Múltkor is nagyon elérzékenyített az ízes kenyerével, mert a régi, szép (békés) éveket juttatta eszembe, amikor sokszor vaj nem került a kenyérre a lekvár alá, de volt egy kis biztonság. Most meg ezekről a sárga virágú, hulló akácokról ír, ami a cipő talpára ragad, a kutyás emberről, a könyvcserélőben talált gyémántról – mindez nagyon közeli a szívemnek, olyan, mintha rólam írta volna. Írásai mindig mélyen megérintenek.

A Kalendáriumban megtudhattam Adamis Annáról, hogy Gútán született. Fiatalságom legszebb dalainak szerzője, most még nagyobb tisztelettel tekintek rá. Ő is egy zseni, még a világhírű Scorpions is megirigyelte a Presser Gábor zenéjére írt Gyöngyhajú lányt, és… Aki tudja, mi történt tovább, az érti.

Gazdag József Winnettou és társai című írása nagyon tanulságos volt. Sokat megtudhattunk az indiánokról, kultúrájukról, hősiességükről és sajnos a szomorú végükről is. Az ő kiirtásuk is egy borzalom volt, ami sajnos, később is megismétlődött az emberiség történelmében. Pedig hát a Tízparancsolat 5. isteni parancsolata: Ne ölj!

Szászi Zoltánnak köszönöm a Kisgéresről írt friss beszámolóját, erről a nagyon távoli régióról igen keveset tudok. Ezért mindig örömmel olvasok róla, a keleti végekről. De az, ami megdobogtatta a szívemet, a Rimaszombat környéki, csodálatos gótikus templomokról írt, nagyszerű beszámolója. Tényleg olyan volt, mint egy időutazás, az egészet a szép fényképek festették alá úgy, hogy láthattuk is a gótikus művészet remekeit. S habár apró templomokról van szó, idén megkapták az Európai Örökség címet. Kitüntető cím! Sokszor kirándultam Rimaszombat környékén, de ezeket az ismeretlen nevű falucskákat soha nem sikerült meglátnom. Az itáliai festők remekül konzerválódott festményei felkeltették érdeklődésemet. Meg kell látnom ezt a nagyszerű kincset, lenyűgöző élmény lesz! Köszönöm a szerzőnek, hogy ilyen izgalmas élményben részesített. Öröm volt, és élmény olvasni minden sorát.

Minárik Cecília, Szelepcsény