Tudta, hogy az olvasás csökkenti a stresszt, javítja a memóriát, és lassítja – sőt akár meg is akadályozza – az Alzheimer-kór és a demencia kialakulását? Háromszoros hurrá! Hocs micsoda? Nincs ideje olvasni? Jaj, ne már! Pont erre nem jut idő? Pedig olvasni tényleg mindenütt lehet, kanapén, strandon, a konyhaasztalnál, virágos réten, fülledt vonatkupéban (ha kiértünk az alagútból) és az erkélyen is, nyolcvanas évekbeli, kék-fehér csíkos csehszlovák kempingszéken. A pozíciót illetően is teljes a szabadság, olvashatunk ülve, állva (egy idő után fárasztó), ágyban fekve (hason, háton, oldalvást), esetleg Föld körüli pályára állítva, az űrkabinban lebegve.

*

Képzeljünk magunk elé egy nagy, megrakott asztalt, különféle könyvcsemegékkel. Melyikért nyúljunk elsőnek? Bizonyos értelemben régimódiak vagyunk (volt könyvtárszobánk!), úgyhogy kezdjük talán a szépirodalommal.

Itt van például a 2020-as Booker-díj győztese, Douglas Stuart Shuggie Bain című önéletrajzi regénye, egy meleg kisfiú és egy büszke, alkoholista anya kálváriája, Greskovits Endre fordításában (Park Kiadó, 2021). Shuggie Bain az 1980-as évek Skóciájának kegyetlen, feszültségekkel terhelt világába születik, a külvárosok és a bányásztelepek durva, alkoholizmussal teli valóságába. „Nem lehetett hasznát venni a matekleckéknél, és bizonyos napokon az ember inkább éhen halt, mint hogy megegye a főztjét, de ahogy Shuggie ránézett, megértette, hogy az anyja miben különleges: a sminkjével meg a frizurájával mindennap kimászik a sírjából, és magasba emeli a fejét. Amikor megszégyenítette magát az ivással, másnap fölkelt, felvette legszebb kabátját, és szembenézett a világgal.”

Aki hazai ízekre vágyna, az kezdje a nyarat Nádas Péter Rémtörténetek című regényével (Magvető, 2022). Hogy miről szól? Nem spoilerezünk! De annyit elárulhatunk, hogy alsó hangon is nyugtalanító oratórium, thrilleriáda.

Májusban még Szentesi Éva új könyve, a Merkúr a retrográdban (Libri, 2022) vezette a Bookline-sikerlistát. A szerző 28 éves volt, amikor súlyos, áttétes méhnyakrákot diagnosztizáltak nála. Akkor úgy döntött, betegségét nem kezeli magánügyként, kiállt a nyilvánosság elé, és elindította rákellenes kampányát, amelynek hatására több száz nő ment el szűrésre. A rák fél év tünetmentesség után visszatért nála, de az agresszív kezelés sem szegte kedvét – lásd korábbi könyveit (Hamvaimból; A legfontosabbat utoljára hagytam). Ez a regény „látlelet arról, hogyan értelmezi magát egy nő a 2020-as években gyerek nélkül, mit gondol önmagáról, a testéről, az életéről”.

A könyvheti toplista élmezőnyében nagy a mocorgás, s ha jól sejtjük, épp Grecsó Krisztián Valami népi című novelláskötete tör magának utat fölfelé (Magvető, 2022). A példányszámokból kiindulva úgy tűnik (olybá fest), Grecsó ma az ügyeletes sztáríró (lásd Sikerkönyvek című keretes írásunkat).

S azt tudták, hogy Selmecbánya szimbolikus állata a szalamandra? Aki nem tudta, lapozza föl N. Tóth Anikó Selmec-regényét (A szalamandra mosolya, Kalligram, 2022). Aki tudta, az meg pláne! A selmeci különös hölgy („divná pani”) legendáriuma ez, de senki se kapjon a szívéhez, N. Tóth Anikó rutinos, megbízható mesélő, történetei mindig nyugalmat sugároznak, akár az ikonosztázok. Mondanánk, hogy könyveit csöndes téli estékre ajánljuk, kandalló mellé, de egyrészt éppen nyár van, másrészt pedig olvasni bárhol prímán lehet (lásd föntebb).

