Václav Klaus cseh és Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök 1992 nyarán arra jutottak, hogy Csehország és Szlovákia külön államként folytatja. Ha népszavazást írnak ki, talán egy picit másképp alakul minden.
1992 júniusában parlamenti választásokat tartottak a Csehszlovák Föderatív Köztársaságban. A cseheknél Václav Klaus pártja, az ODS győzött, Szlovákiában pedig nagy előnnyel a HZDS, élén Vladimír Mečiarral. A pozsonyi parlamentbe a harmadik szabad választáson a korábbiakhoz képest rekord kevés párt került. A HZDS mellett a demokratikus baloldal, vagyis az SDĽ, a KDH, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom-Együttélés koalíció. A választási kampány fő témája Csehszlovákia jövője volt.
Ki támogatta nyíltan a parlamentbe végül bekerült pártok közül a kampányban a szétválást? Hogyan lett belőle mégis válás, ha többség a két ország egyenrangú félként való további szövetségét hangsúlyozta? Miért nem valósult meg népszavazás? Milyen indokkal, s valójában miért mondott le Václav Havel csehszlovák államfő? Kérdés volt-e, hogy mi legyen a magyarokkal? Mi terhelte akkoriban a szlovák–magyar államközi viszonyt? Veres István írása a már megvásárolható Vasárnapban!
