? Hogyan lehet túlélni az ultramaratonokat? Hány energiaszelet vagy energiazselé kell egy versenyre? Melyik táplálkozási szakértőnek, orvosnak, erőnléti edzőnek higgyünk? Miért van annyi sérülés a futók körében? Melyik a legjobb futócipő, és milyen praktikákkal élnek a nagy futócipőgyártók? Legyőzhetjük-e saját magunkat? Hogyan fussunk? A saját lábfájásának okait kutatva McDougall nyomozásba kezd, nem hagyja nyugodni a fejtörő hogyan lehetséges az, hogy miközben a nyugati világban a legmodernebb futócipőben rohangálók nagy része térd- és derékfájástól szenved, a tarahumara indiánok gumiabroncsból készített szandálban sérülésmentesen tesznek meg ultramaratoni távokat szélsebesen. Egyaránt keresi a válaszokat az amerikai elit orvosok, edzők és az indiánok körében, ezért a könyv tudományos ismeretterjesztés és kulturális szótár is. Az írót nem kápráztatja el saját fejlődéstörténete, a személyes érintettséget csak módjával adagolja, ha a sztori hitelességét erősíti, nem ő a könyv hőse, hanem a futás elkötelezett hívei, csodabogarai.

Pár oldal jut az általunk legismertebb bajnoknak, Emil Zátopeknek is. A cseh futó stílusán sokat élcelődtek a sportújságírók, de áradt belőle a futás szeretete és öröme. Amikor harmadik olimpiai rekordját futotta meg, a jamaicai futók a vállukon vitték körbe a stadionban. Ha Zátopek győzött, mindenki örült. Louis Liebenberget húszévesen a Fokvárosi Egyetemen az a kérdés foglalkoztatta, hogyan történt az elme evolúciós „ősrobbanása”. A választ a Kalahári sivatagban, a busmanok közt vélte megtalálni. Ott tanulta meg, miképpen lehet futással kifárasztani az antilopot. Rövidtávon nem, de hosszútávon a busmanok minden állatot kifárasztottak. A fölegyenesedett, futó ember nem véletlenül lett sikeres. „A futás az a rendkívüli képesség, amely emberré tett minket – és ez azt jelenti, hogy minden ember birtokában van ennek a rendkívüli képességnek” – véli Liebenberg.

A könyv futóknak és nem-futóknak egyként ajánlott olvasmány. Ha a kedves olvasóban a könyv végére érve nem mocorog a késztetés, hogy fölemelkedjen a fotelből és rohanjon egyet a friss levegőn, érezze, ahogy pezsdül a vére, akkor a hiba az ő készülékében van.

Christopher McDougall: Futni születtünk. Park Könyvkiadó, 2021. 420 oldal. Fordította: Szarka Zoltán, Tompa Andrea.