„Hátizsák, csigaház: táborról táborra, országról országra cipeltem benne az életem. Ha nem a hátamon volt, akkor az ágyam mellett állt készenlétben, vagy éppenséggel párnaként szolgált, amikor az evakuáláskor Führer-gyerek, az amerikai megszállási övezetben displaced person, a cseheknek és a szlovákoknak fasiszta német kurva, a bajoroknak jöttment idegen, hátizsákos német voltam. […] Régi, békebeli életemből nem maradt semmi. Késmárki házunk, a papa motorbiciklije, a mama bútorai, a nagymama varrógépe, a zongorám, a hegymászó bakancsom, az iskolai bizonyítványom, a fotóalbumom, az emlékkönyvem a lepréselt tárnicsokkal: mindent, de mindent elvesztettem” – így kezdődik Kováts Judit új regénye, A Tátra gyermekei (Magvető, 2022). Korábbi műveiben a szerző olyan, kevéssé ismert történelmi traumákat dolgozott föl, mint a magyar nők sorsa a szovjet megszállás alatt (Megtagadva) vagy a kollektív bűnösséggel sújtott szlovákiai magyar és német kisebbség háború utáni szenvedéstörténete (Elszakítva, Hazátlanok).

Desszertnek jöhet László Ferenc Honi bestiáriuma (Jaffa, 2022), harminchárom múlt századi magyar író portréja és pályaképe, Gábor Andortól Heltai Jenőn át Határ Győzőig. A szerző Karinthy Ferencet idézi az előszóban, ti. hogy az irodalmi élet olyasféle, mint a Habsburg-dinasztia: nemcsak nagy, bölcs és felvilágosult uralkodóknak jut szerep a folytonosság fenntartásában, hanem a kevésbé jelentékenyeknek, sőt még a hülyéknek is. A Honi bestiárum bizonyítja, hogy jellemtelen figurákról is lehet érdekes jellemrajzot adni, s hogy olykor a kis írók is érdemesek a figyelemre.

Mi persze a nagy íróknak is szívesen bekukucskálnánk az ablakán. Mi történt Máraiéknál, például, 1954. december 7-én? Lássuk csak: ekkor már New Yorkban élnek, aznap kutya hideg van (mínusz tíz!), várják a fizetést a Szabad Európa Rádiótól, hiába. „Semmi posta, semmi pénz” – írja Lola rezignáltan. Félkoplalás. Lapozunk kettőt: mit csináltak karácsonykor? Lemezről hallgatták a Mennyből az angyalt, és sírtak. Hány palack bort kapott akkor Márai? (Egyet sem.) Hány könyvet? (Hm. Ötvennégyet.) Ezzel be is rekesztjük a voyeurködést, de ígérjük, nem maradnak le semmiről, Márai Ilona csodálatos (és erősen lerövidítve is ezerhétszáz oldalas) naplójáról a következő hetekben lesz még szó a Vasárnapban!

Akárcsak a kiváló történész, Ablonczy Balázs legújabb Trianon-könyvéről (Száz év múlva lejár? Jaffa, 2022). Volt egy titkos záradéka a trianoni szerződésnek, amely időhatárt tartalmazott? Tényleg szabadkőműves összeesküvés állt Magyarország felosztása mögött? S valóban elhangzott gróf Apponyi Albert részéről, hogy Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek megásták Magyarország sírját – vagy ezt az idézetet is az internet feneketlen bugyra szülte? Hamarosan jövünk a kikezdhetetlen válaszokkal!

„Lelkifurdalása lehet miatta egész Magyarországnak” – írta Sztehlo Gábor evangélikus lelkészről egy növendéke. Sztehlo a nyilas vészkorszak idején csaknem kétezer embert mentett meg, felnőttet és gyereket, 1945-ben pedig a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával Gaudiopolis (Örömváros) néven demokratikusan működő „gyermekköztársaságot” alapított. Miután örömvárosát a kommunisták államosították, Sztehlo fogyatékos gyerekek számára hozott létre szeretetotthonokat, s végül svájci emigrációban halt meg. Életében a magyar államtól semmilyen elismerést nem kapott. Memoárja Háromszázhatvanöt nap. Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben címmel jelent meg, Kun Gergely történész jegyzeteivel (Magvető, 2022).

