Kisgéres körül még mindig sok helyen művelik szőlőt. Az egész vidéken meglátszik, hogy dolgos, munkabíró, igyekvő emberek lakják. A település sok századon át viszonylag zárt közösségként létezett, jelenleg egy dinamikusan fejlődő, gondozott, ápolt falu képét mutatja. Még mindig élő és erős hagyománya van a szőlőművelésnek, borászatnak – régiós szinten ebben kiemelkedő szerepet tölt be a falu. Híres pincesora – ahol a 83 lejárat 317 pincéhez vezet – kihagyhatatlan élmény. S hogy miért olyan alacsony a pincegádora a kisgéresi borospincéknek? Mert illik ám meghajolni, fejet hajtani a bor és a borral dolgozó ember előtt. A borról a Szentírásban is benne van – Pál apostol első levele Timóteushoz, 23. rész –

Ne csak vizet igyál, hanem élj egy kevés borral.
 

Iskola, határokon átnyúló fejlesztések

Kisgéres polgármestere, Furik Csaba – eredeti hivatását illetően maga is pedagógus – a falu életében a legfontosabb elemekként az iskolát és az óvodát említi. Magyarországi támogatásokból mindkét intézmény épületét mintaszerűen felújították. Ma jól felszerelt, magas szinten képzett pedagógusokkal működik itt az oktatás. Idén szeptemberben legkevesebb tíz kis elsőst várnak, ami jó hír. Az óvoda is szinte teljes kihasználtsággal működik, ami viszont aggasztja a polgármestert, az a fokozatos elöregedés, és ezt sajnos az adatok is alátámasztják. Az elmúlt 16 év alatt a hatvan év felettiek aránya szinte megkétszereződött. Elszomorító tény az is, hogy az elmúlt 30 év alatt új munkahely nem alakult, a vidék korábbi ipara leépült, a mezőgazdasága nagyüzemi lett, amely kevesebb alkalmazottat igényel. A polgármester szerit ma már teljes generációk hiányoznak a nehezen megállíthatónak látszó elvándorlási folyamat miatt.

„Ha nincs munkahely, megélhetés helyben, akkor az elvándorlás valóban nehezen állítható meg. Most azon dolgozunk, hogy a lakáshelyzeten javítsunk, egy újabb 18 lakásos községi társasház megépítését készítjük elő, szerencsére már most telt ház van, annyi az igénylő. Talán ez segíthet a népességfogyás megállításában. Kisgéres régen elég zárt közösség volt, ami egyrészt kedvező volt a hagyományőrzés szempontjából, másrészt viszont nehezen nyitott a falu az új dolgokra. Tréfásan ezt azzal a történettel szokták alátámasztani, hogy a vasút is azért kerül el minket, mert egy falubelink, amikor a telkén akarták átvezetni, azt mondta, hogy márpedig ő nem fog mindig lejárni a szőlőhegyről kinyitogatni a csűrkaput a vonatoknak. Hozzá kell azonban tenni, hogy a zárt közösség ellenére régen is igen vendégszeretők voltak a kisgéresiek, és ez ma is tény. Egyszerű, tisztességes, dolgos emberek lakják a falut. Az északkeleti végén lévő pincesor is ennek a bizonyítéka. Van egy különleges, helyi és értékes szőlőfajtánk is, az úgynevezett polyhos, amely korábban mindegyik itteni cuvée bornak a része volt, s ma már önálló fajtabort is készítenek belőle.

A megújuló pincesor

A védett tufadombon, a turisztikai desztinációként kiépült pincesoron ma rendszeresen tartanak nyitott pincék napját, borásztalálkozókat, gasztronómiai és kulturális rendezvényeket. „Ezeknek a gördülékeny bebiztosítását szolgálja a régi szabadtéri színpad mellett most épülő, befejezés előtt álló kiszolgáló rész. Ezt egy Interreg pályázati forrásból építjük félmillió eurót meghaladó összegből, amelyet Hercegkút testvértelepüléssel együtt pályáztunk meg. A projekt folytatása egy korábbi partneri kapcsolatnak, akkor a közösségi szolgáltatói házat és borudvarát építettük meg, igen jelentős összeget beruházva. Sajnos a színpad és az öltözők megépítésére nem kaptunk támogatást, de nem adjuk fel, ha lehet, újra pályázunk. Az elmúlt években sikerült három utcát is leaszfaltoznunk, kialakítani a megfelelő bejáratokat, megépíteni a vízelvezető árkokat, a megyei utak felújítását is elvégezték. Ha végigmegyünk a falun, látszik, hogy minden községi tulajdonban lévő ingatlant felújítottunk, modernizáltunk, igyekeztünk energiatakarékossá tenni. Legutóbb a községházát. Az elmúlt fél évben azonban már érezhető volt, hogy gond lehet majd a beruházások kivitelezésével – gondolok itt a pincesoron folyó munkálatokra –, mert jócskán megugrottak az építőanyagárak és az energia, az üzemanyag is drágább lett. Ezeknek a keletkezett többletköltségeknek a fedezetéhez kell most a pénzt előteremteni. Ami azért sem könnyű, mert a kisközségek számára nincs semmilyen védőháló vagy segítő mechanizmus az állam részéről, mely sajnos nem túlságosan önkormányzatbarát, rossz gazdának látszik. A meghozott törvények szerint – például a szociális gondoskodásról szóló törvény is – egyre több kiadást a falvakra terhelne, forrást nem adva hozzá. A helyzet nem túl jó. Ilyenkor beruházni, fejleszteni, tervezni elég komoly feladat. Nagy öröm azonban, hogy a helyi labdarúgó csapatunk kivívta a felsőbb osztályba jutást, tehát a sportpályán olyan feltételeket kell teremteni, melyek megfelelnek az elvárásoknak, a csapatot is támogatni kell, csak ehhez még meg kell találni a forrást is. Az éves keretünkből és a pályázatoktól függően 350 ezer euró körül mozog az éves költségvetés, sok mindenre kell viszont áldozni. A nehézségek, a járvány és egyéb hátráltató tényezők ellenére is kitartunk, újra működni kezdtek például a civil és a kulturális szervezeteink. A Polyhos borászok és szőlészek társulása, a Csemadok, a sportszervezet, a Borcsák asszonykórus, a Szőlőfürt citerazenekar. Falunk lakói kis híján száz százalékban magyarnak vallják magukat, és túlnyomórészt református vallásúak. A helyi Blanár lelkészházaspár erős és tevékeny közösséget épített az elmúlt években, számtalan gyülekezeti alkalmat, nyári táborokat szerveznek, a kiváló, néhány éve gyémántsávos minősítésű Mustármag bábcsoportot is működtetik, amely idén a Duna Menti Tavaszról ezüstsávos minősítéssel érkezett haza. Jelentős még a Jehova Tanúi gyülekezet létszáma, és néhány tucat katolikus is él Kisgéresen. A lélekszám 1100 körül mozog, de sajnos csökkenő tendenciát mutat. Az önkormányzat és személy szerint én is olyan falut szeretnénk kialakítani, ahol jól érzik magukat az emberek. Sok még a tennivaló” – mondta Furik Csaba, Kisgéres polgármestere.