Vladimír Lengvarský (OĽaNO) egészségügyi miniszter csütörtökön részletesen is beszámolt arról, hogy halad a Szlovák Orvosszakszervezet (LOZ) követeléseinek teljesítése. A tárcavezető szerint a problémák többségének megoldásán már dolgoznak, de az orvosok erről máshogy vélekednek. A felek legközelebb hétfőn ülnek tárgyalóasztalhoz.
Szeptember végén az LOZ bejelentette, több mint 2100 kórházi orvos csatlakozott a felmondási akciójukhoz, és ha az egészségügyi tárca nem teljesíti a követeléseiket, akkor decembertől nem lesz kinek ellátnia a betegeket. Lengvarskýnak tehát kevesebb mint három hete maradt meggyőzni a szakszervezetet a felmondások visszavonásáról.
Ahogy arról a héten az Új Szó is tájékoztatott, az egészségügyi minisztérium elküldte a memorandumot az LOZ képviselőinek, amelyben elvileg megoldásokat kínáltak az orvosok nyolc követelésére. Peter Visolajský, a szakszervezet elnöke azonban azt mondta, a dokumentum valódi megoldások helyett pusztán homályos ígéreteket tartalmaz.
A kormánynak már csak három hete maradt arra, hogy megegyezzen a felmondásukat benyújtó kórházi orvosokkal. Peter Visolajský, a Szlovák Orvosszakszervezet (LOZ) elnöke azonban kedden aggasztó információkkal állt elő.
Ahogy arról lapunk is beszámolt, szeptember végén több mint 2100 kórházi orvos csatlakozott a LOZ tömeges felmondási akciójához. A szakszervezet a teljes egészségügyi rendszer megreformálását sürgeti, 8 pontba foglalták össze a követeléseiket. Az orvosok felmondási ideje két hónap, vagyis ha december 1-ig nem sikerül megegyezniük az egészségügyi minisztériummal, akkor fennáll a veszély, hogy december 1-től több mint kétezer orvos nem megy be dolgozni a kórházakba. Viliam Novotný, a kassai L. Pasteur Egyetemi Kórház idegsebésze – aki szintén beadta a felmondását – lapuknak adott interjújában úgy fogalmazott, ha kétezer orvos valóban felmond, akkor Szlovákiában összeomlik a fekvőbeteg-ellátás.
Viliam Novotný, a kassai L. Pasteur Egyetemi Kórház idegsebésze is csatlakozott a Szlovák Orvosszakszervezet (LOZ) tömeges felmondási akciójához. A szakorvos elmondta, hogyan zajlottak a tárgyalások a Radičová-kormány és a szakszervezet között a 2011-es egészségügyi válság idején, továbbá arra is kitért, szerinte hogyan lehetne megoldani a mostani helyzetet.
Az elmúlt hetekben több mint 2100 orvos nyújtotta be a felmondását a szlovák kórházakban. Azt állítják, elegük lett abból, hogy a kormány még mindig nem indította el az elengedhetetlen egészségügyi reformokat. A felmondási idő két hónap, így az egészségügyi minisztériumnak már csak november végéig van ideje, hogy megegyezzen a Szlovák Orvosszakszervezettel (LOZ), máskülönben megbénulhat a fekvőbeteg- ellátás.
A szlovák egészségügyben nem először fordul elő ilyen tömeges felmondási akció. 2011-ben, Iveta Radičová kormányzása idején a szakszervezet ugyanilyen lépéshez folyamodott. Viliam Novotný akkoriban a parlament egészségügyi bizottságának elnökeként és Radičová tanácsadójaként vett részt az orvosokkal való tárgyaláson. Az idegsebészt elsősorban arról kérdeztük, hogyan sikerült akkoriban megoldani a helyzetet, illetve arról is, hogy praktizáló orvosként mit gondol az LOZ mostani követeléseiről.
