A nádas mellett sétáltak, ugyanis kedvelt elfoglaltságuk volt, hogy a tavaszi természet látnivalóit nézegetik. „Valószínűleg öregszünk”, jegyezte meg Bandika.

Húszéves koromban egyáltalán nem érdekelt a tavasz. Most meg már, ennyi iksszel a hátam mögött, mindig mutat valami érdekeset. Hová lettek például a vadludak? Hisz itt voltak egész télen. Elhúztak északra, felelte Ervin. Bandikának nem fért a fejébe, minek megy valaki a hideg északra épp most, amikor már kezdenek jobb idők lenni. Hát tudja – folytatta Ervin –, előre mennek ők is, nem hátra. Látott már vadludat hátrafelé repülni? Nem látott. Na ugye. Bandika képtelen volt megemészteni a választ. Ervin végül életvezetési tanácsokkal vigasztalta. Hagyja már őket, na. Ne gondoljon annyit rájuk. Nekik arra van az előre, és kész. Nem érthetjük mi ezt, ahhoz nekünk is vadludaknak kéne lennünk. Szeretne vadlúd lenni? Nem szeretnék – felelte Bandika, mielőtt visszaértek a faluba.

Éppen kikérték a Tartózkodó Tarisznyarák pultjánál az üveges fácánt, amikor a Dankó rádió bemondta, milyen eredménnyel zárult a magyarországi parlamenti választás.
„Nem érhet engem semmi rossz, ha átölelsz. Nem várok választ mástól, hogyha te felelsz” – kezdődött egy újabb zenei blokk a hírek után Korda Györggyel. Teltek a percek, a fácánok lassan, de biztosan elhagyták addigi otthonukat. A gázról nem mondtak semmit. Gyanús ez nekem – méltatlankodott Bandika. Ervin sem adta fel, tovább vigasztalta.

Hisz mit aggódik már annyit. Megmondták világosan, hogy vagy lesz gáz, vagy nem lesz gáz.

Mit nem ért ebből? Ha lesz gáz, félhetünk továbbra is a gázszivárgástól, ha meg nem lesz, örülhetünk annak, hogy nincs több gázszámla, meg félhetünk attól, mi lesz helyette. De ha rám hallgat, nem fog félni, hiszen előre megyünk, nem hátra.

Bandika megköszönte a biztatást, de úgy döntött, mégis inkább marad a félelemnél. Azt már kipróbáltam, és hát olyan időket élünk, hogy nem fogom a járt utat elhagyni a járatlanért. Ezzel azt akarja mondani, hogy jobb a biztos rossz, mint a kérdőjeles? – fordult felé Ervin, miközben a fácán maradéka is elhagyta a zöldesen csillogó palackot. Nem szoktam én ilyeneken gondolkodni, sóhajtott Bandika, majd hozzátette, hogy egyelőre nem is tervez semmi ehhez hasonlót. Meg hát, ha engem kérdez, tudtam én ezt már előre, a múlt héten. Ervin felkapta a fejét. Csak nem jóslóálma volt? Pontosan az – szorította össze a szemhéját Bandika.

Elmesélte, hogy szerda éjjel Taylor Hawkinsszal, a Foo Fighters nemrég elhunyt dobosával álmodott, aki elárulta neki, hogy minél gyakrabban vesz valaki levegőt, annál hamarabb meghal. Ezért nem szabad sehová sem sietni. Sem előre, sem hátra.

A szerző a Vasárnap munkatársa