Zuzana Čaputová államfő Ukrajna gyors felvételét szorgalmazza az Európai Unióba. Támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését?

Teljes mértékben, feltétel nélkül támogatom. Úgy gondolom, ma már nemcsak arról van szó, mit jelent Ukrajna számára az uniós tagság – kétségkívül ez is nagyon fontos –, de a fő kérdés az, mit jelent számunkra Ukrajna csatlakozása az Európai Unióhoz. Miután Oroszország gazember módjára megtámadott egy másik országot, rendkívül komoly geopolitikai változás indult el, mely következtében Ukrajna felvétele az EU-ba nagyobb biztonságot jelent nekünk is. Minél előbb NATO- és EU-tagságot kell adni Ukrajnának.

Reálisnak tartja a csatlakozási tárgyalások megkezdését rövid időn belül?

Abszolút realisztikus ez az elképzelés. Úgy vélem, már holnap el kellene kezdeni a tárgyalást. Változó világban élünk, már nem érvényes az, amit február 24-e előtt megszokhattunk. A csatlakozási kritériumok, illetve a Maastrichti Szerződés feltételei úgymond a „jó időkre” készültek, amikor béke volt Európában. Most háború van, Ukrajnának egy felfoghatatlan katasztrófát kell átélnie. Ukrajnának az EU-tagság hatalmas támogatást nyújtana, számunkra pedig egy biztonságosabb világot, egy biztonságosabb Európát jelentene.

A jelenlegi helyzetben miért annyira fontos a csatlakozás kérdése? Miért szükséges a tárgyalások haladéktalan megkezdése?

Ukrajna európai ország, amely az EU része szeretne lenni, s már számos lépést tett ennek érdekében – az asszociációs egyezményt is aláírták. Ukrajna számára ez a lépés lehetővé tenné az integrációt abba a térségbe, ahova tartozik. Azt gondolom, a történelem során a csatlakozásnak most van a legnagyobb támogatottsága – nemcsak az EU-ban, de szinte az egész világon. Uniós tagállamként élhetőbb hely lenne, felgyorsulnának a reformok, és természetesen a biztonság garanciája terén is nagy előrelépést tapasztalnánk. Emellett előnyös lenne a mi szempontunkból is, hiszen érdekes partnerről van szó, akivel különböző területeken lehet együttműködni.

Hogy értékeli az Európai Unió háborúra adott reakcióját? A múltban gyakran kritizálták az uniós intézmények gyenge akcióképességét. Ön szerint sikerült meghaladni a korábbi állapotot?

Úgy vélem, igen. A 2014 óta bevezetett szankciók szerintem nem voltak elegendők, de azzal sem értek egyet, hogy teljesen jelentéktelennek bizonyultak. Megvolt a maguk politikai jelentősége. A február 24-e után bevezetett, igazán kemény szankciók arra utalnak, az Európai Unió kezdi tudatosítani, kivel van dolga.

Ezek szerint a jelenlegi szankciókat elég keménynek tartja?

Meglátjuk, milyen hatásuk lesz, hogy fognak megnyilvánulni a gyakorlatban. Az EU és a nyugati közösség által kivetett gazdasági és egyéb szankciók ezúttal valóban nagyon komolyak, de más tényezők is szerepet játszanak. Az orosz támadások okozta katasztrófára egyéb nemzetközi szervezetek, illetve hasonló elven működő sport és kulturális struktúrák is reagáltak: kizárták Oroszországot. Véleményem szerint ez is befolyásolhatja a helyzetet.

Felmerült az is, hogy Szlovákiának ki kellene utasítani az orosz diplomatákat az országból. Mi a véleménye erről lépésről?

Szó esett erről a gondolatról. Azt gondolom, ha az Európai unió közös megegyezésre jut az ügyben, akkor Szlovákiának támogatnia kellene a döntést.

Mi állíthatja meg Vlagyimir Putyint? Külső nyomás, vagy belülről kell érkeznie a követelésnek?

Arra a kérdésre, hol áll meg Putyin, az a válasz, hogy ott, ahol megállítjuk őt. Ott, ahol fellépünk ellene – Ukrajna katonai támogatásával, politikai, illetve diplomáciai támogatással, valamint gazdasági szankciókkal. Azzal, hogy nem megyünk bele a zsarolási játszmába. Határozott és egyértelmű álláspontra van szükség, tehát semmilyen szándék nem merülhet fel az agresszorral fenntartott párbeszédre. Oroszországgal a harcok előtt sem lehetett párbeszédet folytatni.

Szlovákiában is félnek az emberek az atomfegyverek bevetésétől. Ön szerint az atomháború kitörése lehetséges forgatókönyv?

Ezt nem tudom megítélni, szerintem Vlagyimir Putyin egy zakkant politikus. Ha a szlovákok félnek az atomfegyverektől, és korábban szimpatizáltak Putyinnal, most legalább láthatják, ki ő valójában. A jelenlegi forgatókönyvek közül azonban nem ez a legvalószínűbb. Mint mondtam, a mi hozzáállásunkon fog múlni a végkifejlet – a Nyugatnak nem szabad ráállni a zsarolásra, melynek célja, hogy megtörjön minket és behódoljunk. Nem vagyok az atomfegyverek stratégiai kihasználásának szakértője, de annyi biztos, hogy zsarolásról van szó, amit Moszkva nem először alkalmaz. Úgy tudni, Vlagyimir Putyin utasítást adott az atomfegyverek készültségbe helyezésére, a nyugati országok egyelőre azonban nem regisztráltak a bevetésükre utaló mozgásokat. Úgy kell hozzáállni, mint valakihez, aki valóban képes ilyen lépést megtenni – megtámadta Ukrajnát, korábban pedig Grúziát. Elővigyázatosnak kell lenni, nem szabad teret adni a zsarnokoskodásának, s annak, hogy ezáltal meggyengítsen bennünket.

Az orosz agressziót illetően szlovák parlamenti képviselők továbbra is terjesztenek álhíreket. Ön szerint ez hozzájárulhat a társadalmi polarizáció elmélyüléséhez?

Ők már rendesen hozzájárultak a társadalom megosztottságához. Nemcsak az álhírek terjesztésével, de az én szemszögemből nézve hazaáruló tetteikkel – tüntetéseket szerveztek, botrányba keverték azokat a képviselőket, akik támogatták a legnagyobb szövetségesünkkel kötött védelmi szerződés elfogadását. Hazaárulással vádolták a képviselőket, miközben ők maguk egy agresszort támogattak. Putyin már akkor is agresszor volt, nem február 24-én kezdődött a háború, akkor egy következő fázisba lépett. 2014 óta egyfajta hibrid háború zajlik, ők pedig egyszerűen beálltak ennek a rezsimnek a szolgálatába. Azt mondanám, ezek a politikusok ma a saját hazájuk érdekei ellen lépnek.