Ha azt hisszük, a holokausztról már mindent megírtak, tévedünk. Bizonyítékként itt van Laurence Rees könyve (A holokauszt – A gyűlölet gyökereitől a harmadik birodalom összeomlásáig; Libri, 2022). Az angol történész több évtizedes kutatómunkája során megszólaltatta a holokauszt szemtanúit – az elszenvedőket, a tétlen szemlélőket és az elkövetőket is. Könyvében arra keresi a választ, mi vitte rá a nácikat, hogy férfiak, nők és gyermekek millióit hurcolják el, s aztán elgázosítsák, lelőjék, halálra éheztessék, agyonverjék vagy egyéb eszközökkel gyilkolják meg őket. „Bármilyen lehangoló is e könyv tartalma, mégis meg kell értenünk, miért és hogyan mentek végbe ezek a bűnök. A holokauszt története talán minden másnál többet árul el arról, hogy mire vagyunk képesek mi, az emberi faj” – írja az utószóban Rees, aki arra figyelmeztet bennünket, hogy a nyugodt hétköznapokat biztosító keretek sokkal törékenyebbek, mint gondolnánk, és éppen a németeket hozza föl példának arra, hogy egy kultúrnép igenis kiszavazhatja maga alól a demokráciát.

Aki fajsúlyos ajándékot keres, annak a Címlapon Magyarország – Hazánk története a nyugati sajtó tükrében, 1848–2020 című impozáns albumot ajánlhatjuk (TranzPress, 2022). Külcsíny és belbecs: több mint pazar. Neves konzervatív és szabadelvű történészek – mások mellett Szalay-Berzeviczy András, Romsics Ignác, Tölgyessy Péter – több száz, Magyarországgal kapcsolatos nemzetközi címlap és publicisztika alapján összegezték, milyen volt a Nyugat magyarságképe. Amit ebben a tükörben magunkról látunk, az olykor vakítóan éles, olykor bántóan torzító, mindenesetre a szembenézés roppant tanulságos: megmutatja helyünket a világban.

Timothy Garton Ash írta, hogy ha 2005-ben lefagyasztották és hibernálták volna, akkor boldogan aludt volna el, hiszen bővült az EU, Kelet-Közép-Európa pedig éppen visszatért Európába, erre várt mindenki (az oroszokat kivéve) – jaj, de jó! S mit látna ma, ha felébredne? A kereszténységre és a felvilágosodásra helyezett alapok megrendültek, Európa saját identitáskrízisét oldja, az inflációval együtt nő a szegénység és a létbizonytalanság, s az európaiak kevésbé érzik magukat biztonságban, mint a hidegháború utolsó éveiben. Hová vezet mindez? Tanultunk-e a múltból, vagy megismétli magát a történelem? Megmenthető-e a demokrácia, vagy visszatérünk a törzsi mítoszokhoz? A felbomlás korát éljük-e éppen, s az EU szétesik, ahogy szétesett a Habsburg-monarchia, vagy éppen ellenkezőleg: Európa újradefiniálja önmagát, és megerősödve kerül ki a válságból? Az izgalmas gondolatkísérlet a Bécsben élő bolgár politológus, Ivan Krasztev Európa után című könyvében olvasható (fordította: Széky János; MCC Press, 2022).

Akit az Egyesült Államok világpolitikai szerepének alakulása érdekel, az ne hagyja ki George Friedman amerikai geopolitikai elemző Vihar a csönd előtt című kötetét (ford.: ifj. Csák János; MCC Press, 2022). Friedman szerint az amerikai hegemónia alapja nem a fegyveres erő, hanem a rock’n’roll és a baseball-sapka, a jól marketingelt „szabadság-kultusz”, és az, hogy a számítógépes korszak nyelve az angol. Egy birodalom erejét, írja Friedman, nem a fegyverek adják, hanem a technológiai innováció és a kultúra.

Valami provokatívat olvasna? Briliáns elmejátékot? Szolgálhatunk ilyesmivel is: a műfaj élvonalába tartozik a Kanadában élő, cseh származású környezettudós, Václav Smil könyve, a Számok nem hazudnak. 71 dolog, amit a világról tudni érdemes (ford.: Kelemen László; Park Kiadó, 2022). Hány ember munkájára volt szükség a nagy piramisok felépítéséhez? Milyen nehéz a világ összes szarvasmarhája? Miért baj az, ha eltűnik a mediterrán étrend? Mennyire biztonságos a repülés? Miért nem olyan nagyszerűek az elektromos autók? Smil a tények tisztázásának megszállottja: szokatlan optikával és szokatlan kontextusban értelmezi a számokat, és arra ösztönöz bennünket, hogy leellenőrizzük, igaz-e mindaz, amit annak gondolunk.

