Kevéssé megnyugtató, de jelezzük, távolról sem szlovákiai jelenségről van szó, az egész fejlett világot sújtja. Például az inflációtól történelmi okok miatt rettegő németek 30 éve nem tapasztalt pénzromlással szembesülnek. A gazdaság finom szövetét összekuszáló világjárvány először a lezárásokkal, a cégleállásokkal, majd a hirtelen fellendüléssel általános ellátási zavarokat okozott – egyszeriben drágult a fa, a papír, az energiahordozó, számos alapvető nyersanyag és még sorolhatnánk. Mindez óhatatlanul begyűrűzött az élelmiszerek árába is, amit csak azért hangsúlyozunk, mert a lakásfenntartási költségek mellett az élelmiszerek ármozgása révén érzékeljük leginkább az inflációs hatásokat.

Mivel a meglehetősen tempós pénzromlás még egy ideig velünk marad, ezért érdemes megvizsgálni, miként lehetne kibillent pénzügyi egyensúlyunkon javítani. Ugyanis vannak tartalékok. Bármennyire is úgy gondolnánk, hogy a pénzünkkel jól bánunk, ám az összkép mégis azt mutatja, sok esetben házi kedvencünk szőrhullásával többet törődünk, mint megtakarításainkkal. A banki folyószámlákon évek óta 0,5% alatti a kamat, sőt egyre inkább kamatmentesen dolgoztatják a pénzünket.
Ehhez képest a bankokban őrzött, összesen 42,5 milliárd eurónyi lakossági megtakarítás (tavaly őszi adat) 60%-a, azaz 25,5 milliárd euró a semmilyen hozamot sem hozó folyószámlákon pihent. Gondoljunk bele, e módfelett csinos összeg az 5% feletti infláció miatt egy év leforgása alatt mintegy 1,3 milliárd eurót veszített vásárlóértékéből! Ha tényleg minden euró számít, akkor a kisebb tételek esetében is érdemes átcsoportosítani megtakarításainkat. A másik példa: közel 1,7 millió munkavállaló tagja a második nyugdíjalapnak. Nos, az ott pihenő 12 milliárd eurónyi pénzünkből 7,5 milliárd euró a nagyon jól hangzó garantált, ám (garantáltan) mínuszt termelő alapokban fekszik. Miközben a részvényvagy

indexkövető alapokban levő megtakarítások 2021-ben bőven 10% felett teljesítettek. Mondhatjuk ugyan, legfeljebb 2-3 ezer eurónk van folyószámlán vagy a nyugdíjpillérben, de ha zavar egy 50 centes áremelkedés, akkor zavarjon az is, hogy közönyös hozzáállásunk okán a megtakarításunk után egy centet se kapunk.
Visszatérve az inflációhoz, várhatóan a második negyedévtől kezdve lassan elül a vihar, csillapodik az árvágta. Magyarországon az áprilisi parlamenti választás miatt nincs idő kivárni a helyzet jobbra fordulását, ezért a múlt héten személyesen Orbán Viktor jelentette be, hogy hét alapvető élelmiszeripari termék esetében befagyasztják az árakat, visszatérítik őket az októberi szintre. Arra viszont ügyelt, hogy a felsorolásból kihagyja a hatósági áras csirkefarhátot, mert e hústermék a szegényeknek számítók eledele… Aminek ugyebár rossz üzenete van akkor, amikor a Fidesz fennen azt hirdeti: Magyarország előre megy. Meg időnként hátra, tehetjük hozzá, amikor az ilyen elképesztően piactorzító, a költségeket a kereskedőkre és az állattenyésztőkre hárító, a szocializmusra jellemző árrögzítő lépést vet be. A szocialista tömb az 1970-es években az olajár emelkedésnél akarta a nyugati határon megállítani az inflációt, aztán tudjuk, mi lett belőle… Csak reménykedhetünk abban, hogy a Heger-kormány csörgősipkása, azaz Igor Matovič pénzügyminiszter nem veszi észre e „megoldást”, és közérzetjavító intézkedésként nem fagyasztja be néhány termék árát. Talán megússzuk ezt az orbitális ostobaságot, amire már csak azért is van esély, mert Matovič mindig a saját, gyakorta szintén módfelett balga ötleteitől van elájulva…