Minden idők egyik legnagyobb játékosa, Roger Federer, akit 302 héten át jegyeztek világelsőként, búcsút mondott a tenisznek. 24 év után, 41 évesen, 20 Grand Slam- és 103 tornagyőzelemmel a tarsolyában. „Én vagyok a világ legszerencsésebb embere” – summázta, miközben fojtogatta a sírás. Pedig nem igaz, hogy ő a legszerencsésebb, mi vagyunk azok, hogy láthattuk a pályán. Hiányozni fog…
„Még egyszer élveztem, hogy bekötöm a cipőmet. Mindent az utolsó alkalommal. Számomra szomorú volt az első pillanatban, amikor arra a következtetésre jutottam, hogy ez a legjobb döntés – mondta Federer az Associated Pressnek adott interjújában az érzelmeiről, arról, hogy az elmúlt három év sérülései és három térdműtétje után felismerte, ideje elmenni. – Először magamban tartottam, aztán leküzdöttem. De éreztem a fájdalmat.” S amikor az utolsó mérkőzést követően Londonban megszólalt, szavai el-elcsuklottak, sűrűn hullottak a könnyei. De azt mondta: „Boldog vagyok, nem vagyok szomorú. Tökéletes utazás volt.”

Sírni csak a győztesnek szabad?
Bár eddigi útján legtöbbször győztesen távozott, búcsúmeccsét nagy riválisával, de egyben jóbarátjával, Rafael Nadallal az oldalán meccslabdáról rövidített játékban elveszítette. De nem bánta. Nem a vereség miatt nem tudta megszelídíteni potyogó könnyeit. Sírt Nadal is, a spanyol talán a közelgő saját búcsúját is siratta, s a Laver Kupára zsúfolásig megtelt londoni O2 Aréna lelátóján és a képernyők előtt sem maradt egyetlen szem szárazon. Szabad utat engedett az érzelmeinek a „három királyok” harmadik tagja, Novak Djokovics is, Federer útjának egyik kísérője, Andy Murray s a régi nagyok, Björn Borg, Stefan Edberg, John McEnroe.. .És az utódok, akik majd az örökébe lép(het)nek. A nézők és a társak felállva méltatták a tenisz Nagy Bajnokát, aki karizmájával, eleganciájával és sportszerűségével csaknem két és fél évtizeden át újabb és újabb magasságokba emelte a sportágat. S amikor a bajnok mellett megjelentek a hozzá legközelebb állók, a felesége, Mirka Vavrinec, és a két ikerpár, a lányok Myla és Charlene, a fiúk, Leo és Lenny, szinte felrobbant a csarnok. „Mirka már rég mondhatta volna, hogy elég, de nem tette, inkább biztatott, hogy folytassam. Köszönöm” – ölelte meg meghatottan a feleségét, majd a gyerekeket. És nem feledte a szüleit sem, Lynette-et és Robertot, akik minden tornájára elkísérték. És szerető nővérét. Megköszönte mindenkinek: „Szívem mélyéből szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a világon, aki segített megvalósítani egy fiatal svájci labdás gyerek álmait.” Mi és az egész világ neki köszönjük, hogy van. Nincs ember, aki ne lett volna meghatódva a képsorok láttán. Kit ne ríkatott volna meg, ahogy a 36 éves Rafa Nadal is küszködött a könnyeivel. Nyilván mindenki tisztában volt vele, hogy a Nagy Hármas sok-sok sérüléssel bajlódó másik tagja, a maga 21 győzelmével Grand Slam-rekorder lesz a következő, akit rövidesen elbúcsúztatunk. Novak Djokovics egy évvel fiatalabb nála, és sokkal jobb erőben van. „Ha Roger távozik a pályáról, az én életem egy része is vele megy – véli Nadal, aki Federerrel 40 meccsen találkozott, 14-szer a Grand Slam-tornákon, 9-szer a nagy döntőkben. – A legfontosabb pillanatokban mindig ott volt mellettem vagy előttem, kapcsolatunk évről évre jobb lett. A játékstílusunk ugyan teljesen más, ettől lettek olyan jók és érdekesek a meccseink és a párharcunk. Büszke vagyok, hogy része lehettem Federer pályafutásának, boldog, hogy azok után, amit a pályán ellenfélként átéltünk, a karrierünket barátként fejezzük be.”

