Zseniális, megkapó, igazi Batman-melankólia kis köddel, sejtelemmel és komor áhítattal fűszerezve. Karaktertragédiával tálalva, keserű örömmel leöntve. Azért azt elmormolhatjuk, hogy lassú. Azt is hozzátehetjük, hogy sötét, mérsékelt indulattal mondhatjuk, hogy úgy igazán sötét. Hangulatra, pixelre, történetre. Számomra az is meglepő volt, hogy a történetet néha annyira nem a főszereplő köré építe…
Previous Post
Venom: A Marvel előnye és hátránya egyszerre (kritika)