Az emlékünnepség közös imával kezdődött, amit Bozay Krisztián új dunaszerdahelyi esperesplébános mondott. Majd következtek a beszédek, elsőként Ravasz Józsefé, aki a rendezvény fő szervezője, a Romológiai Kutatóintézet vezetője. Részletesen visszaemlékezett az egykori eseményekre, azért is, hogy párhuzamot vonjon, hogyan változtak az emberi kapcsolatok az elmúlt nyolc évtizedben és milyen félelmek mozgatják a mai kor emberét. Bár a történelem ismétli önmagát, bízik benne, hogy a civilizációra mért csapásokat sikerül megállítani. „Hiszem, hogy az értelmes emberi faj legjava, elkötelezettségüknek köszönhetően, olyan civilizációs folyamaton megy keresztül, amely során „degenerált tévelygési folyamata” megsemmisül” Beszédében aláhúzta, mennyire fontos a felelősségvállalás.

A Romológiai Kutatóintézet 17 éve szervezi ezt a megemlékezést, rengeteg munkánk van benne. Azt gondolom, ezekben az anyagilag is nehéz időkben, sikerült méltó módon emlékezni, sokan eljöttek. A beszédemben említettem a felelősségvállalást, ezalatt a tanulást értem. Ezt tartom az egyik legfontosabb dolognak a roma fiatalok érvényesülése terén, hiszen ez fogja meghatározni a jövőjüket. Minden roma fiatalnak az életében prioritásként kellene, hogy szerepeljen a továbbtanulás, a minél magasabb iskolai végzettség megszerzése. Erre kellene megtalálni egy olyan kulcsot, hogy a tehetséges roma fiatalok ne vesszenek el a tömegben, ami velük szemben sokszor, bizony elég negatív hatással van

– nyilatkozta az Új Szónak Ravasz József.

Beszédet mondott továbbá Hájos Zoltán polgármester, aki  megemlékezett a városból és a környékről elhurcolt roma polgárokra és hangsúlyozta: „kiállunk amelett is, hogy hasonló bűntetteket soha többé ne lehessen elkövetni ártatlan emberek ellen a nemzeti hovatartozásuk, vallásuk vagy akár származasuk miatt.” Elmondta, mint a szlovákiai magyar közösség tagja, érti a zsidó és roma közösséget, akiket üldöztek, hiszen 77 évvel a világégés után, az itt élő magyar közösségről „mindmáig nem törölték le a kollektív bűnösség bélyegét.” A megemlékezés arra is szolgál Hájos szerint, hogy felhívják a fiatal generáció figyelmét és felelősségét arra, hogy majd azok, akik tíz-húsz év múlva lesznek döntéshozók, demokratikus elvek alapján, erőszakmentesen irányítsák az országot és annak közösségeit. A romaügyi kormánybiztos irodájából, a regionális-koordinációs osztály igazgatója, Eduard Čonka mondta el gondolatait. Beszédében rávilágított, mennyire meghatározó, hogy most a romák és a nem romák közösen emlékeznek, hiszen évtizedeken át nem kezelték tényként a roma holokausztot és nem lehetett róla hallani. Az emlékünnepségen ott volt Rigó Konrád, a Szövetség Híd-platformjának elnöke is, aki az egyik közösségi portálon osztotta meg gondolatait a roma holokausztról: „Negatívan megkülönböztetni egyik embert a másiktól azért, mert az egyik származásában, bőrszínében, vallásában, nemzetiségében, bármiben más, mint a másik ember, bűn. Egy emberi faj van ezen a Földön, és minden ember egyenlő”. A megemlékezés végén az intézmények vezetői fejet hajtottak az áldozatok emléke előtt és koszorút helyeztek el.