A Duna Menti Múzeum Baráti Körének létrejötte nem független azoktól a folyamatoktól, melyek a Duna Menti Múzeumban az 1960-as évek végétől játszódtak le. A második világháborút követően a komáromi Jókai Közmívelődési és Muzeum Egyesületet a csehszlovák kormányzat feloszlatta, a székhelyéül szolgáló Kultúrpalotát a benne működő múzeummal az állam elkobozta, a lefoglalt gyűjteményből pedig járási múzeumot létesített. Fejlesztésével azonban a kormányzat több mint két évtizedig adós maradt. Jelentősebb változások csak az 1968-as évvel kezdődtek, amikor az intézmény élére Kajtár Józsefet nevezték ki igazgatónak.

Új korszak köszöntött ekkor a múzeumra: alkalmazottainak száma 1968 és 1974 között 10-ről 22-re emelkedett, gyűjteménye pedig megháromszorozódott. Kiváló szakemberek kerültek az intézménybe, akiknek köszönhetően a tárgyak szakszerű katalogizálása mellett a tudományos kutatások is komoly lendületet kaptak.

Komáromi lokálpatrióták
Ebben az időben merült fel néhány komáromi lokálpatriótában egy olyan önkéntes testület létrehozásának az ötlete, melynek tagjai tevőlegesen hozzájárulnának a szűkebb régió történetének, hagyományainak a feltárásához, a muzeális értékű tárgyi emlékek gyűjtéséhez és a múzeumi közművelődési rendezvények megvalósításához – ezzel segítve a múzeum munkáját. A kezdeményezés szerencsésen találkozott a vezetés igényeivel, s így 1972. március 21-én megalakult a Múzeumbarátok Köre.

Az alakuló ülésen 21 személy vett részt, akik az ezt követő másfél évben azonban – szervezési hiányosságok miatt – mindössze két további összejövetelt tartottak. A kör rendszeres tevékenysége csak 1974 elejétől bontakozott ki, amikor a múzeum igazgatója az intézmény történészét, Mácza Mihályt bízta meg a munkájának az irányításával. Az 1974. február 26-án tartott összejövetelen 13-an vettek részt; tulajdonképpen ettől az időponttól vált folyamatossá a kör munkája.

A körnek 1974-ben 25 nyilvántartott tagja volt, közülük 20 tevékenykedett ténylegesen a kezdeti időszakban: Baross János, Bartanusz Jenő, Bihary Mihály, Broczky Béla, Kelemen István, Kovácsné F. Magda, Mácsik András, Molnár Jenő, Munka László, Ripka Titusz, Sedivy Anikó, Sereghy Béláné, Szabó Ernő, Szabó Lajos, Szilárd Lászlóné, Sztankay József, Tóth Zoltán, Trugly Gizella és Trugly Sándor. A kör tevékenységének a fellendítését nagyban előmozdította a vezetőség megválasztása 1975. február 11-én. Az elnök id. Trugly Sándor, a társelnök Kelemen István, a titkár pedig Mácza Mihály lett. A tagság létszáma folyamatosan emelkedett, 1977-ben 52, 1989-ben pedig már 85 volt. A rendszerváltást követően, az 1990-es években és a 2000-es évek első évtizedében nagyrészt 90 és 100 között mozgott a tagok száma, 2010-től viszont folyamatos a csökkenés. Jelenleg 72 regisztrált tag van, amelynek kevesebb mint a fele aktív.

