Sok olyan pár van, akik megértik egymást, összeköltöznek, évekig együtt élnek, de valamilyen okból mégsem házasodnak össze. Amikor egyikük meghal, vajon a másik örökölhet? Az örökléssel kapcsolatos kérdékört – olvasói levélre reagálva – ifj. Mészáros Lajos jogász boncolgatja.
Egyedülálló, gyermektelen nő vagyok. Van egy testvérem. Együtt lakunk a barátommal, hol az én lakásomban, hol az ő házában. Nyáron inkább az ő házában, mivel van kert, udvar. Barátom tizenkét évvel idősebb nálam, ő is gyermektelen, két testvére van. Én a saját lakásomba vagyok bejelentkezve, ő a saját házába. Mosok, főzök, takarítok a ház körül, úgy érzem, így barátom testvéreit mentesítem a gondoktól. Kérdésem, hogy barátom halála esetén lenne-e jogom öröklésre? Persze, ez fordítva is lehet, én is meghalhatok előbb.
Azt, hogy ki az örökös, elsősorban az örökhagyó végintézkedése határozza meg, ám ha életében nem rendelkezett vagyonáról, az öröklés rendjében a törvény az irányadó. Ha az örökhagyónak nincs leszármazója (gyermeke, unokája) vagy túlélő házastársa, az együtt élő személy már a második öröklési csoportban örökösnek számít az örökhagyó szüleivel együtt. Ha a szülők már nem élnek, az együtt élő személy a második öröklési csoportban egyedül ugyan nem örökölhet, de átkerül a harmadik öröklési csoportba, ahol a testvérekkel együtt jön számításba örökösként.
A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 475. § értelmében a harmadik öröklési csoportban egyenlő részben az örökhagyó testvérei örökölnek és azok, akik az örökhagyóval a halála előtt legalább egy évig közös háztartásban éltek, és akik ennek okán a közös háztartással törődtek vagy eltartottként az örökhagyóra voltak utalva. Ahhoz tehát, hogy az együtt élő személyek örökölhessenek, egyszerre két feltételnek kell teljesülnie: az első az örökhagyóval közös háztartásban való együttélés, a második pedig, hogy ez az együttélés az örökhagyó halála előtt legalább egy éve tartott.
A Ptk. 115. § szerint a közös háztartást olyan természetes személyek alkotják, akik tartósan együtt élnek és közösen fizetik a szükségleteiket fedező költségeket. Ezek után a kérdés az, hogy mit ért a joggyakorlat közös háztartás alatt, mik a közös háztartásban való együttélés jellemzői, és hogy olvasónk a leírtak alapján teljesíti-e ezeket a feltételeket.
A közös háztartás az öröklés céljára olyan életközösséget jelent, melyben az együtt élők nemcsak gazdaságilag, hanem érzelmileg is szorosan kötődnek egymáshoz, szükségleteiket együtt térítik, legyen szó akár közös lakásról, akár étkezésről vagy ruházkodásról, kirándulásról. Az ilyen együttélést a közös gazdálkodás és fogyasztás jellemzi és az, hogy az együtt élők közösen élvezik az együttélés előnyeit, de hátrányait is együtt viselik. Ilyen együtt élők főleg az élettársak, de pl. a nevelt gyermekek, közeli vagy távolabbi rokonok stb. is lehetnek azok.
Ami a közös háztartásban való együttélés értelmezését illeti, a joggyakorlat szerint az együttélés nem kell, hogy egy lakásban való élést jelentsen. Egy vonatkozó jogeset világosan kimondja, hogy: „A közös háztartásban való együttélés lehetséges akkor is, ha tagjai több lakásban laknak, amennyiben tartósan együtt élnek, és ha együtt térítik közös szükségleteiket (Ro NS ČR 21 Cdo 292/2013)”.
Olvasónk együttélését a leírtak alapján öröklésre jogosultnak is lehet jogilag minősíteni, de mivel az együtt élő személy örökléshez való jogát nem lehet okmányokkal igazolni (mint pl. a rokonság tényét születési levéllel), hanem az együttélést bizonyítani kell, gyakorlati szempontból mindenképp érdemes igazolást kérni olyan helyi hatóságtól, amelynek tudomása lehet az együttélésről. Azonkívül, olvasónk könnyen megoldhatja dilemmáját egy végrendelettel is.