A szlovák egészségügyben legutoljára 11 évvel ezelőtt volt hasonló válsághelyzet, az LOZ felmondási akciójához akkor 2400 orvos csatlakozott. 2011-ben mi vezetett ilyen drasztikus lépéshez? Miben volt más az akkori helyzet, mint a jelenlegi?
Az egyik fontos különbség, hogy a Radičová-kormány 2011 őszére már megbukott. Eduard Heger kabinetje ugyan most kisebbségi kormányzást folytat, de még így is jobb tárgyalási pozícióban van, hiszen a mandátuma még mindig érvényes. Ők még ígérhetnek hosszabb távú változásokat, például a jövő évi költségvetéssel kapcsolatban. Ehhez képest a Radičová-kormány akkor már az előrehozott parlamenti választásra készült. Megjegyezném még, hogy akkoriban mások álltak a szakszervezet élén. Peter Visolajský, az LOZ mostani elnöke is részt vett a tárgyalócsapatban, de az egészet Marián Kollár vezényelte le, aki később a Szlovák Orvoskamara vezetője lett. Én magam többször is részt vettem a tárgyalásokon, és az volt az érzésem, hogy a szakszervezet ellenzéki politikát folytat. A követeléseik között akkor is ott volt a béremelés vagy a kórházak finanszírozásának rendezése, de volt egy olyan pont is, hogy le akarták állítani a kórházak transzformációját. A Radičová- kormány ugyanis elindított egy reformot, amelynek eredményeként a kórházakat részvénytársaságokká formálták volna át. Az ellenzéki Smer és főleg Richard Raši (korábbi egészségügyi miniszter – a szerk. megj.) a parlamentben azt követelte, hogy állítsuk le ezt a reformot, és ehhez aztán csatlakozott az orvosszakszervezet is. Ennek ellenére a Radičová-kormány valóban tárgyalni akart a szakszervezettel. A miniszterelnök asszony például elismerte, hogy a béremelésre igencsak szükség van. Ivan Uhliarik akkori egészségügyi miniszter elő is állt egy 300 eurós fizetésemelési javaslattal, de az orvosok ebbe nem mentek bele. Azt akarták, hogy egy úgynevezett automata határozza meg a fizetésüket. Ezt meg is kapták, a rendszer jelenleg is működik.
Ennek a kompromisszumnak köszönhető, hogy végül az orvosok visszavonták a felmondásukat? Hogyan oldódott meg a helyzet?
A helyzet egészen odáig fajult, hogy a két hónapos felmondási idő letelt, az orvosok pedig ennek megfelelően néhány napig nem is mentek be dolgozni. A kórházak ebben az időszakban nem is tudtak rendesen működni. A 2400 orvos közül körülbelül a fele még idő előtt visszavonta a felmondását, tehát a kórházakból 1200 orvos hiányzott. Sokan azonban kulcsfontosságú osztályokról távoztak, például az aneszteziológiai, az intenzív, a sebészeti vagy a sürgősségi osztályok, ezek nélkül pedig a kórházak egyszerűen nem működhetnek. Megjegyezném, a szakszervezet azt állítja, hogy most is ez a helyzet, de a minisztérium egyelőre nem tett közzé adatokat arról, hogy pontosan milyen osztályok érintettek. De visszatérve 2011-hez, a kormány decemberben kénytelen volt kihirdetni a s zükségállapotot, a mivel a rra kötelezték az orvosokat, hogy térjenek vissza a munkahelyükre. Nagyon remélem, hogy ennél már okosabbak vagyunk, és 2011 nem ismétlődik meg 2022-ben.
Milyenek látja Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszter tárgyalási stratégiáját? Más utat választott, mint akkoriban Uhliarik?
