Hogyan értékeli a 2018-ban kezdődött önkormányzati ciklust? 

Ez az időszak sokkal könnyebb, de egyben sokkal nehezebb is volt az azt megelőző négy évnél. A könnyebbség elsősorban abban áll, hogy míg 2014- ben egy gyakorlatilag csődhelyzetben lévő várost vettem, vettünk át, addig 2018-ban – miután másodszor választottak meg polgármesterré – a korábban általunk megkezdett munkát tudtuk folytatni. Nagy könnyebbséget jelentett, hogy a régebben győztes királyhelmeci csoportosulásoktól eltérően a csapatom egységes maradt, és ezt a választók is értékelték, hiszen néhány személytől eltekintve 2018- ban azoknak szavaztak bizalmat, akikre 2014-ben is a voksukat adták.

Az első ciklusban elvégzett munkának, a pénzügyi helyzet rendezésének, a bírósági perek lezárásának, a tartozások kifizetésének értelemszerűen pozitív következményei voltak, mint ahogyan annak is, hogy ekkorra már tisztában voltunk azzal, hogy rövid és hosszú távon hol tudunk látható eredményeket elérni a város közéletében. Egyértelműen segítséget jelentett számunkra, hogy a szlovákiai magyaroknak akkor még nemcsak, hogy parlamenti képviselete volt, hanem a Híd akkoriban a kormány részét képezte.

Arról sem feledkeznék meg, hogy az elmúlt négy, illetve öt évben a Bodrogköznek erős képviselete lett a Kassa Megyei Önkormányzatban. Engem a megye alelnökének választottak, a királyhelmeci önkormányzat képviselői közül pedig többen a megyei közgyűlésben is mandátumot szereztek.

Ha ilyen kedvező volt a helyzet, hogyan lehetséges, hogy bizonyos szempontból mégis nehezebbnek tartja ezt a ciklust a korábbinál?

A nehézségét rajtunk kívülálló tényezők, általunk nem befolyásolható folyamatok okozták. Egyrészt, komoly változást jelentett, hogy a magyarság 2020-ban parlamenti képviselet nélkül maradt Szlovákiában. Másrészt, a koronavírus-járvány gyakorlatilag két és fél évre hibernálta a közéletet, hatalmas gazdasági problémákat okozott, melyekkel komoly emberi tragédiák is együtt jártak. A modern világ egy olyan kihívással szembesült, amellyel korábban nem, így nem is volt semmilyen tapasztalata, hogyan is kezelje ezt a helyzetet. Az önkormányzatokra pedig olyan terhek nehezedtek, amelyeket eddig el sem tudtunk képzelni. Az állami szervek gyakorlatilag magunkra hagytak minket, és meggyőződésem, ha nincsenek meg a helyi összefogások, országosan nehezen, vagy egyáltalán nem tudtunk volna úrrá lenni a helyzeten. Emlékezzünk csak a folyamatos tesztelésekre, a védőmaszkok szétosztására, a rengeteg korlátozásra, melyek megléte mellett is biztosítanunk kellett az önkormányzati intézmények működését, vagy az oltások lebonyolítására! Arról nem is szólva, hogy az emberi, erkölcsi helytállás mellett mindehhez anyagi forrásokra is szükség volt, amelyet nekünk kellett előteremtenünk.

Amikor pedig kicsit fellélegezhettek volna, kitört az orosz–ukrán háború…

Így van. Mivel alig pár kilométerre húzódik tőlünk a szlovák–ukrán határ, mi sem maradhattunk ki a történésekből. Ebben a szomorú helyzetben újra csak az önkormányzatokra és a civil kezdeményezésekre hárult a problémák gyors és hatékony megoldása. Egyrészt jó volt látni, hogy városunkban, környékünkön mennyi segíteni szándékozó ember él, másrészt viszont, újra csak elkeserített a tény, hogy az állami szervek milyen tehetetlenek voltak. A problémát látva és a helyzet súlyosságát érzékelve már az első napokban Királyhelmecen találkoztak a régió polgármesterei. A tanácskozáson a lehetőségeinket figyelembe véve közös cselekvési tervet dolgoztunk ki. Konkrét célokkal, konkrét, gyors intézkedésekkel. Ennek eredményeként ukrajnai testvérvárosunk kérésére több teherautónyi segélyszállítmányt juttattunk el Beregszászra. Bár a menekültáradat mostanra mérséklődött, a háború jelenleg is tart, annak minden negatív következményével. Gondoljunk csak az elszabadult energiaárakra, vagy a gazdasági visszaesésre. 

Ezek szerint már az is eredményként értékelhető, hogy egyáltalán „túlélte” a város ezt az időszakot?

