A Szlovák Nemzeti Tanács 1992. július 17-én fogadta el a deklarációt, amikor Szlovákia még a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság része volt. Ekkor még zajlottak a tárgyalások a cseh és szlovák képviselők között, jelentősebb változásra azonban már nem számítottak.
Vladimír Mečiar akkori miniszterelnök fordulópontnak nevezte a nyilatkozat elfogadását, amire mint mondta, „a szlovákok több mint ezer évet vártak”.
A deklaráció elfogadása mellett a jelenlévő 147 képviselőből 113-an szavaztak, 24-en ellene. Tízen tartózkodtak.
Három nappal később, a nyilatkozat elfogadására adott reakcióként lemondott a csehszlovák köztársasági elnök, Václav Havel. „Ahogy nem szeretnék a történelmi események gátja lenni, úgy egy végigszolgált hivatalnok sem” – mondta.
1992. augusztus 26-án Mečiar és Václav Klaus végül népszavazás nélkül megállapodott Csehszlovákia két különálló államra való felosztásáról. Szeptember 1-jén a szlovák parlament elfogadta az új alkotmányt, a két ország pedig 1993. január 1-én különvált.