Sajnos én nagyon hasonlónak látom a helyzetet, mint akkor. 2011-ben, a válság kezdetén a kormány őszinte érdeklődéssel fordult az egészségügyi miniszterhez. Uhliarik több héten keresztül mindenkit azzal nyugtatott, hogy ő mindent elintéz. Amikor már közeledett a két hónapos felmondási időszak vége, előállt az említett 300 eurós fizetésemelési javaslattal, amit az orvosok kapásból visszautasítottak. Végül már nem is akartak a tárcavezetővel egyeztetni, helyette Radičovával és a parlament akkori elnökével, Pavol Hrušovskýval ültek tárgyalóasztalhoz. Én kissé ijedten figyelem, hogy most is eltelt már másfél hét a felmondások óta, de Lengvarský állítja, hogy minden rendben van. Merem állítani, hogy ha december elsején több mint kétezer orvos távozik a szlovák kórházak kulcsfontosságú osztályairól, akkor itt nem lesz egészségügyi ellátás. Ugyanabba a helyzetbe kerülhetünk, mint 11 évvel ezelőtt.
Ha most Lengvarský tanácsadója lenne, mit mondana neki, hogyan viszonyuljon az orvosokhoz?
A parlament nemrég elfogadta az egészségügyi dolgozók béremelését, jövőre szinte mindenkinek nő az alapbérét meghatározó szorzó. Több hivatás esetében ugyan nem sokkal, de valamennyit emelkedik, kivéve a szakvizsgával rendelkező orvosokat. Miért? Ők nem érdemelnek magasabb alapbért? Én két szakvizsgával rendelkező orvosként ezt sértésnek veszem. A mi munkánk talán nem érdemel megbecsülést? Az atesztált szakemberek tanítják a műtőben a fiatal orvosokat arra, hogyan kell operálni, övék a legnagyobb felelősség. Ha egy tanácsot kellene adnom az egészségügyi miniszternek, akkor az az lenne, hogy ebben a kérdésben próbáljon meg kompromisszumra jutni a szakszervezettel. Visolajskýék azt javasolják, hogy az atesztált orvosok alapbérét meghatározó szorzó 2,3-ról 2,8-ra emelkedjen, a ledolgozott évek száma után pedig ne 1, hanem 5 százalékkal nőjön a fizetés. Valahogy közös nevezőre kell jutni, mert ahogy én ismerem a szakszervezetet, ők nem fognak meghátrálni.
A parlamentben volt két kompromisszumosnak mondható javaslat, az egyiket Vladimír Baláž smeres, a másikat pedig Miroslav Urban republikás képviselő terjesztette be. Előbbi az említett szorzót 2,45-re, utóbbi pedig 2,5-re emelte volna. Baláž javaslata majdnem át is ment, ugyanis a Smer, a Hlas és a szélsőjobboldali képviselőkön kívül az SaS frakciója is mellette szavazott, sőt, még Gyimesi György is az OĽaNO-ból. A párttársai, valamint a Sme rodina képviselői azonban vagy nem szavaztak, vagy tartózkodtak, így a módosítást végül nem fogadta el a plénum. Mit gondol, ez jó kompromisszum lett volna?
Igen, ha jól számolom, akkor a két határérték közt a kompromisszum valahol 2,55 környékén mozog, szóval ez egy jó kiindulópont lehetett volna.
Másrészt viszont Visolajský azt mondja, hogy a fizetésemelés önmagában nem elég, és a szlovák egészségügynek rendszerszintű reformokra van szüksége. Ön orvosként dolgozik, így van rálátása a kórházakban uralkodó állapotokra. Valóban annyira tarthatatlan a helyzet, ahogy azt az LOZ elnöke állítja?
