Bár sok mindent neveznek manapság ősinek, a bogrács tényleg egy ősi ételkészítési eszköz. Az egykori lovas-nomád, valamint a pásztornépek esetében mindenképpen, hiszen könnyen áthelyezhető és szállítható készségről van szó, amely alá csak a tüzet kell odarakni. Bogrács szavunk nem mellesleg az oszmán-török bakraç (ejtsd: bakracs) szóból ered, ami rézüstöt jelent. Mivel a fém mindig értékes alapanyag volt, a cserépbográcsok lehettek a legelterjedtebb főzőedények (mellesleg ma is megállják a helyüket).

Ami az edény alakját illeti, térségünkben a lefelé szélesedő halfőző bográcsok és a felfelé szélesedő gulyásbográcsok a legelterjedtebbek. A különbség annyi, hogy az utóbbi jobban kedvez a visszaforralásnak, vagyis az ízek koncentráltabbak lesznek, míg az elsőnél a lé megőrzése a lényeg.

Zománcos – az alap

Nézzük, milyen bográcsok közül válogathatunk manapság. A legelterjedtebb kategóriát a zománcozott bográcsok képezik. Már szinte bárhol kaphatóak, mutatósak, könnyen tisztíthatóak, vigyázni kell azonban velük, mert ha túl vékony lemezből készültek, akár össze is roppanhatnak túlterhelés esetén. Ha pedig lepattan a belsejéről a zománc, nem ajánlatos tovább használni.

Akinek van lehetősége, nyilván Magyarországon szerzi be a bográcsát, egyrészt a szélesebb választék miatt, másrészt pedig, mert ami nálunk kapható, nagyrészt az is Magyarországról érkezett. Egy érdekes tapasztalat a közelmúltból: az egyik áruházlánc kínálatában a 13 literes zománcozott bogrács fekete színben 6999 forint, ugyanaz piros színben már 7999 forint. Rejtély.

Vasbográcsok

Két típust sorolunk ide, az egyik a rozsdamentes acélból készült bogrács, amely egy fokkal magasabb minőséget képvisel, mint a zománcozott rokonai. Nem rozsdásodik, nem üthetjük le róla a zománcot, és árban sem sokkal drágább.

Az igazi vasbogrács anyaga öntvény, az ára így a zománcos bogrács többszöröse is lehet. Sokak szerint különleges ízt ad az ételnek, viszont a korróziótól védeni kell (olajjal bekenni, és úgy tárolni). Ütésálló, örökös darab, amely generációkat kiszolgálhat.

Rézbográcsok

Aki szeretné tudni, milyen íze volt a régi korok ételeinek, rézüstben főzzön. A réz az ókortól elterjedt anyaga az edényeknek, jobban vezeti, így jobban el is osztja a hőt. Savas ételeket viszont nem szabad benne hagyni, mert olyan dolgokat old az ételbe, ami nem oda való. Ami az árát illeti, a legdrágább kategóriáról van szó (már ha valóban vastag rézlemezből készült, nem pedig silányabb ötvözetből).

Asztali tálalóbográcsok

Az utóbbi évtized során egyre elterjedtebbek a néhány deciliteres űrtartalmú, apró tálalóbográcsok, amelyeket a pincérek sok esetben hozzájuk illő miniállvánnyal együtt tesznek az asztalunkra. Mivel a halászlé vagy a gulyás nem ebben fő, gyakorlati jelentősége igazából nincs, ha csak annyi nem, hogy mivel nem stabil, nehezebb belőle elfogyasztani az ételt, mintha tányérban kaptuk volna. Egyetlen értelme valószínűleg az, hogy a minibográcsokat is el lehessen adni.

Inkább a nagyobbat

Ha már tudjuk, milyen bográcsot szeretnénk, gondoljuk át, hány ember számára főzünk általában bográcsban, és a szükséges űrtartalomhoz adjuk hozzá még legalább a felét, így nem érhet meglepetés. A bográcsunk ugyanis sosem lehet főzés közben színültig tele, csak legfeljebb kétharmad részben (hiszen mozgatni, kevergetni is kell).

Még egy jótanács a bográcsvásárláshoz: kérjünk hozzá fedőt is, mert nagyon praktikus (és később nehéz lesz olyat találni, amelyik pontosan a tetejére illeszkedik).