Példás családapa
„Külön szeretnék köszönetet mondani csodálatos feleségemnek, Mirkának, aki pályám minden percét átélte velem. Bemelegített a döntők előtt, számtalan meccset nézett meg még több mint nyolc hónapos terhesen is, és több mint húsz éven át kibírta, hogy a csapatommal utakon voltam. Szeretnék köszönetet mondani négy csodálatos gyermekemnek, hogy támogattak, mindig szívesen fedeztek fel új helyeket, és csodálatos emlékeket teremtettek az út során. Örökké dédelgetni fogom annak emlékét, ahogy a családom szurkol nekem a lelátóról.”
A szlovákiai Bajmócról származó Mirka Vavrinecnek rendkívüli szerepe van Roger életében nemcsak feleségként, de ő az, aki pályafutásának alakulásában is jelentős szerepet vállalt. Federer nem győzte hangsúlyozni, hogy Mirka léte mennyire kulcsfontosságú abban az átalakulásban, amelyet pályája elején hajtott végre, hogy félretegye a karakteréből fakadó rossz hozzáállást, és a pálya úriemberévé váljon. Mert azzá vált, ez nem kérdés!
Egyébként Roger 19 évesen, az ezredfordulón rendezett sydney-i olimpián ismerte meg Mirkát. Azután, hogy az esztendő jól indult számára, márciusban már elérte az évre vonatkozó célját, hogy a legjobb 50 közé kerüljön, s nagyon várta a szeptemberi olimpiát. Sydneyben maga a rendezvény, az olimpiai falu hangulata lenyűgözte, és sikeresen menetelt. Az erős mezőny ellenére bejutott az elődöntőbe, amit elveszített a német Tommy Haas ellen, s a 3. helyért vívott mérkőzésen az alacsonyabban rangsorolt francia Arnaud de Pasquale elleni vereségét különösen nehezen viselte. Ekkor lép a képbe Mirka, aki szintén játszott a tornán, s ő vigasztalja a csalódott fiút. Így esett, hogy bár Roger érem nélkül, de nem üres kézzel távozik Sydneyből. Fülig szerelmesen. A játékok utolsó napján elcsattant az első csók, s attól fogva Roger egy párt alkot leendő feleségével és gyermekei édesanyjával. A szerelmeseknek ugyan még csaknem egy évig sikerül titokban tartaniuk kapcsolatukat a nyilvánosság előtt, s a boldogító igent 2009. április 11-én mondják ki szűk családi körben a bázeli anyakönyvi irodában. Roger honlapján keresztül tájékoztatja rajongóit… A következő év júliusának végén világra jönnek Roger és Mirka első ikrei, Myla Rose és Charlene Riva, öt évvel később pedig újabb ikrek, ezúttal két fiú, Leo és Lennart.
A Schweizer Illustriertének adott interjújában Roger elárulta, hogy a tenisz eddig inkább a srácokat érdekelte, míg a lányok szívesebben ültek a zongorához. Mára mind a négyen megkedvelték a teniszütőt, s bár kezdetben nem akarták, hogy a papa megjegyzéseivel zavarja a játékot, mostanában már megengedik neki, hogy csatlakozzon hozzájuk a pályán.

