A szlovákiai politikai színtéren már hosszabb ideje megfigyelhető bizonyos Svájccal való megszállottság. Rolex órák a miniszterelnökök, miniszterek vagy a honatyák kezén, svájci nyugdíjakról szóló ígéretek, illetve a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom emlékezetes óriásplakátja, melyen Vladimír Mečiar vigyorog, a háttérben pedig svájci természet és a híres szlogen: „Szívem országa”. Már csak a Milka tehén hiányzott.
No és aztán itt vannak ezek a szerencsétlen népszavazások. Az önálló Szlovákia létrejötte óta a politikusaink vagy a különféle aktivisták rendszeresen előrukkolnak azzal az ötlettel, hogy a többé-kevésbé fontos dolgokról egyetemes plebiscitum döntsön. Mintha valóban a helvét hitvallás országában élnénk, ahol a közvetlen demokráciának mély gyökerei vannak.
Az utóbbi 30 évben az urnáknál a legkülönbözőbb témákkal kapcsolatban fejezhettük ki a véleményünket – a stratégiai fontosságú cégek privatizálásától kezdve a parlamenti képviselők számának a csökkentéséig, a tévé- és rádiódíj megszüntetésétől egészen annak a megtiltásáig, hogy homoszexuális párok gyerekeket fogadhassanak örökbe. Mindhiába. A szlovákiai polgárok szemmel láthatóan a vezéreik nagy igyekezete ellenére sem voltak képesek elsajátítani a svájci politikai hagyományokat, a Tátra alján a közvetlen demokrácia valahogy nem vert gyökeret. Nyolc meghirdetett népszavazásból hat nem volt érvényes az alacsony részvétel miatt, miközben az Észak-atlanti Szövetségbe való belépésről szóló népszavazást az akkori kormány hiúsította meg. Az egyetlen, amit jogerősen sikerült megszavaznunk, az Európai Unióba való belépés volt. De az is egy hajszálon múlott: ha az urnákhoz két százalékkal kevesebben járultak volna, komoly problémánk lenne.
De a szlovák politikusok nem adják fel. „Kész. Megvan a 350 000 aláírás. A petíciós akció az elképzeléseink szerint zajlott” – jelentette be győzedelmesen Robert Fico Smer-főnök. Egy és háromnegyed évvel a parlamenti választás rendes időpontja előtt minden áron idő előtti voksolásról szóló referendum kihirdetését szorgalmazza. Olyannyira akarja a dolgot, hogy nem átall egy szekeret tolni az egykori kotlebásokkal.
Tegyük most félre az előrehozott választással kapcsolatos népszavazásról szóló kezdeményezés alkotmányosságát… Bármit gondolunk is a jelenlegi koalícióról, valóban normálisnak tűnik referendumot szervezni akkor, amikor energiaválság fenyeget és folyamatosan emelkednek az árak? Főleg, ha az újkori történelmünk világosan mutatja, hogy igencsak kicsi az esélye annak, hogy sikeres legyen. De még ha minden az ellenzéki elképzelések szerint történne is, mit érnénk el vele? Képzeljük csak el, hogy februárban vagy márciusban idő előtti parlamenti választás lenne. A rettegett téli hónapok alatt lenne egy leköszönő kormányunk, melynek már nem lenne reális lehetősége komolyabb döntéseket hozni, miközben piszkos, gyűlölködő kampány tombolna. Minő öröm!
Ha jobban belegondolok, úgy tűnik, a megálmodott Svájcból nekünk legfeljebb csak az ementáli sajt lyuka marad.
