Az előadást Telihay Péter rendezte, aki jól ismeri a szlovákiai magyar színházi közösség nyomorúságos hétköznapjait, hiszen húsz évvel ezelőtt a színház főrendezője volt, és később is sokat dolgozott nálunk. „A Mindennapi tenyerünket olyan színdarab, melyet egy volt színész és költő írt – színészekről. Két színész barátságáról és egy soha be nem teljesült szerelemről. Színdarab, melyben megemlítik, hogy Isten nélkül nem lehet színházat csinálni és fordítva: ahol nincs jelen Isten, ott nincs színház. Színdarab a végsőkig kizsigerelt tehetségről és szellemről és a vágyról, hogy világhírűek legyünk. Hogy nyomot hagyjunk magunk után a megszületett isteni pillanatról. És arról a pokolról, hogy ez lehetetlen. De hogy neki kell futni, meg kell próbálni mégis, újra és újra. Arról, hogy a sikerért néha a legbensőbb titkainkat is kiadjuk és hogy a sikerért a legmélyebb szövetségek: a szerelem és barátság is olykor árulás tárgya lesz. Arról, hogy nincs szemérmesebb állatfajta egy színésznél. És galádabb és féltékenyebb és sebezhetőbb és okosabb és butább is kevés. Színdarab arról, hogy a színházban a bűn és a bűnhődés is munkaeszköz. Ahogyan az ártatlanság is az. És a gyermeki álmok és fantázia is. És a humor is. A Mindennapi tenyerünket egy színházi szellem tündöklése. Szertelen, érzéki, szomorú és vicces. Tóth Attila méltó főhajtása legjobb barátja, Benkő Géza előtt” – véli a rendező.

A szerző így vall első darabjáról: „Vannak az életben történetek csodálatos barátságokról, sikerekről, szeretnivaló ripacsokról, akiknek minden összejött az életben. Nos, ez a történet nagyon nem ilyen.”

Az előadást, amely a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával jött létre, a tragikus hirtelenséggel elhunyt színészről, Benkő Gézáról elnevezett stúdiószínpadon adják elő. A következő évadban bekerül a színház repertoárjába. Szereplők: Gubík Ági, Nádasdi Péter és Rancsó Dezső, a jelmeztervező Szőke Anita, dramaturgként Varga Emese dolgozott a produkcióban.