Ez az – mormogja magában a tudósító, amikor egy kényelmes, vadonatúj székbe huppan a Danubius mozi nézőterén. Végre egy ötletes, sablonoktól, letudástól és üresjáratoktól mentes avatóünnepség. Mert aki pénteken délután részt vett a felújított vetítőterem átadásán, azt a szervezők egy szempillantás alatt a mozi fénykorába, sőt aranykorába repítették, a huszadik század elejére, meghitten ismerős hangulatba. Egy olyan miliőbe, ahol Charlie Chaplin vagy Buster Keaton csetlő-botló figuráján kacag a közönség, vagy éppen hosszú pillájú, démoni tekintetű, álomszerűen légies dívák eleganciáját bámulja a vásznon. Egy olyan korszakba, ahol Mándy Iván hősei mozogtak otthonosan, amikor a mozi még csoda volt, varázslat. A békebeli mozi. Ezt sikerült ma feleleveníteni a rendezőknek, amikor Charlie Chaplin Nagyvárosi fények című filmjének ökölvívós jelenetével fogadták a közönséget, amit remekül festett alá a mozizongorista – Kurina József zenetanár – játéka. A nézők viszont nem csak a burleszk nagymesterének alkotását élvezhették, hanem a párkányi mozi több mint százéves történetével is megismerkedhettek. Ezt is stílusosan, némafilmként pergő archív felvételekkel, fényképekkel, korabeli újságok híradásaival mesélték el.

Kinematográf és bioszkóp

Júli Žd´árska és Juhász Gyula műsorvezetők jóvoltából például megtudhattuk, hogy az Esztergom és Vidéke című lap már 1902-ben szenzációként írt a párkányi Simon-Júda vásáron bemutatott, „500 lámpalénynyel és hat ívlámpával“ felszerelt bioszkópról, amit 1900-ban nagydíjjal tüntettek ki Párizsban, és ami valójában egy „kitűnően átdolgozott phono-kinematograph“.  Miként azt is, hogy a városban már 1913-ban állandó „mozgófényképszínházat“ üzemeltetett a nagyvendéglő bérlője, Geyer Lajos. 1922-ben Machaty Ferenc és Lukács Andorné nyitották meg Párkányban az első moziszínházat, rá egy évre pedig már Masaryk államfő születésnapját ünnepelte a közönség az Uránia mozitermében. 1933-ban pedig Párkányba is megérkezett a hangosfilm, mert a városban lévő határőrség szombat- és vasárnaponként rendszeresen tartott filmvetítést a Štefánik kaszárnyában. Az előadásokat különleges engedéllyel a párkányi lakosok is látogathatták. Ezek a rendszeres vetítések 1935-ig tartottak.

1935-ben aztán a párkányi Sokol egylet koncessziót kap és megnyitja az első helyi hangosmozit. Ugyanebben az évben nyitott meg az első kerti mozi is. 1936-ból pedig az a hír, hogy a nagyvendéglő és a mozi átalakítási munkálatait is befejezték. A háború után a párkányi filmszínház állami kézbe került. Az 1990-es évek elejéig Moszkva néven szerepelt. Ezután a mozit Danubius névre keresztelték. Legutóbb 2002-ben újították fel, 2011-ben pedig digitalizálták. Ezen idő alatt csak a filmvetítésekre több mint 270 ezer néző váltott jegyet. A párkányi mozit a város tágabb vonzáskörzetéből és Magyarországról is látogatják, magyar szinkronos filmeket is rendszeresen vetítenek.

Új széksorok és világítás

Most, június harmadikán, pénteken viszont a mozi teljesen felújított vetítőtermét avatták fel. A városi művelődési központ ugyanis az Auduiovizuális Alap pályázatán 20 ezer eurót nyert a széksorok cseréjére, a képviselő-testület pedig további 35 ezer eurót szavazott meg a fejlesztésre – ez utóbbi összeget ugyanis a járvány alatt „spórolták“ meg. Így tehát nem csak az üléseket cserélték ki kényelmesebb és korszerűbb székekre, de új biztonsági világítást is beszereltek és felújították a padlóburkolatot is. A falakat borító szufittákat is felfrissítették és rendbe tették. Eugen Szabó polgármester – megköszönve és méltatva a felújítást végző csapat munkáját -, konstatálta, hogy a mozi a jelenlegi állapotában további évtizedekig működhet majd igényesen és korszerűen, mindenki örömére. Itt említjük meg Gyűgyi László párkányi operatőr remekül fényképezett és ötletesen vágott etüdjét is, amelyben az egy hónapig tartó felújítás jellegzetes pillanatait örökítette meg. A mozi tehát a nyári főidényre kész, már most is teljes gőzzel üzemel.