Az Ipoly bal partján, a folyótól alig néhány száz méterre lévő kiemelkedést az első Csehszlovák Köztársaság híres régésze, Vojtech Budinský Krička még bronzkori, esetleg vaskori halomnak vélte kezdeti megfigyelései alapján a 20. század 30-as éveiben. A hely kutatása végül egészen 1982-ig váratott magára, akkor Václav Furmánek vezető régész kezdte meg a feltárást. A felső réteg eltávolítása után meglepődve azt tapasztalta, a kutatott terület nem bronzkori halom. Egy középkori, téglából épített templom viszonylag jól megmaradt torzóját és egy egészen a 17. század végéig használt temetőt rejtett a falu szélén lévő, árulkodó nevű kiemelkedés, a Temető-domb. A helytörténeti adatok szerint Pinc első írásos emléke 1326-ból származik, az 1332 és 1337 közt készült pápai tizedszedő jegyzék szerint Pinc plébániája 1335-ben már létezett, s ha a plébánia igen, akkor minden bizonnyal a templom is. Hányatott sorsa volt, el is pusztult, csak helye maradt fenn az emlékezetben.

Mi maradt meg torzóban?

Az ásatások négy évadja alatt sikerült feltárni egy 10,4 méter hosszú és 8 méter széles, égetett téglából épített templom alapjait, ehhez a félköríves szentélyzáródású szentély esetében az alapok lenyomatát lehetett azonosítani, a déli falnál viszont majdnem félméteres felmenő falakat és északi oldalon pedig hasított kőből rakott falú, kicsit későbbi építésű sekrestyét tártak fel. A templom körüli és magába a templom területére is később bekerült feltárt sírok száma 288 volt. Túlnyomórészt semmilyen mellékletet nem tartalmaztak, egyedül a legrégebbinek számító sírokból került elő néhány ezüstből hajlított, úgynevezett S végű hajkarika, és néhány szórványban előkerülő éremlelet, valamint egy övcsatlelet segítette még a kormeghatározást. A hajkarikák a legkorábbi temetések idejét, a 13. század végét, az éremleletek legkésőbbi veretei pedig a 17. század első negyedét adták meg keretként a temető használati idejének. A temetkezés ezek szerint két időfázisban történt, ebben jól elkülöníthető a templomnak a pusztulási ideje. Ezt a 15. század közepére határozták meg a régészek. Van olyan feltevés is, amely szerint a legnagyobb valószínűséggel az 1451-ben Losonc Apáti mellett Hunyadi János és Giskra hadseregei közt lezajlott csata idején pusztult el a pinci ótemplom, amely alig hét-nyolc kilométernyire van a csata helyszínétől. Ez az állítás elég kézenfekvőnek látszik, igazoló ásatással talán bizonyítani is lehetne. Két eltérő temetkezési fázisra utal az is, hogy a sírok iránya, tájolása egy jól meghatározható időszak után megváltozott, néhány újabb temetkezést pedig beleástak a leomlott templomfalakba, és a templom hajójának belső területébe is számos sírt beástak. Különleges lelet innen egy piros festésű kerámiaedényben eltemetett csecsemő maradványa, melyet a 17. század elejére kelteztek a régészek. Valószínűleg azért temették a megkereszteletlen, holtan született gyermeket a régi templom mellé ilyen módon, hogy megszentelt földben nyugodjon. Ilyen cserépben temetéses lelet kevés fordult elő Nógrád területén eddig, a közelben csak Kerekgede Bize puszta templomromjánál találtak hozzá hasonlót.

Emlékhely lett volna

Pinc romtemplománál a rendszerváltás táján úgynevezett műemléki helyreállítás indult itt el, nem túl jó minőségben és sajnos nem megfelelő technológia alkalmazásával. Mára ebből csupán nehezen azonosítható torzó maradt. Mivel a terület tulajdonképpen mezőgazdasági művelés alatt áll, nehéz lesz vele bármit is kezdeni. Tulajdonviszonyainak rendezése után ellenőrző régészeti feltárásra lenne szükség, megfelelő módon rendbe kellene tenni és láthatóvá, elérhetővé tenni Nógrád megye egyik legrégebbi, égetett téglából épített román kori templomának torzóját. Nem sok esélyt látni most erre. Marad a pusztulás?

Tájoló:

Pinc község a Pozsony–Kassa közti E 58-as főút mellett van, a romhoz az Ipoly bal partján vezető gyalogúton lehet eljutni, a torzó a 48.56/19.761 GPS- koordinátáknál található.