Felgyűjteni, megjelölni
1989-ig a Múzeumbarátok Köre kiemelkedően fontos szerepet játszott a múzeum gyűjteményeinek a gyarapításában. Tekintettel a városban ekkor folyó nagyarányú épületbontásokra, a tagok már 1974-ben a gyűjtőmunkát tűzték ki elsődleges célul. Ennek sikeres végrehajtásához három gyűjtőcsoportot is létrehoztak. A gyűjtés mellett jelentős segítséget nyújtottak a múzeumnak azzal is, hogy felhívták a múzeum dolgozóinak a figyelmét arra, hol és kinél találhatók a múzeumot érdeklő tárgyak. A kör a ’80-as évek végéig minden évben jelentős számú tárggyal gyarapította a múzeumot, 1988-ban azonban a titkár sajnálattal tájékoztatta a tagságot, hogy a múzeum raktárai megteltek, így az intézmény már csak kisebb tárgyakat tud átvenni. A Múzeumbarátok Köre az elmúlt 50 évben azonban így is közel 3000 tárggyal gyarapította az intézmény gyűjteményeit.

A kör tagjai a kezdetektől fontosnak tartották a komáromi és a Komárom környéki történelmi épületek, szobrok, emlékhelyek megjelölését és felújítását, számos alkalommal éltek panasszal vagy tettek javaslatot a Járási Műemlékvédelmi Hivatalnál és a helyi nemzeti bizottságnál. 1975-ben, Jókai Mór születésének 150. évfordulója apropóján emléktáblával jelölték meg az egykori Komáromi Református Kollégium épületét (Jókai egykori iskoláját), továbbá az Erzsébet-szigeti egykor Beöthy-kertben álló Jókai-filagóriát, valamint a Jókay család egykori szigeti kertjét, ahol Jókai első regényén, a Hétköznapokon dolgozott. 1976 novemberében a kör krónikása, Mácsik András javaslatára és adományából egy bebetonozott oszloppal és táblatartóval jelölték meg a zsitvatoroki békekötés helyét, melyre – ugyancsak a kör kezdeményezésére – 1977 májusában a Járási Műemlékvédelmi Hivatal jóvoltából  kétnyelvű emléktáblát helyeztek. A kör tagjai már 1978-ban kérték a Járási Műemlékvédelmi Hivatal vezetőjétől a két Péczeli és Tóth Lőrinc közös emléktáblájának eredeti helyére való visszahelyezését, a Jókai nevelőházából megmaradt emlékfal renoválását, 1981-ben pedig beadvánnyal fordultak a Komáromi Járási Nemzeti Bizottsághoz, melyben indítványozták annak a Határőr utcai háznak megjelölését emléktáblával, melyben Selye János nevelkedett. Napirenden tartották a Kőszűz felújításának, a Katonatemplom tatarozásának és hasznosításának a kérdését, elsőként vetették fel egy Bartók Béla-emléktábla elhelyezését a múzeum főépületének a falán, és számos további javaslattal éltek.

Hol sírjaik domborulnak…
A kör értékmentő munkájából ki kell emelnünk a komáromi temető sírjainak a megmentése és gondozását. Az 1970-es évek közepén a komáromi temetők átrendezése következtében több neves komáromi személyiség sírját megbolygatták. A kör 1976-ban védnökséget vállalt a Jókai Egyesület egykori könyvtárosa, a helytörténész, újságíró Baranyai József síremlékének áthelyezése felett, és állta a sírhely megváltásának a költségeit. A tagok, és itt főként a kör nőtagjait illeti az elismerés, számos egykori neves komáromi személyiség sírjának gondozását vállalták: rendbe hozták Beöthy Gáspár és Beöthy Zsigmond síremlékét, gondozták a Jókay család, Alapy Gyula, Baranyai József, Kopeczky János, Pap Gábor és Tuba János sírját. Néhányan közülük napjainkig ellátják ezt a feladatot.

Még 1983-ban döntés született arról, hogy a tagok összeállítják a helyi temetőben nyugvó neves személyiségek névsorát. Három munkacsoport jött létre, amelyek 1987-re végeztek a feladattal. Ez a munka később komoly jelentőségre tett szert. 1992-ben ugyanis a kör tagjai, látva a temetőben uralkodó áldatlan állapotokat, beadványt intéztek a polgármesterhez az értékes síremlékek megóvásáért és egy temetői rendtartás kidolgozásáért. A beadvány eredményeként hagyta jóvá később a város önkormányzata a komáromi temetők rendtartását, a mellékletként beadott, az említett felmérés eredményeit tartalmazó jegyzék alapján pedig a védett sírok jegyzékét.

