Visszamehetünk egészen a hetvenes évekig, mondjuk, az egyik Columbo-epizódig, a Gyönyörű gyilkosig: már akkoriban is foglalkoztatta a forgatókönyvírókat, mi mindenre képes az egyik kozmetikai cég nagyasszonya, hogy megszerezze (vagyis visszaszerezze) a ráncok eltüntetéséhez szükséges szupertitkos összetevő képletét… A hangsúly a szupertitkoson van, és ez mára sem változott. A kozmetikai cégek működése ugyanis a mai napig erősen alulszabályozott, országonként, régiónként változó, milyen előírások kötik őket. A játék ráadásul itt nem babra megy: a szépségipar világszinten az egyik vezető üzletág, az egyik legtöbb bevételt generáló szegmens. Így talán érthető az is, miért lehet csak nehezen szabályozni.

Nem véletlen, hogy egyre több dokumentumfilm próbálja körbejárni a témát. A legfrissebb a Not So Pretty (A szépségipar titkai) címet kapta az HBO-n. Amy Ziering és Kirby Dick jegyzi, akik félórás epizódokban mutatnak be egy-egy problémát a több milliárd dolláros szépségipar háza tájáról. Az egyik rész a sminkekről szól, a termékekben jelen lévő azbesztről és annak karcinogén hatásairól, bemutatva egy fiatal nőt, aki ennek esett áldozatul. A másik rész az egyre népszerűbb körmös ipar veszélyeire hívja fel a figyelmet, főleg az abban dolgozókra nézve, akik nap nap után lélegzik be a súlyosan káros (vagy számukra is ismeretlen összetételű) anyagokat. Egy harmadik epizód a krémekkel foglalkozik, melyek egyes összetevői – a filmben megszólaltatott szakértők szerint – hozzájárulhatnak a hormonproblémákhoz, pajzsmirigygondokhoz, de akár meddőséget is okozhatnak.

Közös az egyes epizódok tárgyában, hogy hétköznapi termékekről van szó, amelyeket jóhiszeműen leemelünk a polcokról, azt gondolva, hogy míg odakerülnek, komoly, gondos ellenőrzésen esnek át. Már csak azért is bízunk ebben, mert ha el is olvassuk az összetevőket, valójában fogalmunk nincs, többségük mit jelent. Ami a szabályozást illeti, az Európai Unióban történt némi előrelépés az Egyesült Államokhoz képest. Az utóbbi években 1300 kémiai összetevőt tettek tiltólistára a kozmetikai ipar vonatkozásában, míg az USA-ban ez a lista csupán 11 tételes. Az amerikai ellenőrző szervnek, az FDA-nek (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal) a hatásköre is más: csupán annyit tehet, hogy javasolja bizonyos összetevők kiiktatását, amennyiben a fogyasztónak baja lesz tőle.
Minden epizód után feltűnik egy lista olyan összetevőkkel, melyeket jobb kerülni, illetve pár applikációt is javasolnak az alkotók, ahol ezeknek jobban utánanézhetünk. Hogy a dokusorozatban felsorolt veszélyek mennyire akutak és valósak, arra mérget nem tudunk venni, nyilván nem vagyunk szakértők, de két dologra biztosan jó, ha megnézzük a Not so prettyt. Egyrészt, remélhetőleg mi is kicsit tudatosabban, jobban odafigyelve vásárolunk kozmetikai termékeket. Másrészt, talán egy igen aktuális jelenséggel kapcsolatban is óvatosabbak leszünk.

A göndör hajra ajánlott, Deva Curl termékek (rém)történetében egy influenszer is szerepel, aki eleinte magától kezdte ajánlgatni a sampont, balzsamot és egyéb hajformázókat, majd – ahogyan az több ezer követős profiloknál lenni szokott – a cég megkereste, és innentől már (pénzért) reklámozta a termékeket. Egészen addig, amíg cafatokban nem hullott a haja, és más egészségi problémái nem támadtak. Az influenszerek tehát – ha eddig nem lett volna egyértelmű – nem szakemberek. Hiába érezzük magunkat közel hozzájuk (egyébként ez a közvetlenség a trükkje az egész influenszerjelenségnek), ajánlásaikat, tippjeiket úgy kell kezelnünk, amik: fizetett reklámként.

Herczeg Szonja