Előre nem látható következményei lesznek civilizációnkra a műanyagok féktelen gyártásának és használatának. A műanyagok kifejlesztése tagadhatatlanul forradalmasította az életünket és lehetővé tette a modern világ kialakulását. A 1950-es évek óta elmondhatjuk, hogy műanyag világban élünk. Csakhogy mára nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a forradalomnak megvan a sötét oldala.

Évente több mint 360 millió tonna műanyagot gyárt az emberiség, a mai napig összesen már több mint 8 milliárd tonnát termelt – ez kétszer annyi, mint a Földön jelenleg élő valamennyi állat súlya. A legyártott műanyagokból 2,5 milliárd tonna máig használatban van. Ide tartoznak az autósárhányók, a kerti székek, az öntözőkannák és hasonló, többször használható tárgyak. A maradék 5,8 millió tonna nagy része a szeméttelepekre és az óceánokba került, egy kis részét elégették, és egy töredékét, kb. 100 millió tonnát újrahasznosítottak és máig használatban van. Első ránézésre egy darab műanyag stabilnak és inertnek, vagyis nem oldódónak, nem lebomlónak tűnhet. Típustól függően lebomlása a természetben akár évszázadokig eltart, de a mechanikai és környezeti hatások, például az UV-sugárzás következtében lassan kisebb darabokra esik szét, és potenciálisan mérgező vegyületek oldódnak ki belőle. Ez a műanyag mikroszkopikus struktúrája miatt történik. A műanyag kis építőelemekből, úgynevezett polimerekből áll, amelyek még kisebb molekulákból, monomerekből összetevődő láncok. A monomereket kőolajból állítjuk elő, egy darab műanyag pedig irtózatosan sok ilyen polimerláncból tevődik össze. Emellett még adalékokat is tartalmaznak, amikből már számosat betiltottak, mert károsítják az emberek és más élőlények reprodukciós és endokrin rendszerét. Ez persze nem csak a hulladékra érvényes. A műszálas ruhákból, a kozmetikumokból, minden műanyag tárgyból mikroműanyag szabadul fel. Amikor a polimerek közötti kötés gyengül és a műanyag elkezd szétesni, mikroműanyag keletkezik: nagysága 5 milliméter és 0,1 mikrométer közötti. Ez nemcsak hogy hosszú élettartamú, hanem tovább bomlik nanoműanyagra. Már kialakult a természetben a mikroműanyag-körforgás: a kis részecskék a légáramlatok, a folyók és tengeráramlatok, valamint a víz párolgása segítségével folytonos mozgásban vannak bolygónkon. Mindenhova szétterjedtek, és jelenleg lehetetlen őket eltávolítani a környezetből, csak kísérleti szinten működik a dolog.

Egy átlagos embernek hetente 5 gramm mikroműanyag kerül a szervezetébe – ez egy hitelkártyányi mennyiségnek felel meg. Nem is meglepő, hogy nemrég már élő emberek tüdejében és vérében is kimutatták a műanyagot. Ezek a részecskék felhalmozódhatnak egyes szervekben, de az is lehet, hogy megzavarják a testben zajló számos biokémiai reakció valamelyikét. Teljesen másképp kell bánnunk a műanyaggal. Radikálisan csökkenteni kell az egyszer használatos műanyagok mennyiségét. Az újrahasznosítás szép ötlet, de még jobb, ha le sem gyártják azt a csomagolást, és jelentősen csökkenteni kell a műanyag tárgyak előállítását is. Mi a hozadéka ennek? Ha kevesebb műanyagot gyártunk, azzal a fosszilis nyersanyagok égetését és pazarlását is csökkenthetjük, azaz egyben a klímaváltozás ellen is dolgozunk. Ez persze nagyon nehéz lesz, a műanyaglobbi eddig hatékonyan lépett fel ellene. Ráadásul nálunk az állam sem foglalkozik különösebben a környezetszennyezéssel. Amit remélhetünk, az az, hogy világszerte megerősödnek a reformokért harcoló szervezetek és kutatócsoportok, a fiatal politikusok hallgatni fognak rájuk, és erőteljesebb nyomást gyakorolnak idősebb kollégáikra. Felmérések szerint évente körülbelül 1 millió tengeri állat pusztul el a műanyagszennyezés miatt. Azt, hogy mennyi ember, még tisztázni kell.