Elmondom, amit saját magam tapasztalok. Nálunk az idegsebészeti klinikán mindenki benyújtotta a felmondását. Én magam is, pedig nem vagyok szakszervezeti tag. Azért tettünk így, mert már egyszerűen elegünk van. Majdnem három éve van hatalmon az új kormány, de az egészségügyben ez idő alatt nem történt semmilyen valódi fejlődés. Értem, hogy elfogadták a kórházhálózatok optimalizációját, de az csak 2024- ben indul be. Ami pedig a koronavírust illeti, az volt az utolsó csepp a pohárban. A járvány alatt mindenki azt ismételgette, hogy mekkora hősök vagyunk, tapsoltak nekünk az erkélyeken, mindenki gratulált, ennyi. Továbbra is dolgozhatunk a széteső kórházakban a rossz munkakörülmények között, egyre kevesebb szakemberrel és egyre több beteggel. A nővérek jelentős része már rég távozott. Csendesebben ugyan, mint ahogy az orvosok csinálják, de Kassán például már lassan nem lehet nővért találni. Néhányan ugyan jöttek Ukrajnából, de sokkal kevesebben, mint reméltük. A betegek száma pedig csak növekszik, most próbáljuk elvégezni a koronavírus miatt elhalasztott műtéteket. Teszünk, amit tudunk, de mindig van valamilyen probléma. Mégis hogy lenne vonzó a szlovák egészségügy a fiatal orvosok számára ilyen feltételek mellett? Mondok egy konkrét példát. Vegyünk egy 30 év körüli orvost, aki nemrég tette le a szakvizsgát, és egy olyan döntés előtt áll, hogy itt maradjon-e, vagy külföldre menjen dolgozni. Itt nem feltétlenül Németországra vagy más nyugati országokra kell gondolni, hanem csak a szomszéd államokra. Vegyük Magyarországot, ahol a fizetése 6 év szakmai gyakorlat után 3500 euró lenne. Nálunk ehhez képest 2858 euró lesz a megszavazott törvénymódosítás értelmében. És akkor még nem beszéltünk Csehországról, Lengyelországról. Ha ezt az ottani kormányok meg tudták oldani, akkor nálunk miért nem lehet? Heger miniszterelnök azt mondta, hogy gyönyörű ajánlatot adott nekünk, hiszen lesznek olyan orvosok is, akik majd megkeresik a bruttó 4000 eurót. Igen, lesznek olyan szakemberek, akik megkeresik az említett összeget, de 20 évnyi szakmai gyakorlat után és havi 6 éjjeli szolgálattal. Egyszer próbálja ki Heger úr, szolgálja le azt a 6 éjjeli műszakot, ahol két-három műtét van minden alkalommal, és folyamatosan emberéletekért kell felelősséget vállalni. Ha ez olyan egyszerű, akkor csinálja ő.
Mit gondol, milyen konkrét intézkedést kellene tennie Lengvarskýnak ahhoz, hogy az orvosok meggondolják magukat a következő két hónapban?
Én a magam részéről azt tudom mondani, hogy ha a szakszervezet meg tud egyezni a kormánnyal, és utána jeleznek, hogy vonjuk vissza a felmondásunkat, akkor én megteszem. Azt, hogy konkrétan mit szeretnének elérni az egyes orvosok, én nem tudom megfogalmazni, nem beszélhetek mindenki nevében. Az is elképzelhető, hogy kórházanként változó követeléseket fogalmaznak meg. Ezzel a kérdéssel a kórházigazgatóknak kellene foglalkozni. Annyit azonban leszögeznék, hogy ez valóban nem csak a bérezésről szól. Az is legalább ugyanilyen fontos lenne, hogy az egészségügyi dolgozók érezzék a munkakörülmények javulását. A kormány most mondhatja azt, hogy kisebbségben vannak, ők ezt nem tudják megoldani. De ha minden így marad, akkor még másfél évig kisebbségi kormányzás lesz. Akkor mi másfél évig fogjuk nézni, ahogy eltávoznak az orvosok és a nővérek? Vagy jön majd egy új kormány, amely azt mondja, hogy még egy évig elemezni fogják a helyzetet? Mindig ez van. Itt már nem szavakra, hanem tettekre van szükség.
Kész a memorandum
Peter Visolajský a keddi sajtótájékoztatóján elmondta, a kéthónapos felmondási idő több mint fele már letelt, de érdemi előrelépés szerinte nem történt. Úgy fogalmazott, a kormány egyszerűen nem törődik a közös tárgyalásokkal kapcsolatos meghívóikkal. Állította, Eduard Heger (OĽaNO) miniszterelnökkel például legutoljára augusztus végén ültek tárgyalóasztalhoz.
