Az idei nyár nemcsak a drága jegyárak miatt lesz emlékezetes, de azért is, mert a szokásosnál több járattörlés, sztrájk, késés várható. Ennek jelei már most is látszanak, hiszen több légitársaság és reptéri alkalmazott is munkabeszüntetéssel próbált magasabb fizetést kiharcolni, és e mellé jönnek még a munkaerőhiány miatti késések, kígyózó sorok, valamint a lekésett és törölt járatok.

Fel kell készülnünk tehát arra, hogy idén sokkal nagyobb valószínűséggel kerülhetünk kellemetlen helyzetbe, amikor nyaralni indulunk vagy éppen hazafelé tartunk. A napokban több hír is megjelent arról, hogy a Wizz Air légitársaság Londonban, majd Párizsban hagyta az utasokat, akik arról panaszkodtak, hogy semmilyen segítséget nem kaptak, az átfoglalási link nem működött, nem volt ott személyzet, aki segített volna, magukra hagyták az utasokat.

Ilyen eset az idei nyáron minden bizonnyal nagyon sokszor előfordul, éppen ezért még utazás előtt érdemes átismételni, milyen jogai vannak, valamint, hogy mit tehet az utas a hasonló helyzetben. A légi utasok jogairól szóló uniós (EK 261/2004-es számú) rendelet értelmében a légitársaság köteles segítséget nyújtani az utasoknak, ha jelentős (európai utazásoknál ez legalább két óra) késéssel tud csak indulni a járat, de akkor is, ha azt törlik. Lényeges, hogy a segítségnyújtásnál nem számít, miért következett be a probléma, hogy az a légitársaság felelősége-e vagy sem. Például a párizsi és a londoni esetnél az utasoknak vacsorautalványt, átfoglalást (ingyen) a lehető legközelebbi járatra, valamint – mivel esti járatról volt szó – szállást és transzfert (a reptérről a hotelbe és vissza) is kellett volna adjanak. Ám ez nem történt meg. A fapados légitársaságokkal szemben a hagyományos légitársaságok a legtöbb repülőtéren, ahova járatokat üzemeltetnek, rendelkeznek személyzettel, vagy egy partnercéggel, amely ilyen esetben segít az utasokon. Külön kategóriát képeznek a nagy légitársaságok fapados cégei (Transavia, Eurowings stb.), ezek utasain általában ilyen helyzetben az anyacég személyzete segít. Ilyen helyzetben tehát, ha nincs segítség, a legjobb, ha önállósítjuk magunkat. Nem érdemes bosszankodni, mert annak semmi értelme. Ha azt látjuk, hogy senki sincs, aki segítene, akkor foglaljunk magunknak szállást (akár a városban, akár a repülőtér közelében), ügyelve arra, hogy ne legyen túl drága (100–120 euró/éj), és az étkezési, valamint taxiszámlát őrizzük meg. A fogyasztás legyen életszerű, szóval ne üljünk be egy luxusétterembe kaviárt enni, mert azt nem fogják megtéríteni. Online vagy telefonos ügyfélszolgálat segítségével foglaljuk át a jegyet. Ha ez nem megy, akkor lehetőleg az adott légitársaság járatára vegyünk egy újat (ez sokszor nagyon drága, szóval mindig legyen nálunk vagy a kártyán pénz az ilyen, váratlan kiadásokra), majd hazatérve ezeket a számlákat nyújtsuk be a légitársaságnak, kérve azok megtérítését.

Ha a légitársaság bázisrepülőterén találjuk magunkat, akkor nagyobb valószínűséggel kapunk segítséget, ha van ilyen, pl. Frankfurtban a Lufthansa, Amszterdamban a KLM, Párizsban az Air France, de a Wizz Air, Ryanair bázisrepülőterein is. Ilyenkor menjünk a transzferpulthoz, és ott kérjünk segítséget, ez a legjobb megoldás, és ez semmibe se kerül. Az önállósítás, magunk által szervezett problémamegoldás csak akkor jó, ha valóban semmi segítséget nem kapunk.

El kell fogadni, hogy egyetlen légitársaság sem üzemeltethet minden repülőtéren egy csapatnyi embert, hogy baj esetén segítsen, ahogy azt is, hogy előfordulnak ilyen váratlan helyzetek – mindegy, mi ennek az oka, nyáron lehet ez vihar, sztrájk, munkaerőhiány, de akár műszaki probléma is. És ha pl. egy vihar miatt máshol száll le a járatunk, akkor pedig ne dőljünk be a légiutas-kísérő nyugtató szövegének, miszerint a repülőtéren már várni fog a busz az utasokra, hogy az eredeti célállomásra szállítsa őket, nem fog várni a busz. De ez a terminálba érve kiderül, és akkor kezdődhet a problémamegoldás első pontja…
A fent említett uniós rendelet nemcsak a segítségnyújtásról, de a kártérítésről is szól. Ez kilométerfüggő, 1500 km alatt 250 euró, 1501–3500 km között 400 euró, 3501 km felett pedig 600 euró. Ez azonban csak akkor jár, ha a jelentős késés (3, 4 vagy 5 óra, távolság alapján – a bírósági ítéletek alapján a pontos időt a gép ajtajának kinyitása jelenti, tehát nem a földetérés, azaz ha ez legalább három órával később van az eredeti érkezéshez képest, jár a kártérítés), vagy a járattörlés olyan rendkívüli ok miatt történt, amire a légitársaságnak nincs ráhatása. Ilyen lehet a vihar, a reptéri alkalmazottak sztrájkja, váratlan műszaki probléma (pl. madárrajjal ütközés). Ám a személyzethiány, a légitársaságon belüli sztrájk nem számít vis majornak, így ilyenkor jár a kártérítés – az említett összegben, függetlenül attól, mennyibe került a jegy.