A kamarai elnököt nemcsak a munkaerőhiányról kérdezték, hanem a többi mellett arról, hogy elérte-e már a megye teljesítménye a pandémia előtti szintet, miként érinti a megyei vállalkozásokat az infláció, a háború, az emelkedő kamatok, az árstopok versenyképességi előnyt jelentenek-e, vannak-e jelentős megyei beruházások, milyennek látja a jövőt?  

A munkaerőhelyzetnél Ausztria elszívó ereje volt a kérdés, a válasz azonban Pozsonyt is érintette:  

„A statisztikák szerint Győr-Moson-Sopron megyében a legmagasabb a foglalkoztatottak aránya, a munkaerőhiány régóta égető probléma. Az utóbbi egy-másfél évben azt tapasztalhatjuk: drasztikusan romlott emiatt a vállalkozók hangulata, szinte kezelhetetlennek, kilátástalannak érzik a helyzetet. Ehhez hozzájárul azt a jelenség, hogy a munkavállalók, felismerve előnyös pozícióikat, esetenként aránytalanul magas bérkövevetelésekkel állnak elő, amit a cégek nem tudnak kitermelni. A megye gazdasági szereplőinek a foglalkoztatási problémák okozzák az egyik legtöbb gondot. Az itt működő cégek már nemcsak Béccsel, Burgenlanddal, hanem a pozsonyi régióval  is versenyeznek, hogy itthon tartsák a dolgozóikat. Ugyanis a magyar vállalkozások átlagosan a burgenlandi jövedelmeknek az 55 százalékát, a bécsieknek a 28 százalékát, a szlovákiai pozsonyi régió béreinek 51 százalékát képesek fizetni. A GDP-t tekintve a burgenlandi régió teljesítményének a 44 százalékát, a pozsonyinak a 28 százalékát tudjuk itt megtermelni. Hozzáteszem, tíz éve még a pozsonyi terület által megtermelt GDP 61 százalékát állítottuk elő, ez ment le mára 28 százalékra. Pozsony óriásit lépett előre. Nekünk is változtatnunk kell, ha meg akarjuk tartani a szakképzett munkaerőt. Változtatni pedig csak akkor tudunk, ha javul a hatékonyság, és magasabb lesz a hozzáadott érték.” 

A teljes cikk elolvasható itt.