Visolajský korábban azt követelte, hogy az egészségügyi tárca írjon alá egy memorandumot, amelyben elkötelezik magukat az említett nyolc követelés teljesítése mellett. A LOZ elnöke hangsúlyozta, valódi megoldásokat szeretnének látni a memorandumban. Mint kiderült, a minisztérium hétfőn el is juttatta a dokumentumot az orvosokhoz.
„Sajnos azt kell mondanunk, hogy ez a memorandum csak homályos ígéreteket tartalmaz, és nem is említik benne a nyolc követelésünket. Ráadásul az ígéretek nincsenek konkrétumokkal alátámasztva. Valóban nem értjük a helyzet alulértékelését a kormány részéről”
– jelentette ki, hozzátéve, hogy részletes állásfoglalást a memorandummal kapcsolatban ma adnak ki.
Rendkívüli ülés
Megjegyezte, a szakszervezet igyekszik mindent megtenni a helyzet megoldása érdekében. Részt vettek például a parlament egészségügyi és pénzügyi bizottságának ülésein is, ahol ismertették az álláspontjukat, és elmondásuk szerint konstruktív párbeszédet folytattak, de konkrét megoldás még így sem született. Emellett felkeresték az egyes politikai pártokat is, kormánypártiakat és ellenzékieket egyaránt. Ennek eredményeként a Smer egy rendkívüli ülést szeretne összehívni a parlamentben. Erről kedden Robert Fico, a párt elnöke is beszélt. Mint mondta, határozatba szeretnék foglalni az orvosok követeléseit, és arra köteleznék a kormányt, hogy a mielőbb tegyen lépéseket a rendszerszintű megoldások érdekében.
Visolajský ezzel kapcsolatban elmondta, köszöni minden egyes képviselőnek, aki támogatja majd a rendkívüli ülés megnyitását. Ugyanakkor arra is rámutatott, az egészségügy azért jutott ilyen nehéz helyzetbe, mert az utóbbi 30 évben minden kormány csak ígérgetett, valódi lépéseket azonban senki sem tett. A LOZ elnöke szerint éppen ebből lett elege az orvosoknak.
Lengvarský béremelése
Vladimír Lengvarský (OĽaNO) egészségügyi miniszter szerint nem az a mérvadó, hogy a LOZ mikor tárgyalt utoljára Hegerrel, hanem az, hogy milyen megoldásokat találnak az egészségügy problémáira. A tárcavezető meg vagy győződve arról, hogy mindent megtesznek az orvosok követelésének teljesítése érdekében. Elismerte, hogy a memorandumban leírtak valóban nem követik szóról szóra a LOZ feltételeit, viszont a problémák többségére megoldást kínálnak. Lengvarský szerint az egyetlen lényeges eltérés a béremelésekkel kapcsolatos.
A parlament már elfogadta az egészségügyi dolgozók fizetésemelését érintő javaslatot, és bár az orvosok az utóbbi évekhez képest jelentős bérnövekedésre számíthatnak, de valóban nem kapnak annyit, amennyit követeltek. A szakszervezet azt szerette volna elérni, hogy az itteni fizetések legalább a csehországi szintet érjék el. Lengvarský elismerte, hogy ezt valóban nem tudták teljesíteni, de ennek az az oka, hogy a cseh politikai vezetés már évek óta jelentős pénzösszegeket fordít az egészségügyre, és ott nem az volt az első számú cél, hogy kilopják a pénzt a rendszerből. A miniszter szerint a mostani kormány is azt szeretné, hogy több pénz kerüljön az egészségügybe, de a költségvetési lehetőségek jelenleg ennyit tettek lehetővé. Ennek ellenére a minisztérium továbbra is kész tárgyalni az orvosszakszervezettel.
Heger szintén kiemelte, hogy az egészségügy a kormány fő prioritásának számít. Szerinte érdemes összehasonlítani, mennyi mindent tett az ő kabinetje az előző évek kormányaihoz képest, legyen szó akár kórházak felújításáról, akár a béremelésről.
Teljesített feladatok?
