Elszomorító, ahogyan – régi szokás szerint – ezt nemcsak a társadalom egy része egyszerűsíti le („a tanítók már megint pluszpénzt kapnak”), hanem a sajtó is. A tudósításokban kicsit jobban részletezik, hogy szeptemberben a köz szolgáinak odavetnek pár százast (a katonákon és az egészségügyi dolgozókon kívül, akiknél más, átfogó rendezést ígérnek). Ám a cikkek címében és a fészbukon kattintás nélkül megjelenő bevezetőkben zömmel csak az szerepel: a pedagógusok ötszáz euró pluszpénzt kapnak. Ennyi. És a sok Hannibál tanár úron újra le lehet vezetni a feszkót. Jöhet a primitívek kommentáradata, hogy a tanároknak csupa szünet az élete, kettőkor már otthon vannak, és mégis többet vihetnek haza. Anyázhat a nép, miközben a kereskedelmi rádiók lecsupaszított, kétmondatos híreit hallgatja.

Az alattomosság abban rejlik, hogy Matovičék tudják: ilyen lesz a többség (de legalábbis a leghangosabbak) reakciója. Hogy ezzel legalább egy időre kifogható a szél a béremelést követelő pedagógusok vitorlájából. Azaz: ősszel legalább eggyel kevesebb problémája lehet a magát lassanként csak a társadalmi rétegek lekenyerezésével hatalomban tartó koalíciónak. Pontosabban az egyszerű emberek és a független személyiségek pártjának, az OĽaNO-nak, amely tisztában van azzal, hogy a következő hónapokat túl kell élnie, ha a jövőben komolyabban labdába akar rúgni.

A sztrájk motorjának számító pedagógusok egy része elkeseredésében, fásultságában most fogja beadni a felmondását, és így lendületét vesztheti a bérmozgalom. Az alkalmazkodók egy része pedig egy időre beéri (kénytelen lesz beérni) az ötszázassal, mert itt már évszázadok óta az a gyakorlat, hogy legalább azt vedd el, amit kegyesen adnak.

Matovičra jellemző cinizmus az is, hogy ő és saját miniszterelnöke, Eduard Heger most zengi be ötszázas ígéretét, mert ez így, közvetlenül a bizonyítványosztás előtt még jobban hat a néplélekre. („Há’ most mennek szünetre, oszt még pénzt is kapnak csak úgy, én meg itt melózok.”) Matovičék tudják, hogy sokaknak nem hatol el az agyáig: a tanár ilyenkor nem üresbe kapja a bérét, hanem a fizetett szabadságát veszi ki. Azt, amihez a munka törvénykönyve alapján ugyanúgy joga van, mint más alkalmazottnak. Azaz mégsem teljesen ugyanúgy. Ezeket a szabadnapokat csak az iskolai szünetek idején veheti ki, ha pedig nincs elég napja, nyáron is munkába jár. De ezt talán kár leírni, mert a normálisabbja tudja, a primitívebbje meg nem akarja tudomásul venni. („No, jó, de akkor is szünetük van!”)

A legrosszabb maszekmentalitástól szabadulni képtelen Matovič sötét ösztönökre épít. És viszi tovább a tudást fitymáló, a tanult embereket fikázó „hagyományt”. Az értelmiséget szapuló Vladimír Mečiarok, Robert Ficók és Ján Ľuptákok útján jár a Ľuboš Blahákkal, Marian Kotlebákkal, Peter Uhríkokkal és Boris Kollárokkal együtt. S persze a Matovič- párt már újfasisztáktól sem független személyiségeivel és egyszerű embereivel együtt. Az még oké, hogy az ígért pénzcsomagból mindenki egyformán ötszáz-ötszáz eurót kap, függetlenül attól, mekkora a bére. Azt is tudjuk, hogy nagyobb fizetés járna az iskolák nem pedagógiai alkalmazottainak. Az viszont nagyon nincs rendben, hogy a kétes diplomájú Matovič egy ilyen intézkedés kapcsán sem hagyja ki a populista ziccert, és felemlegeti a szerinte háromezer eurót kereső főiskolai és egyetemi tanárokat. Hadd utálja a nép azokat is, akik magasabb szintre emelhetnék ezt a társadalmat.