„Fontos jónak lenni”
Amellett, hogy ő minden idők egyik legnagyobb teniszezője, Roger Federer egyszersmind egy világméretű márka is lett az évek során. Részben a játéka miatt, de köszönhető ez annak a szellemiségnek is, amit a pályán kívül képvisel. Számos fontos szervezet és világmárka nagyköveteként is tevékenykedik. „Jó fontosnak lenni, de sokkal fontosabb jónak lenni.” Roger ezt a mottót választotta személyisége definíciójaként annak a 2003-ban létrehozott alapítványnak a honlapján található profiljában, amelynek alapítója és elnöke. Azóta sok-sok jót tett: 2005 szeptemberében árverésre bocsátotta azt az ütőt, amellyel megnyerte a második US Opent, hogy a Vöröskeresztet támogassa a több mint 1800 halálos áldozatot követelő New Orleans-i Katrina hurrikán áldozatainak megsegítésében. 2006 áprilisa óta az UNICEF jószolgálati nagykövete. Különleges kapcsolatot alakított ki a fekete földrésszel, ez családi kötelékeiből ered, édesanyja ugyanis a dél-afrikai Johannesburgtól néhány kilométerre fekvő Kempton Parkban született, így ő svájci gyermekkorának egy részét ebben az országban töltötte. Tavaly márciusban az Ukrajnából érkező képek láttán hallatta hangját: „Békét akarunk” – követelte, s egyúttal 452 ezer eurót adományozott, hogy az ukrán gyerekek továbbtanulhassanak. Nemcsak jótékonysági tevékenysége jelentős, pályafutása során nagy szerepet vállalt kollégái jogainak védelmében is.

Mitől az, aki?
„Nehéz volt átélni, de örüljünk, hogy Roger Federer van nekünk – Ivan Ljubicic, az egykori horvát profi teniszező, aki 2016 óta volt Federer egyik edzője, könnyes szemmel állt a kamerák előtt. – Ünnepeljük, amit ő adott a tenisznek, azt, hogy nem tűnik el a sportból. Nem fog versenyeket játszani, de ott lesz, szakkommentátorként vagy mentorként.”
Milyen volt Federerrel dolgozni? „Könnyű. Megkönnyíti az edzők dolgát. Nyitott ember, szabad kezet ad az edzőnek, hogy az kényelmesen érezze magát ebben a szerepben. Elmondhatod neki, mit gondolsz, nem azt várja tőled, amit ő akar hallani, hanem az igazat. Ezt sokszor elismételte. Megesett, hogy nem tudtam, mit mondjak, mert annyira tökéletesen játszott. Voltak nehéz pillanatok is, de élveztem a munkát, az első perctől kezdve.”
Mitől különleges Roger Federer? „Attól, ahogy él, ahogy gondolkodik, ahogy kezeli az élet különböző dolgait. Rengeteg mindenből kiveszi a részét, s mindig tökéletesen viszonyul a helyzetekhez, nagyszerűen összhangba tudja hozni a magánéletét az edzésekkel, a sporttal, a szponzorokkal való munkával. Nem tudom, hogy csinálja, de mindig jó döntéseket hoz. Ettől az, aki!”
Wimbledon négyszeres elődöntőse, az angol Tim Henman, aki most az Eurosport szakkommentátora, három szóban így jellemezte Federer játékát: „Brilliáns. Elegáns. Megbízható.” Az elsőhöz annyit: játéka sokoldalú és elegáns, a teniszpálya minden pontjáról képes nyerőt ütni. Egyik fő erőssége a tenyeres, utóbbi időben a nyesett fonák is. Szerváit nehéz olvasni. Az eleganciát úgy értette, hogy az, amit csinál, könnyed, egyszerűnek látszik, de biztos a keze. Megbízható, mert mindig tudatában van felelősségének, mit jelent barátai, családja és szurkolói számára az egész világon. Henman még hozzátette: „Sokan lesznek, akik igyekeznek úgy játszani majd, mint Federer, de a technikája, tehetsége, kiegyensúlyozottsága utánozhatatlan.”

Roger egy jelenség
„A Föld egyik legszerencsésebb emberének tartom magam. Különleges tehetséget kaptam ahhoz, hogy teniszezzek, és olyan szinten csináltam, amilyet elképzelni sem mertem, sokkal tovább, mint azt valaha is elképzeltem” – summázta pályafutását Roger Federer. A búcsú kapcsán sokan és sok mindent megfogalmaztak róla. Mindegyikből kicseng, nem arról van szó, hogy elbúcsúzik egy nagy teniszező, egy Nagy Bajnok, hanem hogy teszi ezt egy olyan valaki, aki jelenség, aki nem pótolható. Az egyénisége pótolhatatlan!

A teljes írás a nyomtatott Vasárnap 2022/42. számában jelent meg 

Aki vásárlás helyett előfizetné a Vasárnapot, az most egyszerűen megteheti: https://pluska.sk/predplatne/vasarnap/#objednat-tlacen