1978-ban exhumálták a második világháború alatt Komáromban elhunyt 34 magyar és német katona maradványait, és a református temetőben helyezték őket örök nyugalomra egy jelöletlen közös sírba. Trugly Sándor elnök kezdeményezésére és a kör anyagi hozzájárulásával 1990-ben emlékművel jelölték meg a tömegsírt. A tagok minden év szeptember elsején összegyűlnek a sírnál, és megemlékeznek a harcokban elhunyt katonákról, mint ahogy minden év március 14-én koszorúzással egybekötött megemlékezést tartanak az 1848/49-ben elhunyt honvédek katolikus temetőben levő emlékművénél is.

Megosztott tudás, közös élmények
A kör jelenlegi működésében fontos szerepet játszanak a havi tudományos előadások. Ezek azonban kezdetben nem voltak az ülések szerves részei. A Kör 1974-es újjáalakulását követően a tagok úgy határoztak, hogy a múzeumi tárgyak gyűjtésével kapcsolatban negyedévenként találkoznak, minden harmadik hónap első keddjén. Idővel azonban nemcsak gyűjtéssel, de a történeti adatok feldolgozásával is foglalkozni kezdtek, melyekről beszámoltak az üléseken. Az első előadás 1975-ben hangzott el, Mácza Mihály mutatta be a készülő Jókai-kiállítás anyagát. Az 1978. májusi taggyűlés úgy döntött, hogy a továbbiakban havi rendszerességgel, minden hónap első keddjén tartják az üléseiket – július és augusztus kivételével (ez napjainkig nem változott). Az összejöveteleken döntően a tagok és a múzeum dolgozói tartottak előadásokat saját kutatásaik, olvasmányaik vagy utazásaik alapján. A tagoknak ezen aktív csoportjának jelentős része azonban a 2000-es évek elejére már távozott az élők sorából, és az összejöveteleken egyre hangsúlyosabbá vált a meghívott előadók szerepe.

A kör életében a kezdetektől fontosak voltak azok a közös tevékenységek, melyek erősítették a tagok közti kohéziót és igazi közösséggé formálták a Múzeumbarátok Körét. Ide tartoztak a tanulmányi kirándulások. Az első 1975 októberében valósult meg Magyarországon, Jókai nyomában címmel, idővel ezek az utazások rendszeressé váltak. Ugyancsak fontos közösségi alkalom volt a farsangi társasvacsora, melyet először 1984-ben tartottak meg, ezt követően minden évben, egészen napjainkig.

A kör rendszeresen megünnepelte alapításának kerek évfordulóit. 1997-ben, fennállásának 25. évében városvédő tevékenységéért Komárom önkormányzatától Pro Urbe díjat kapott.
A kör életében komoly változást hozott a 2018-as év, amikor a Múzeumbarátok Köre átalakult polgári társulássá, az új neve pedig a Duna Menti Múzeum Baráti Köre lett. Azzal, hogy a kör jogi személlyé vált, megnyíltak előtte a pályázati lehetőségek. Az új vezetőség, látva a tagság elöregedését, az eddigi zárt üléseket nyitottá tette, bízva abban, hogy sikerül új tagokat toboroznia. Ezt a törekvést ideiglenesen megakasztotta a Covid, ami miatt 2020 áprilisától 2022 áprilisáig a kör is kénytelen volt szüneteltetni a tevékenységét.

A Duna Menti Múzeum Baráti Köre ez év október 4-én nagyszabású rendezvénnyel ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját, ami további lendületet adhat a fél évszázada megkezdett munka folytatásához.
 

Galo Vilmos
A szerző történész, a Duna Menti Múzeum munkatársa és a Duna Menti Múzeum Baráti Körének titkára

Az írás a kör alapításának 50. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi ülésen elhangzott előadás szerkesztett változata.