Illetve ez utóbbi mondatban azért lapul némi túlzás, mert a nagy galériák, múzeumok, aukciósházak azért ügyelnek az ilyen részletekre. Ugyanakkor tény, hogy mindig is imádták a mecénásokat. Ahogy maguk a képzőművészek, a kiállítóhelyek sem boldogulnánk nélkülük egy piacgazdaságban, hiszen a belépőjegyekből nem élnének meg, rendszeres állami támogatást pedig csak az állami intézmények kapnak.

A pénzről tudjuk, hogy nincs szaga, és azt is, hogy mosható, ha piszkosnak tűnne. Ma már eléggé nyilvánvaló, hogy ezeket az embereket nemcsak nemes filantróp megfontolások vezették, hanem részei az orosz elnök „soft power” terveinek, amelyekkel országa pozícióit akarja erősíteni Nyugat-Európában (elsősorban Angliában) és az USA-ban.

Az ukrajnai orosz invázió kapcsán elkerülhetetlenné vált az orosz kapcsolatok felülvizsgálása. A képzőművészeti intézmények nyilván nem szívesen rúgják ki azokat, akik rendszeresen pénzelik őket, hiszen a pandémia miatt többnyire nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Hogy ezek a döntések mekkora érvágást jelentenek számukra, azt jól példázza az izraeli Yad Vashem holokauszt-emlékközpont esete. Az intézmény elnöke még az invázió előtt azzal a kéréssel fordult az amerikai hatóságokhoz, hogy Roman Abramovicsot vegyék le a szankciókkal sújtandó oroszok listájáról, mivel a milliárdos a központ legnagyobb magántámogatója. Ha nem utalja át a dollárban is nyolc számjegyű összeget, le kell mondaniuk az új kutatási projektjeikről, egy olyan időszakban, amikor a holokauszttagadók és a holokauszt történetét meghamisítani akarók fokozzák aktivitásukat.

Az orosz oligarchákra nehezedő nyomás egyik első „áldozata” Petr Aven bankár lett, a Putyinhoz közel álló oligarchák egyike. Nem véletlen, hogy neve szerepelt az Európai Unió szankciós listáján, négy másik orosz oligarcha, Alekszej Mordasov, Mihail Fridman, Gennagyij Timcsenko és Alekszander Ponomarenko mellett. Aven nagy megbecsülésnek örvendett Angliában, hiszen rengeteg pénzzel támogatta a Királyi Művészeti Akadémiát, például a jelenleg is futó Francis Bacon-kiállításukat. Bekerült a Royal Academy Trust tagjai közé, amelynek maga Károly herceg a tiszteletbeli elnöke. Az intézmény a napokban megerősítette, hogy az orosz bankár már nem áll kapcsolatban velük, és az adományt is visszaadták neki.

A londoni Tate Viktor Vekselberg milliárdos miatt került nemrég reflektorfénybe, aki alapítványuk tiszteletbeli tagja. Az ő lemondásáról egyelőre nincs hír, a múzeum szóvivője szerint a tagság csupán névleges, egy korábbi adomány miatt kapta meg az orosz oligarcha. Valószínű azonban, hogy hamarosan ő is elveszíti funkcióját.

Hasonlóan kínos helyzetbe került a ma már teljesen orosz kézben levő brit aukciósház, a Phillips is. Két orosz üzletember vásárolta meg, és bár a szankciós listán egyikük sem szerepel, szakértők szerint mégis jó lenne, ha a műkedvelők bojkottálnák az aukciósházat.

A britek hangulatát ez ügyben jól tükrözi Chris Bryant parlamenti képviselő nyilatkozata, miszerint „Putyin támogatóit el kell távolítani kulturális intézményeinkből, a galériáknak és múzeumoknak mérföldnyi távolságra kell tartaniuk magukat a vérrel áztatott orosz pénztől”.