Mindig azt hiszem, hogy elértük a gödör alját, de aztán jön egy szlovákiai politikus és megmutatja, hogy nem, még mindig van lejjebb. Észrevették, hogy a járványhelyzet romlásával párhuzamosan növekszik Igor Matovič aktivitása is? A viszonylag nyugalmas nyári hónapokban nem nagyon hallottunk róla. Most, hogy megint katasztrófa-közeli állapotok uralkodnak, ismét előbújt a barlangjából, hogy még nagyobb káoszt okozzon. Először bemutatta az adóreform-tervezetét, mellyel gyakorlatilag halálra ítéli a kisvállalkozók jó részét, most pedig ismét az oltások serkentésének kérdésébe kontárkodik bele – mert hát ilyen elme ez az Igor, mindenhez ért, mindenbe beleszól, igazi polihisztor.

Igen, az elme, amelyik elhozta nekünk a katasztrofális, botrányokkal teletűzdelt és zéró eredményt sem hozó, de cserébe igen drága oltási lottót, most újra alkotott. És ezúttal csatlakozott hozzá a saját kormányának belső ellenzékeként működő, hetente kilépéssel fenyegetőző, de valamiért mégis maradó Boris Kollár. Ez a két zseni összedugta a fejét, és kitalálták, hogy ötszáz eurós utalvánnyal kéne ösztönözni a hatvan év fölöttieket, ötszázmilliós lyukat ütve ezzel a költségvetésen. Az utalványokat belföldi szolgáltatásokra használhatnák el, például Kollár síközpontjaiban. De ez nyilván csak egy véletlen.

Ez történik akkor, ha két plagizáló spekuláns magából kiindulva próbálja motiválni a lakosságot: semmi garancia nincs ugyanis arra, hogy az utalvány működni fog ott, ahol az ostoba lottó és a közvetítői bónusz is kudarcot vallott. És mi van azokkal, akik már rég beoltották magukat, de még nincsenek hatvanévesek? Ez a kormány folyamatosan arról papol, hogy milyen fontos a vakcina, de mikor kenyértörésre kerül sor, kiderül, hogy ezek csak szavak. A napokban ugyanis joggal kérdezi magától két és fél millió ember: Minek oltattam be magam, ha két hétig én sem dughatom ki az orrom a lakásból? Minek tartotta be az OTP-rezsimet egy étterem, ha ugyanúgy be kell zárnia, mint a többinek? Az már csak a ráadás, hogy két olyan ember játssza a megmentőt a mi pénzünkből, akik jócskán hozzátették a magukét ahhoz, hogy ilyen helyzetben legyünk. Undorító.

És az a baj, hogy szidhatom én itt Matovičot és Kollárt, de a többi koalíciós vezető sem teljesen százas. A járványügyi szakértők azt mondták, hogy háromhetes kőkemény lockdown kell mindenkinek (hogy az oltottaknak minek, azt nem értem, de ha a dokik mondják, akkor legyen – kibírjuk), ha el akarjuk kerülni a szakadékot. Kimutatták azt is, hogy jelenleg a legjobban a gyerekek között terjed a vírus, róluk pedig a szülőkre. Erre jön Richard Sulík, a józan ész bajnoka, és kijelenti, hogy az iskolákat nem zárhatják be. Miért? Mert.

Veronika Remišová pedig már azelőtt elhatárolódott az új szabályoktól, mielőtt nyilvánosságra hozták volna őket. Milyen kormány ez? Több mint másfél éve tart a pandémia, és az effektív járványkezelés még mindig áldozatul esik a kicsinyes koalíciós harcoknak.

Új hét, új mélypont. Aki nem hajlandó tanulni a történelemből, az arra kárhoztatott, hogy megismételje azt. Ne legyen igazam, de a jelek nem túl biztatóak: ugyanolyan káosz van, mint tavaly ilyenkor, körülbelül a lockdown is így kezdődött, hogy aztán tavaszig tartson. Úgyhogy viszlát húsvétkor!