Persze, ma már – a mindenható Facebook és rafinált deepfake korában – egyre nehezebb elkülönítenünk egymástól a hiteles és a kamu információkat, de szerencsére vannak kézikönyvek, amelyek segítenek abban, hogy a Nagy Általános Elhülyülés közepette megőrizzük a józan eszünket. Miért károsak a horoszkópok, az áltudományos személyiségtesztek és a bulvárpszichológiai hablatyok? Mi a helyzet a laposföld-elmélettel, a lúgosító diétával és az oltásellenességgel? Tényalapú, tudományos felvilágosításból sosem elég, ezért ajánlhatjuk a Sarlatánok kora című könyvet (szerk.: Krekó Péter és Falyuna Nóra) – remélhetőleg minden középiskola rendelt már belőle.

Egy norvég szerzőpáros (Sigrid Bratlie és Hallvard Kvale) szerint csodálatos eredmény, hogy ma már nem válunk senki vacsorájává csak azért, mert rövidlátók vagyunk (ez a sajnálatos malőr vadászó-gyűjtögető őseinkkel még könnyen megesett), de a modern biotechnológia hamarosan a feje tetejére állíthat mindent, amit a születésről, az életről és a halálról – és úgy általában: az emberről – tudni véltünk. A géntechnológia speciálisan tervezett emberpéldányokat teremthet laboratóriumi tömeggyártásban, okosabbakat, gyorsabbakat, erősebbeket, mint mi vagyunk. Science fiction? Már nem sokáig. Hölgyeim és uraim, kedves robottársaink: fogadják szeretettel A jövő embere című könyvet (ford.: Petrikovics Edit; Typotex, 2022).

Robotnevelés helyett egyelőre maradjunk a gyereknevelésnél. Mit tegyünk, ha hazudott nekünk a gyermekünk? Lehet-e olyan, hogy a szülőnek „elege van”? Mennyi időt tölthet a gyerek a képernyő előtt? Hogyan készítsük fel gyerekeinket a kiszámíthatatlan jövőre? Szülőként csupa ismerős dilemma, a halál témájától a pénzig, az altatástól a szexedukációig – Szél Dávid pszichológus nem is gyereknevelési, inkább szülőnevelési könyvet írt. Alapvetése, hogy a gyereket verni, bántalmazni, megütni, fenyíteni nem szabad. Verbálisan sem. Ún. nevelési szándékkal sem. A gyerek szabadsága a legfontosabb – de csak korlátok között. A liberális gyereknevelés ugyanis nem azt jelenti, hogy mindent szabad. Ez a könyv nem old meg helyettünk semmit, de tanácsot ad, fogódzót nyújt – s erre, valljuk be, gyakorló szülőkként olykor nagy szükségünk van. (Szél Dávid: Tabuk és dilemmák a gyereknevelésben, 0–9 éves korig; HVG Könyvek, 2022.)

Valószínűleg sokan érintve érezzük magunkat, amikor Kun Bernadette Munkafüggők című könyvét olvassuk (alcíme: Az önkizsákmányolás lélektana; Athenaeum, 2022). Maximalisták vagyunk, és minden percünket munkával töltjük? Úgy érezzük, sosem érünk a teendőink végére? Határidők szorításában telnek a napjaink? Nem, a munkamánia egyáltalán nem hasznos szenvedély, hanem komoly következményekkel járó függőség, ami a család rovására megy. Ugyanolyan veszélyes addikció, mint a drogfüggőség. Hogy is írta Kosztolányi? „Ó, jaj, jaj nekünk!”

Úgyhogy aki lazítana, vagy csak úgy elmélázna, és nem menekül hanyatt-homlok, ha meghallja, például, Paulo Coelho vagy Müller Péter nevét, annak ajánlhatjuk a Nagy Panda és Kicsi Sárkány történetét, Laik Eszter fordításában (XXI. század kiadó, 2021). Jópofa rajzok, kevés szöveg, zenbuddhista derű. A szerző (James Norbury) a giccshatáron egyensúlyoz, de még az innenső oldalon.

– Mi a fontosabb? – kérdezte a Nagy Panda –, az út vagy a cél?

– Az útitárs – felelte a Kicsi Sárkány.

A hátlapon azt írják, „vezérlő fény a sötét hónapokban”, fáklya és lámpás. Figyelem: a könyv olvasandó, nem meggyújtandó!

A cikk a nyomtatott Vasárnap 2022. július 4-i számában jelent meg. 

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacene