Meghalt II. Erzsébet, élt kilencvenhat évet – közölte nyitóoldalán Rob Picheta londoni tudósító cikkét a CNN amerikai hírügynökség internetes felülete, csütörtökön, este fél nyolc után. „A királynő békésen hunyt el, Balmoralban, ma délután. A király és a királyné ma este Balmoralban marad, és holnap visszatér Londonba” – áll a Buckingham-palota szűkszavú, a királyi család hivatalos honlapján és közösségi médiás felületein alig néhány perccel korábban publikált közleményében. II. Erzsébet halálhírét azt követően jelentették be, hogy az elmúlt öt órában semmiféle híradás nem érkezett a hogyléte felől (miközben egyre jelentősebb tömeg gyűlt össze a londoni Buckingham-palota főbejárata előtt), pedig a brit királyi rezidencia délután már arról tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy az uralkodó orvosi felügyelet alatt áll, miután a szakemberek aggasztónak találták egészségi állapotát. Köztudott, hogy az udvar a legindokoltabb eseteken kívül szinte soha nem közöl részleteket a királyi család magas rangú tagjainak egészségi állapotáról, maximum rövid, formális tájékoztatást.

Egy nappal korábban jött a hír, hogy II. Erzsébet királynő elhalasztotta a Királyi Államtanács aznap estére tervezett, virtuális ülését, mert az orvosok pihenést javasoltak neki. A titkos tanács ülésén Liz Truss, az újonnan megválasztott brit miniszterelnök tette volna le esküjét a kincstár első lordjaként, valamint az új kabinetminiszterek eskütételére és a titkos tanácsos kinevezésére is sor került volna sor. II. Erzsébet utolsó, fotóval dokumentált megjelenése a halála előtt két nappal, kedden, a kora délutáni órákban volt, amikor a korábbi brit külügyminisztert, az Egyesült Királyság új miniszterelnökét formálisan megbízta a kormányalakítással. Már napokkal korábban sejteni lehetett, hogy nagy lehet a baj, mert II. Erzsébet először a hétvégén megrendezett skóciai felföldi játékokon történő részvételét mondta le, aztán arról szóltak a hírek, hogy Boris Johnson kormányfő lemondását a királyi család nyári rezidenciáján, Balmoralban fogadja, és Liz Truss-szal is a skóciai palotában találkozik, mert a 800 km-re lévő londoni főrezidenciára történő utazás jelentős mértékben próbára tenné legyengült szervezetét.

Habár a frissen megválasztott kormányfő palotába érkezéséről a The Independent brit napilap videófelvételt készített, a királyi udvar az uralkodó és tizenötödik miniszterelnöke csupán néhány perces találkozójáról csak két felvételt osztott meg. Ezeken a kilencvenhat és fél éves uralkodó vészjóslóan instabilan, egy járását segítő és egyensúlyát megtartó sétabotra támaszkodva, szemüvegben, de mosolyogva, vállán a luxus termékeket készítő Launer cég nevével összeforrott retiküljével nyújtja a kezét a negyvenhét éves politikusnak. (Utolsó valóban nyilvános megjelenésére a halála előtt két hónappal, július 15-én került sor, amikor egy Kent megyei hospice kórházba látogatott.) Ez volt az első alkalom uralkodása során, hogy nem a Buckhingham-palotában köszöntötte az új miniszterelnököt, sőt, ami azt illeti, az elmúlt 137 évben nem volt példa arra, hogy brit államférfit a skóciai Balmoralban kérjenek fel kormányalakításra. Legutóbb Viktória királynő rendelt politikust az aberdeenshire-i kastélyba, bár mint ismeretes, Lord Salisbury nem volt elragadtatva, amikor 1885 júniusában távirat tudatta vele, hogy Skóciába kell sietnie, hogy az aranyjubileumára készülő, hatvanhat éves Viktória királynő kinevezze.

A már életében a történelem szerves részét képező, halála pillanatában legendássá váló Erzsébet távozásával végérvényesen lezárult a második világháború utáni korszak. II. Erzsébet 70 évet és 214 napot töltött az Egyesült Királyság királynőjeként és további tizennégy nemzetközösségi állam, valamint az anglikán egyház fejeként hivatalban, ezzel a valaha élt leghosszabb ideig uralkodó brit uralkodónak számít. (A világtörténelem leghosszabb ideig regnáló uralkodójaként csak XIV. Lajos, a franciák „Napkirálya” előzte meg, akinek trónra lépése és halála között 72 év és 110 nap telt el.) A történelem csupán két olyan államférfit ismer, aki Erzsébetnél is idősebb korban hivatalban maradt: Abdul Momin, Brunei szultánja 1885-ben, Giovanni Paolo Lascaris, a Jeruzsálemi Szent János Kórház Lovagrend nagymestere 1657-ben hunyt el – ekkor már mindketten maguk mögött tudhatták kilencvenhetedik születésnapjukat.

II. Erzsébet ugyancsak történelemformáló ükanyja, Viktória királynő kiérdemelte, hogy uralkodása idejére önálló történelmi korszakként (viktoriánus kor, 1837–1901), saját magára pedig a Brit Birodalom és Európa „nagyanyjaként” hivatkozzanak. A most elhunyt monarcha hetvenéves uralkodását már régóta II. Erzsébet-korszakként említik, akárcsak a másik nagy angol koronás fő, a Tudor-házi I. Erzsébet 1558–1601 közötti regnálását. II. Erzsébet azonban még huszonhat éves sem, de már kétgyermekes édesanya volt, amikor 1952. február 6-án, édesapja, VI. György király halálának napján az Egyesült Királyság trónjára lépett – méghozzá úgy, hogy nem is tartózkodott a szigetországban, mert az uralkodó képviseletében Ausztráliát és Új-Zélandot érintő állami látogatásra tartva éppen Kenyában járt, férje, Fülöp edinburghi herceg társaságában. Már évek óta betegeskedő édesapja – egyáltalán nem váratlan – halálhírét is házastársa közölte vele, aki végül hetvennégy évig az uralkodó leghűségesebb társának bizonyult. (Fülöp két hónappal a 100. születésnapja előtt, tavaly áprilisban, a windsori kastélyban hunyt el. Az edinburghi herceg a leghosszabb ideig szolgáló királyi házastársnak számított.) A yorki hercegnőből nagybátyja, VIII. Eduárd 1936-os lemondása után trónörökössé előlépő Erzsébet úgy döntött, hogy brit uralkodóként is megtartja a keresztnevét, amellyel nem lopta be magát a Brit-sziget északi harmadát kitevő Skóciában élő alattvalóinak szívébe, hiszen a skótok Mária királynőjét lefejeztető, tehát számukra rossz emlékű I. Erzsébet angol királynőt juttatta eszükbe.

II. Erzsébet uralkodásáról alapvetően nem a művészeti és kulturális aranykor jut eszünkbe, hanem a hosszú élet és a trónon eltöltött évtizedek. Régóta köztudott volt, hogy a kötelességtudatával és munkabírásával közszeretet kivívó II. Erzsébet soha nem fog lemondani a trónról, de azt is sejteni lehetett, hogy életében nem rendülhetnek meg a monarchia tartópillérjei. A Windsor-ház matriarchája volt a negyvenedik angol-brit uralkodó azóta, hogy a Hódító, a Normandiai, valamint a Fattyú ragadványnévvel ismert Vilmost, Normandia hercegét 1066 karácsonyán a londoni Westminster-apátságban Anglia királyává koronázták, de ahogyan Joe Biden amerikai elnök fogalmazott, az elhunyt „volt az első uralkodó, akihez az emberek világszerte személyes és közvetlen kapcsolatot érezhettek”. II. Erzsébet, akinek megítélése az uralkodása során többször is változott, bár általánosságban kiemelkedően népszerűnek számított, számtalan világrekordot megdöntött vagy beállított a regnálása idején (egyebek mellett a valaha élt leggazdagabb brit koronás főnek tartották, magánvagyonát legutóbb 340 millió fontra, vagyis 392 millió eurónak megfelelő összegre becsülték, amibe még nem számoltatott bele a Sovereign Granttől, a királyi vagyonkezelőtől származó nagymértékű intézményi juttatás). Habár egy emberöltővel ezelőtt még hét független állam uralkodójaként és államfőjeként debütált, azóta az egykori világbirodalom szinte atomjaira hullott a korábbi gyarmatok függetlenné válása révén – legutóbb 2021-ben a karib-tengeri Barbados szakadt el a brit koronától. II. Erzsébet személye viszont az egykori gyarmatokon és a világ bármelyik pontján kimagaslóan népszerű maradt, talán az évek múlásával egyre inkább. A brit értékeket nála hitelesebben és jobban senki nem képviselte, ezt a monarchia ellenzői sem cáfolhatják.

A világ legtöbbet fotózott asszonyaként életéről megszámlálhatatlan mozgókép és könyv született, ezek legnépszerűbbje, A korona című Netflix-sorozat legfrissebb szezonja novemberben debütált volna.

II. Erzsébet legidősebb – most hetvenhárom éves – gyermeke, a trónra lépés előtt a közvélemény-kutatások 42 százalékra értékelt népszerűségű Károly walesi herceg gyakorlatilag édesanyja halálának pillanatától az Egyesült Királyság uralkodója. A Clarence House, az eddigi hivatala csak a megelőző uralkodó halálának bejelentésétől számított egy óra múltával számolt be arról, hogy édesanyja példáját követve Károly is megtartotta keresztnevét, és III. Károlyként lépett trónra. Ahhoz, hogy formálisan is az Egyesült Királyság és Észak-Írország, valamint a Brit Nemzetközösségek államfője legyen, Szent Eduárd koronájával még királlyá kell koronázni a londoni Westminster-apátságban. A monarchia központi jelképe a frissen trónra lépett rendkívül távoli elődje, II. Károly 1661-es koronázására készült.

Navarrai Mészáros Márton