A harmadik és negyedik helyen végzett politikusok szavazói dönthetik el a két hét múlva esedékes második fordulót, így fontos lehet minden gesztusuk. A jobb szélen álló Le Pen mögött szorosan Jean-Luc Mélenchon, a radikális baloldal jelöltje végzett (21,95%), aki csak annyit kért támogatóitól, hogy Le Penre ne szavazzanak, de nem állt be Macron mögé. Így akár tömegek dönthetnek úgy a táborából, hogy nem mennek el szavazni a második fordulóban.

Negyedik lett a szélsőjobb új üdvöskéje, Eric Zemmour. Pártjának jelenléte sokat segített Le Penéknek, hogy moderáltnak tűnhessenek. Azt is ki lehetne olvasni a politikai térképből, hogy Le Pen egyfajta erős konzervatív erővé változott, míg Zemmour hozta a keményvonalas arab- és migránsellenes vonalat (korábban ilyen kijelentéseiért már bíróság is elítélte). Le Pen eközben az, aki a vidéki franciák felé fordul, meghallgatja őket, érti a bizonytalan gazdasági jövő miatti választói félelmeket. Hasonlóan a 2016-os Trump-kampányhoz.

Ezzel szemben Macron a kozmopolita, européer jelölt, aki nemzetközi krízisekben edződött elnökként kéri a választók bizalmát. Centrista, gazdaságpolitikában liberális, klímavonalon progresszív, és a szükséges mértékben hozza a jobbközép néhány elemét is.

A Le Pen-féle erős jobb és Macron centruma mellett ott a megerősödött radikális baloldal. Mélenchon sokadszor indult az elnökválasztáson, megpróbálta a jobbra sodródott munkásosztálybeli szavazókat visszacsábítani. Talán a legvonzóbb állítása – az egyébként nagyon részletes gazdasági programja mellett, amelyet még a francia munkaadók szövetsége (!), a Medef is elismert – az volt, hogy a francia alkotmány reformra szorul. A félelnöki rendszert parlamentárissá alakítaná, növelve a törvényhozás hatalmát az elnök kárára, és akár a képviselő-visszahívás lehetőségét is megteremtve a választókörzetek számára. Sokaknak megtetszettek a „hatodik köztársaság” körvonalai, amelyet felskiccelt.

Le Pen és Mélenchon is nehezen birkózott meg az orosz agresszió témájával: Le Pen korábban komoly orosz hiteleket kapott a kampányára, ennek helyébe most állítólag egy magyar bank lépett. Legutóbb 2017-ben még a Kremlben is megállt, hogy vállveregetést kaphasson Putyintól. A szovjetekkel hagyományosan elnézőbb francia baloldalnak pedig máig napig gondot okoz a reálpolitika szintjén értelmezni a moszkvai kapcsolatot, Mélenchon se ült fel az Ukrajnát támogató vonatra.

Marine Le Pen esetleges győzelme teljesen átrajzolhatná az unió viszonyait mind az USA-val, mind Moszkvával, nem szólva a brüsszeli intézményekről.  Ne felejtsük, hogy 2024-ben az európai parlamenti választáson újraosztják az intézményi pozíciókat. Ha ehhez hozzávesszük azt a lehetőséget, hogy az amerikai republikánus táboron belül a trumpista vonal akár újra a Fehér Házba kerülhet, akkor két év múlva egy egészen más politikai szövetségi rendszer létezhet. Persze ha Macron nyer és Biden marad, akkor a centrista-liberális vonal a sokszínű német kormánnyal szintén óriási mozgásteret kap. Érdemes lesz hát április 24-én megnézni, hogy ki költözik be a párizsi Élysée-palotába.