Ha körbetekintenek az emberek Királyhelmecen, a saját szemükkel is láthatják, hogy ez korántsem így van. A nehézségek ellenére jelentős fejlesztéseket tudtunk megvalósítani az elmúlt négy évben. Elég, ha csak azt mondom, hogy miután 500 ezer eurós támogatást kaptunk a korábbi kormánytól, további 1,2 millió euró felhasználásával felépítettük a Buzánszky Jenő Sportarénát, melyet most már naponta használhatnak a Helmeczy Mihály Alapiskola diákja, de a létesítmény a régió lakosai és a helyiek előtt is nyitva áll. 700 ezer eurós, komplex felújítás után, ebben a ciklusban nyitotta meg kapuit a szabadtéri színpad, ahol azóta már több, nagysikerű előadást is szerveztünk. Szintén egy 1 millió eurós beruházás eredményeként megvalósult a helyi művelődési központ teljes külső és belső rekonstrukciója.

Sajnos, olyan sok megoldandó feladat várt ránk, melyekkel nem, vagy csak részben foglalkoztak a korábbi önkormányzatok, ezért már a kezdetektől tudtuk, hogy ebbe az irányba kell haladnunk. Arról nem is szólva, hogy a fejlesztések döntő többségét mindenkor igyekszünk állami vagy európai uniós támogatásokból finanszírozni, az pedig mindig adott, hogy mikor, mire lehet pályázni.

A városi rendőrség számára elektromobilt vásároltunk és kialakítottunk egy nyilvános, elektromos töltőállomást is. A helyi sportpálya egyik lelátóját felújítottuk, az egyik önkormányzati irodaház rekonstrukcióját pedig több mint 200 ezer euró felhasználásával végeztük el. Az utak és a járdák felújítására komoly összeget költöttünk. Ebből a több éve tartó folyamatból kiemelkedik a Fábry utcai támfal rekonstrukciója és a Fábry utca teljes felújítása, amely szintén kb. 300 ezer eurót emésztett fel. Bővítettük a szlovák alapiskola étkezdéjének a kapacitását, az új köztemetőben lélekharangot helyeztünk el, a magyar alapiskola épületének nyílászáróit újakra cseréltük, de költenünk kellett a régi temető megsérült kőfalának a javítására, a crossfitpálya körbekerítésére, meg kellett oldanunk a biológiailag lebomló konyhai hulladék rendszeres elszállítását a bérházakból, és még sorolhatnám. Pályázatok útján elnyert támogatásoknak köszönhetően működtetni, sőt bővíteni tudtuk a gondozói szolgálatot, a helyi polgári rendvédelmi szolgálat emberei – egyéb feladataik ellátása mellett – minden reggel és délután ott vannak az oktatási intézményeink közelében, hogy vigyázzanak a diákok biztonságára és felügyeljék a közlekedés rendjét. Működtetni tudjuk a közösségi központot, szociális terepmunkásokat foglalkoztatunk, és mindeközben próbálunk reagálni az aktuális közéleti és gazdasági kihívásokra. Tavaly például a kormány azon „nagyszerű” ötlete ellen kellett polgármester-kollégáimmal tiltakozó akciókat szervezni, hogy központilag – az átminősítéssel – ellehetetlenítik a közel 60 ezer ember betegellátását biztosító királyhelmeci kórház működését. Mindezek mellett jelenleg is folyamatban van két nagy költségvetésű projekt megvalósítása. A hulladék szelektív tárolására és feldolgozására szolgáló gyűjtőudvar 382 ezer euróból készül el, a szlovák alapiskola energiaköltségeinek csökkentésével összefüggő beruházásunk pedig 1,198 millió euróból valósul meg. A jelenleg is folyó munkálatok keretében nemcsak hőszigetelik az intézményt, hanem egyebek mellett a létesítmény geotermikus fűtést is kap. Ugyancsak a napokban indul el egy nagyobb út- és járdafelújítási projektünk.

Mindegyik beruházásra szükség volt, de a leglátványosabb egyértelműen a város díszpolgárának, az Aranycsapat játékosának, az olimpiai bajnok Buzánszky Jenőnek a nevét viselő sportaréna. Ám ki szeretném emelni, hogy a beruházásink jelentős része olyan fejlesztés volt, mellyel a közintézményeink energiaigényét sikerült csökkenteni. Ennek jelentőségét a mai gáz- és villanyáramárak láttán nem kell külön hangsúlyozni. Idén egyébként egy helyi programot is elindítottunk, a Királyhelmec múltja, jelene és jövője a királyhelmecieké címet viselőt, amellyel szintén a környezetbarát, zöldberuházásaink meglétére és fontosságára hívjuk fel a figyelmet.

Míg korábban Királyhelmec a botrányairól, a konfliktusairól, a vitáiról volt ismert a médiában, az elmúlt nyolc évben már az eredményeinkről szóltak a hírek. Ennek azért is tulajdonítok kiemelt fontosságot, mert ahogyan azt tudjuk, a Bodrogköz és így annak központja, Királyhelmec sem tartozik az ország fejlett régiói/ városai közé. A munkalehetőségek csökkenése, a fővárostól való távolság, az autópályák és a külföldi beruházók hiánya a szociális problémákkal együtt elég nehéz helyzetet teremtenek. Ám van mód maradandót, értékeset alkotni a közéletben az ország keleti felében is.