Az ellenzéki politikus még aznap azt állította, hogy a szlovák kormány valamelyik tagjának kérésére tiltották le, amivel tovább korlátozták a szlovákiai szólásszabadságot. Szerinte a jelenlegi politikai hatalom már képtelen volt elviselni azokat a bírálatait, amelyeket naponta zúdított rájuk, s amelyek egyre nagyobb visszhangot váltottak ki, hiszen Facebook-oldalának több mint 170 ezer olvasója volt. Majd büszkén tette hozzá: Donald Trump után a világon ő a második olyan ismert politikus, akit elnémítottak a Facebookon. A döntést meghozó Meta cég közleményben közölte, hogy Blaha több figyelmeztetésük ellenére is gyakran megsértette a szabályukat, amely az oldalaikon tiltja a gyűlölködésre, erőszakos cselekedetekre uszító vélemények, továbbá álhírek és sértegetések közlését.

A szlovák ellenzéki parlamenti képviselő valóban sokszor túllépte a megszabott határokat. Három éve azt harsogta, hogy a koronavírus valójában amerikai biológiai fegyver, amellyel főleg a kínaiakat akarják legyengíteni. Később azt ismételgette, hogy a járvány kezelésére létezik olcsón előállítható gyógyszer, amelyet a gyártók csak azért nem dobnak piacra, mert ebből nem lenne busás hasznuk. Az EU vezetőit többször „lúzerek bandájának” nevezte. Aztán az államfőre lövöldözte mérgezett verbális nyilait. Ármánykodásainak bizonyos mértékig az illetékes pozsonyi bíróság vetett véget. Kötelezték Blahát, hogy a Zuzana Čaputovát rágalmazó bejegyzéseit törölje saját oldaláról, a továbbiakban pedig vele kapcsolatban ne használja a „hazaáruló”, az „amerikai ügynök”, valamint az „idegen hatalom kiszolgálója” minősítéseket. Ezzel az ítélettel a testület mindössze annyit ért el, hogy a politikus a számára tilos kifejezések szinonimáival folytatta idáig az elnök asszony elleni, többnyire megalapozatlan, esetleg féligazságokat tartalmazó támadásait, különböző összeesküvés-elméleteinek terjesztését, tovább hergelve azokat is, akik az államfőt a napról napra népszerűtlenebb kormánykoalíció pártfogójának tartják.

Blaha letiltása elsősorban azért érdemel figyelmet, mert a fejlett országokban jelen lévő dilemmákra világít rá. Évtizedekkel ezelőtt az internet, majd pedig a közösségi hálók elterjedését egy ideig a szuverén gondolatok, valamint a szabad véleménynyilvánítás fontos tereiként tartottuk számon. Azóta jóval árnyaltabb, olykor sötétebb a kép. Ugyanis megjelentek azok, akik álnevek, jeligék mögé rejtőzve élik ki másokkal szembeni gyűlölködéseiket. Mind több politikus és más közéleti személy tudatosította, hogy a világhálón közölt vélemény, bejegyzés hatása szüntelenül növekszik. Sokan ezért hihetőnek tűnő ál- és rémhírek közlésétől, vetélytársaik pocskondiázásától sem riadnak vissza.

Immár legalább könyvtárnyi azoknak a színvonalas tanulmányoknak a száma, amelyek világszerte igyekeznek valamiféle rendet vágni ebben a digitális dzsungelben. Kevés eredménnyel, mert egyelőre többnyire csak az nyilvánvaló, hogy a szólásszabadság nem végtelen, viszont kényes és bonyolult feladat annak korlátozása. Az egyik már alkalmazott megoldás az, ha a sértett a bíróságon kér elégtételt a hírnevébe gázoló személytől. Igy leckéztette meg Peter Sabaka neves infektológus Milan Mazureket, aki a közösségi oldalán „Covid-jósnak” nevezte őt, kétségbe vonva szakmai hitelét. Emiatt a szélsőséges képviselőt erkölcsi kártérítésként 20 ezer eurós bírság megfizetésére kötelezték, amelyet az orvos jótékony célra fordított.

Minden valós vagy vélt sértéssel nyilván nem lehet elhalmozni a bíróságokat. Nem megoldás az érzéketlen cenzúra sem. Önmérsékletre meg hiába intik a zavarosban halászókat. Egyelőre annyit tehetünk, hogy nem dőlünk be a hazugoknak, s akkor jóval csökkenhet hiszékeny követőik száma.