A világjárvány számos területen komoly törést okozott, viszont a hazai ingatlanpiac a legkevésbé sem sínylette meg a kórt, sőt, még a vodka és a birodalomépítés mámorában háborút indító oroszok okozta gazdasági káosz is mintha gyorsítaná a lakáspiac árvágtáját. Egyszerűen elképesztő dolgok történnek a szlovákiai piacon: éves egybevetésben már ötödik negyedéve legalább 20 százalékkal drágulnak a lakások és a házak, aminek eredményeként a négyzetméterenkénti országos átlagos ingatlanárat 2500 euró fölé tornázta a kereslet. Csak zárójelben, a külön kategóriát jelentő Pozsonyban már megjelentek a 7000 euró feletti négyzetméterenkénti árak is… Közben az infláció szintén felpörgött, lassan a 12 százalékot ostromolja, amire ebben az évezredben még nem volt példa. Ezzel párhuzamosan az építkezési költségek ugyancsak látványosan drágultak, vagyis aki önerőből építkezik, annak is mélyen a zsebébe kell nyúlnia. És végezetül a sokáig gyakorlatilag a padlón levő jelzáloghitel-kamatok az utóbbi időben szép lassan felfelé kúsznak. A felsorolt tényezők összeadódva lassan öngerjesztővé váltak, és csak egyre gyorsítják a folyamatot.

Napjainkban már ott tartunk, hogy csak februárban 2 milliárd, márciusban meg egyenesen közel 3 milliárd euró értékben vettünk fel jelzáloghitelt, ami egyszerűen példátlan. Persze nem azért, mert dévaj jókedvet biztosító jólétünkben már ilyen hitelmámorra is futja. Hanem azért, mert egyrészt a lakhatásukat megoldani akarók látják, az árak bő 3 éve szédítő ütemben nőnek, ezért nincs mire várni. Másrészt a hitelkamatok szintén felfelé kúsznak, azaz aki késlekedik, az a közeljövőben csak rosszabb hitelfelvételekkel jut lakáskölcsönhöz. És végül a folyamatot gerjeszti, szítja a rendkívül magas infláció. Ez utóbbi mellékszálaként sokan befektetési céllal vásárolnak ingatlant, ugyanis a banki megtakarítások után szinte nem is fizetnek kamatot. A kör tehát bezárul: a növekvő kamat és infláció miatt egyre többen és mind kétségbeesettebben ugornak fel az ingatlanárak robogó vonatára, a felfokozott kereslet pedig az egekig hajtja az árakat. Nyugodtan beszélhetünk ingatlanlufiról, túlfűtött piacról, csak éppen a lufi nem akar kipukkanni…

A helyzet annyira durva, hogy a Szlovák Nemzeti Bank a maga visszafogottságával a napokban gyakorlatilag vészhelyzetet hirdetett. A jegybank kimutatása alapján a kényszerű hitelmámor odáig fajult, hogy napjainkban a 40-45 év közöttiek által felvett jelzáloghitelek közül minden 4. futamideje volt 30 év, míg 2019-ben még csak minden 7. tartozott ebbe a kategóriába. Emészthetőbben ez azt jelenti, hogy egyre több ingatlanvásárló adósodik el akár 70 éves koráig, amivel az a probléma, hogy az ügyfél nyugdíjba menetelét követően a havi bevétele bő egyharmadával esik vissza. A több mint 40 milliárd euróra duzzadt jelzálogpiacot látva a nemzeti bank ősztől korlátozná a hitelnyújtást a 40 év felettiek számára. Napjainkban az átlagember éves bevételének nyolcszorosát veheti fel hitel formájában. Nos, ennek mértéke csökkenne 40 év felett, ami úgy mutatkozna meg, hogy például a 44 éves már csak éves bevétele hétszereséhez juthat. A felvázolt intézkedés olaj lehet a tűzre: nosza, őszig az érintett korosztály a nagymama eljegyzési gyűrűjét is elzálogosítva dühödt rohamot indíthat a bankok jelzálogfolyósító részlegei ellen. A folyamatnak tehát nem látni a végét, az évi 15-17 ezer új lakás képtelen kielégíteni az igényeket, pláne a nyugati országrészben. A kereslet és a kínálat között felborult egyensúly, megfűszerezve még a világpiaci hatások fűtötte inflációval, a legendás Montgolfier-fivérek első hőlégballonjával vetekedő ingatlanlufit fúj. A folyamat vége még nem belátható, de az út, amelyen haladunk, egyre inkább bedőlő hitelekkel és fülig eladósodott ügyfelekkel lesz szegélyezve.