Alakul az őszi-téli időjárás, az éjszakai hőmérséklet átlagban tíz fok alá csökken. Az iskolák épületeiben éjszakára elzárják a fűtést (ha már fűtenek), s jó esetben reggel hat óra magasságában a gondnok bekapcsolja, hogy valamennyire melegedjenek fel az osztálytermek. Ha az iskola egy kicsit korszerűsítettebb, akkor nincs probléma, de egy lemaradásban lévő intézmény esetében közel járunk ahhoz, hogy a reggeli kezdésnél a hidegből egy még hidegebb helyre csöppenjünk be. Vajon ez mindenhol így van? Az iskolarendszert a tél fogja maga alá temetni? Könnyen lehet, hogy igen!

Vannak olyan országok, ahol nagyobb figyelmet szenteltek a közszférában lévő intézmények korszerűsítésére, s most fele akkora bajban vannak, mint mi. Egy épületet nem elég felfűteni, azt a hőt bent is kell tartani, illetve az sem utolsó szempont, hogy milyen áron kell most ezt a hőmérsékletet elérni. Nyugaton és északon az intézmények többsége olyan fejlesztéseken ment keresztül, mint a geotermikus fűtésrendszer kiépítése, a falak külső szigetelése, a tetőszerkezet szigetelése, az ablakok és ajtók teljes mértékű korszerűsítése, és még sorolhatnánk. Tudtuk, hogy baj lesz, de mikor előttünk volt a lehetőség, hogy ezeket megvalósítsuk, akkor nem foglalkoztunk vele.

Még mindig nem kaptunk egyenes választ arra, hogy miként kívánja orvosolni a kormány a problémát, viszont a céltalan befektetések az intézmények részéről jelenleg már nem visznek előrébb. Mi történt volna akkor, ha a kórházak és az iskolák olyan felújításokon mentek volna át az elmúlt években, mint például a napenergia újrahasznosítása? A berendezések ára már megtérült volna, és nem kellene azon gondolkodni, hogy lesz-e villany. A geotermikus hő felhasználása az ilyen épületeknél a legcélszerűbb, hisz a hő itt van alattunk, ezáltal a gázfogyasztást minimalizálni lehetne a téli időszakban. Bizony kevés ilyen intézmény van az országban, ahol ez megvalósult. A tetők és a falak szigetelése, az ablakok és az ajtók cseréje pedig megoldotta volna azt, hogy az épületek az éjszaka során ne tíz fokra hűljenek le, hanem tizenötre. Arról már ne is beszéljünk, hogy a tornatermek fűtését sem kellene korlátozni, ha nem használnánk gázt.

Felmerül az a kérdés is, hogy vajon kiknek az érdekeit néztük akkor, amikor ezeket elmulasztottuk véghez vinni. A statisztikák, lehet, mást mutatnak, de számtalan olyan család van ebben az országban, ahol bizony nincs kényelmes húsz, de még tizennyolc fok sem. Esténként pedig talán nincs lehetőségük villanyt kapcsolni, s örülnek, ha van gyertya. Ezen családok gyermekei legalább az iskola falai között melegben voltak, és tapasztalhatták az elektromosság adta „luxust”. A rászorulók esetében az ebéd lehetősége pedig megfizethetetlen. Ha nem lesz megoldás arra, hogy miként segítsük ki azokat az intézményeket, ahová ezen tanulók járnak, akkor valószínűleg számukra nem alakul kedvezően a helyzet. Ha a kis, falusi intézmények nem fogják tudni fenntartani magukat és bezárnak, akárcsak ideiglenesen is, a hideg időszakra, akkor mit fogunk kezdeni azzal a ténnyel, hogy elveszett az iskola adta biztonság az országban?

Panaszkodhatunk a tanárhiányra, lehet rossz a tanterv, számtalan felesleges információval bővíthető ez az egész oktatásügyi rendszer, de egy biztos: a kialakult válsághelyzetben jobb egy helyen, melegen tudni a gyerekeket, mint az állandó hidegben.