A faluban elszállásolt menekültekkel Takács Sándornak, Szirénfalva polgármesterének köszönhetően léptünk kapcsolatba. Takács szerint az első menekültek már a háború kirobbanása utáni napokban megérkeztek a településre. „Egy nálunk évekkel ezelőtt letelepedett, ukrajnai vállalkozónak köszönhetően már legalább 15 menekültet sikerült elszállásolnunk a községben. A szálláshely teljes mértékben a vállalkozónak köszönhető, mi csak az itt tartózkodásukhoz szükséges egyéb dolgokról próbálunk közösségi gyűjtés segítségével gondoskodni. Nagyon jó látni, hogy már a gyűjtés kihirdetését követő napon rengeteg ennivalót, innivalót, ruhákat, takarókat, felfújható matracokat és egyéb hasznos dolgokat kaptunk a helyiektől. A romlandó termékeket naponta eljuttatjuk nekik, a tartósabb élelmiszert, innivalót, illetve az összes többi tárgyi adományt a helyi önkormányzat épületében tároljuk. Mivel az elkövetkező napokban még legalább öt ember érkezik ebbe a házba, fokozatosan felhasználjuk és igény szerint újra feltöltjük a készletet” – mondta a falu polgármestere azzal, hogy aki azt hiszi, ezek az emberek jókedvükből érkeztek, azok hatalmasat tévednek. „Fiatal családokról van szó, némelyik gyerek még egyéves sincs. Hosszú órákon át sorban álltak a határon, volt olyan gyerek, aki nem bírta tovább és bepisilt. Szerencsétleneket így hozták át a határon, nem meglepő, hogy némelyiküknek végül egészségügyi ellátásra volt szüksége. Nagyon sajnálom, ami velük történik, de jó helyen vannak és rengeteg segítséget kapnak” – mondta polgármester.

Távoli rokonok

A szerencsétlenül járt családokat befogadó László Kijak végigvezetett a családi házában, elárulta, hogy a nála elszállásolt emberekkel családi szálak fűzik össze. „Azért is kötöttek ki nálam, mert bár csak távoli rokonok vagyunk, de egy vérből vagyunk. A háború kirobbanása után szinte azonnal felvettük egymással a kapcsolatot. A határról egyenesen a házba hoztam őket. Először csak egy család jött, később további kettő. Jelenleg 15-en vagyunk, de néhányan még jönnek. Szerény körülmények között élünk, de minden van, ami a létszükségletünkhöz kell. Nem éheznek, nem szomjaznak, nem fáznak, tető van a fejük felett és ami a legfontosabb, békességben együtt vannak” – részletezte lapunknak könnyes szemekkel az ukrán vállalkozó. A háború elől elmenekült fiatalok elmondták, nagyon jól érzik magukat Szirénfalván. „Senkinek sem kívánom azt, ami most velünk történik. Egyik nap még a saját házamban fekszek le aludni, másnap reggel pedig arra ébredünk, hogy mennünk kell. Mi Munkács környékéről vagyunk, ott még nem durrognak az ágyúk, nem záporoznak a golyók, de a változás szele már ott is érezhető. Ezért döntöttünk úgy, hogy útnak indulunk. Mivel mi már csütörtökön, az invázió reggelén útra keltünk, a férfiakat is simán átengedték a határon, most viszont már nem jöhetnének, hiszen hadkötelesek. Köszönet és hála mindazoknak, akik most segítenek a bajbajutottaknak. Bízunk benne, hogy a felek mihamarabb megegyeznek. Bár önszántunkból jöttünk el, amint a helyzet engedi, vissza szeretnénk térni. A mi hazánk, házunk, családunk, barátaink és munkahelyünk is odaát van, ezért nekünk is ott lenne a helyünk” – mondta bizakodva Mykhail Andrejko.