Bármit be lehet vinni az iskolába – és most nem csak az autópályákról, teljes legókészletekről, hordozható kozmetikai szalonokról beszélek. A tanároknak legfeljebb arra van energiájuk, hogy szabályozzák a mobilozást tanítás alatt. Fegyverekre nincsenek felkészülve. Hogy is lennének, hiszen ez nem tananyag az egyetemen – vagyis ösztöneikre, érzelmi intelligenciájukra kell támaszkodniuk. Akinek van affinitása ehhez a pályához, az könnyebben boldogul. A többiek pedig, akik kényszerből vagy véletlenül lettek tanárok, most riadtan evickélnek ebben a minivalóságban, amely a kinti világot képezi le, annak harcaival, szimpátiaversenyével, gonoszságaival. Nem igaz, hogy az iskola az életre készít fel, mert az már maga az élet.

Csütörtökön egy elsős szakközépiskolás baltával a kezében rohangált a nyitranováki suliban, homlokon vágott vele egy lányt, egy másik diákot is megsebesített. Az igazgatónő szerint nem volt problémás gyerek. (Ezt alig két hónap alatt sikerült megállapítani róla). Kérdés persze, mit nevezünk problémásnak, mikortól számít ön- és közveszélyesnek valaki, mi minden válthat ki egy ilyen rohamot, és hogyan akadályozható meg. Mennyi agresszivitást látnak maguk körül a tinédzserek? Mit néznek az interneten, milyen videójátékokat játszanak? Van-e kinek elmondaniuk, mi nyomja a lelküket?

És ez még csak egy része a kérdéseknek, amelyeket fel kell tennünk. Folytathatnám a sort azzal, hogy fogalmunk sincs, hogyan hatott a tizenéves korosztályra az utóbbi három év, a lezárásokkal, online tanítással, bizonytalan kilátásokkal. Az otthoni összezártság sok esetben azt eredményezi, hogy a kamasz nem tanul meg normálisan kommunikálni kortársaival. És a felgyülemlett feszültség egyszer csak elszabadul, kitör, utat talál – gyakran agresszivitás formájában.

Részleteket nem tudunk a nyitranováki esetről, csupán annyit, hogy időközben előre eltervezett gyilkossági kísérletnek minősítette a NAKA. Az iskola szintén hallgatásba burkolózott. Az igazgatónő szerint a diákoknak pszichológusok segítenek feldolgozni a történteket, és a tanárok is megkapják a szükséges lelki segítséget.

Már csak a szülőket kellene rendbe tenniük most, az energiaválság kapujában, mert elsősorban tőlük lesik el a viselkedési mintákat a tinédzserek. Nyilván nem céljuk, hogy agresszív gyereket neveljenek, de nekem az is elég, hogy esténként hallom, ahogy a fenti szomszédasszony olyanokat ordít a gyerekének, hogy „megöllek, te rohadék!” Ki van készülve az a szegény nő, konstatálom ilyenkor, bár lehet, hogy ki kellene hívnom a rendőrséget…

Politikusok is nyilatkozgatnak a nyitranováki baltás támadás ügyében, de nem érdekel, mit mondanak. Én a szakemberek véleményére vagyok kíváncsi. Jó lenne, ha minél többen megszólalnának a sajtóban azok közül, akik értenek az emberi lélekhez. Mert ez nem az első ilyen eset volt hazánkban: két héttel ezelőtt a Gölnicbányai járásban egy 14 éves fiú ment baltával az iskolába, mert meg akarta ölni az osztálytársát. Őt tanárainak sikerült megállítani.