Lengvarský csütörtökön ennek az ellenkezőjét állította. Sajtótájékoztatóján pontról pontra mutatta be, milyen lépéseket tettek eddig az orvosok által követelt reformok ügyében, illetve milyen jövőbeli intézkedéseket terveznek elindítani. Kiemelte például az LOZ azon követelését, amely szerint az orvosi karoknak több felkészült szlovákiai hallgatót kellene képezniük. Lengvarský hangsúlyozta, nemrégiben Igor Matovič (OĽaNO) pénzügyminiszterrel közösen bemutatták a javaslatot, amelynek köszönhetően az egyetemek mintegy ötszázzal több szlovákiai hallgatót vehetnének fel úgy, hogy ez semmiféle pénzveszteséggel nem járna a számukra (a javaslatot egyébként bírálták az orvosi karok dékánjai és az orvostanhallgatók is, erről bővebben az ujszo.com-on olvashatnak).
Az orvosok követelései között szerepel például az is, hogy a kórházhálózat átalakítása során addig ne zárjanak be semmilyen osztályt, amíg a kórházak nincsenek technikai felszereltség és munkaerő szempontjából felkészülve arra, hogy átvegyenek betegeket másik intézményektől. Az egészségügyi miniszter ezzel kapcsolatban jelezte, továbbra sem készülnek a kórházi osztályok bezárására. Mint mondta, az optimalizációs folyamat segítségével meghatározzák, mely kórházakban milyen beavatkozásokat végezhetnek majd az orvosok. Az átalakítások feltétele azonban az, hogy az adott kórház készen álljon a portfóliójában található beavatkozások és operációk teljesítésére, mind felszereltség, mind munkaerő szempontjából, emelte ki Lengvarský.
Mindemellett elmondta, az egészségügyi dolgozók, köztük a nővérek béremelését is megszavazta a parlament, ezzel egy további pontot teljesítettek az LOZ listájáról.
Az orvosok még azt is követelik, hogy az egészségbiztosítók fedezzenek minden költséget a kórházak számára, amely a betegellátással függ össze. A miniszter szerint erre a problémára az úgynevezett DRG-rendszer lesz a megoldás, amelynek a próbaverziója már jövőre elindul néhány kórházban, és ha működni fog, akkor 2024-től mindenhol bevezethetik.
A vitatott pont
Az egészségügyi miniszter szerint az egyedüli pont, amit nem tudnak teljesíteni, az az orvosok által követelt béremelés. Az LOZ ugyanis azt akarta, hogy a nem atesztált orvosok a nemzeti átlagbér 1,7-szeresét, az ateszáltak pedig a 2,8-szorosát kapják kézhez, illetve minden egyes ledolgozott év után további 5 százalékos emelést kapjanak. Lengvarský úgy fogalmazott, a költségvetési lehetőségek jelenleg ezt nem teszik lehetővé. Ugyanakkor megjegyezte, Visolajský nemrégiben tárgyalt a pénzügyminiszterrel, így bízik abban, hogy sikerült kompromisszumra jutni a fizetések terén is.
Vészforgatókönyv
A miniszter legközelebb hétfőn találkozik Visolajskýval, és arra számít, hogy a szakszervezeti elnök nemcsak általánosságban fejezi ki elégedetlenségét, hanem konkrétan elmondja, a memorandum mely pontjaival nem ért egyet. A tárcavezető továbbra is bízik abban, hogy sikerül megegyezniük, de már arra is készülnek, hogy december elején valóban felmondanak az orvosok. Az egyik lehetséges megoldás a veszélyhelyzet kihirdetése, aminek köszönhetően az orvosokat kötelezhetnék arra, hogy visszamenjenek dolgozni.
„Ez is egy lehetőség, de nem szívesen folyamodnék hozzá”
– jelentette ki a miniszter. Szerinte többféle megoldás is létezhet a helyzet megoldására, de ezeket egyelőre nem részletezte. Azt azonban garantálja, hogy a sürgősségi ellátás decemberben is működni fog a szlovák kórházakban.
