Ma már igen sok helyen begyűjtik és elszállítják ezt a hulladékot erre szakosodott vállalkozások, amelyeknek aztán a komposztálthumusz-termékeit a gazdaboltokban megvásároljuk, olykor elég borsos áron. Aki úgy gondolja, egy kis munkával, némi anyagi ráfordítással saját komposztálót alakít ki, az többszörösen is jól jár. Elsősorban a háztartásban keletkezett biológiai hulladékot tudja ökologikusan és ökonomikusan újrahasznosítani, és ráadásul mindezzel még az üvegházhatást rontó szén-dioxid-kibocsátást is csökkenteni tudja. Szóval, mi legyen a falevelekkel, a gyomokkal, a lekaszált gyep maradékával?

Készítsünk komposztálót!
Egy-egy szlovákiai háztartás évente igen jelentős mennyiségű zöldhulladékot termel, ennek súlya akár fejenként a fél tonnát is elérheti. A városokban gyűjtőkonténerekkel oldják meg ezt a kérdést, onnan olyan telephelyekre szállítják, ahol nagyipari mennyiségben tudják feldolgozni a biológiai hulladékot. Ám aki kertes házban lakik, annak nem okvetlenül kell kukába, tartályba raknia a gondos munkával összegyűjtött lehullott leveleket, konyhai szerves hulladékot, biológiai úton lebomló anyagokat! Csak egy elhatározás kell, és indulhat a komposztálás! Akinek kiskertje van, az már akár egy éven belül megtapasztalhatja ennek a hasznát. Ha idén jól komposztáltunk, jövőre már saját humusszal tudjuk dúsítani kertünk talaját.

Takarékoskodik, természetet óv, klímát kímél, aki ebbe belefog és végig is csinálja

Mi számít komposztálásra alkalmas hulladéknak?
Ilyenek a konyhaizöldség- és gyümölcsmaradványok, kávézacc, de a lekaszált fű is. Ezeknek az anyagoknak magas a nitrogéntartalma. Ám ha csupán ezeket szeretnénk komposztálni, nem lesz sikeres a munkánk, egy ilyen hulladékokból rakott halom inkább csak rothadó, bűzös, penészes kupac lesz, de nem komposzt! A jó komposzt készítéséhez nagyjából 70 vagy 75 százalék magas nitrogéntartalmú hulladék, és 30 vagy 25 százalék szenet tartalmazó szerves anyag szükséges. Szén a faágakban, mulcsban, fás szárú növények hulladékában található. Ha mindkét komposztáláshoz szükséges anyag kellő mennyiségben rendelkezésre áll, van hozzá hely és akarat, akkor már csak némi munkára van szükség, és egy vagy két éven, esetleg még annál is rövidebb időn belül sikerélmény vár ránk. Az előkészítés után ugyanis magát a komposztálás, bomlasztás, lebontás feladatát elvégzik helyettük a számunkra szemmel nem látható, aprócska, de igen hasznos mikroorganizmusok. Ha ideális feltételeket biztosítunk a munkájukhoz, akár fél éven belül, ha kicsit a természetre is hagyjuk a folyamat irányítását, akkor egy-két éven belül lezajlik a komposztálódás (akár két köbméternyi alapanyag felhalmozódása esetén is).

Hogyan alakítsunk ki komposztálót?
Ha kerttulajdonosok vagyunk, erre a célra ki kell választanunk a kertünk egyik félárnyékos részében, nagyobb fa, vagy épület félárnyékában egy olyan helyet, ahová a komposztálónkat telepítjük. Ma már előre gyártott edények is kaphatók ilyen célra, ezek befogadóképessége azonban nem mindig fedi le egy háztartás, és egy kert által termelt szerves hulladék mennyiségét. A saját számításaink, becsléseink alapján készített komposztáló a legjobb erre, már azért is, mert abban valóban a kertben és a háztartásban keletkezett hulladék valós mennyiségét tudjuk elhelyezni. Ezen kívül a saját elképzeléseink szerint zajlanak a folyamatok, amelyet mi irányíthatunk. Egy olyan nyolc-tíz ár területű kert szerves hulladékának feldolgozásához – ahol legkevesebb tíz-tizenöt gyümölcsfa és tucatnyi vagy annál némileg több cserje él, emellett van egy másfél árnyi konyhakert és füvesített rész is – egy legalább két méter hosszú, másfél méter széles komposztálót ajánlatos kialakítani.

Előnye, hogy saját készítésű, s nem kell érte boltba menni, pénzt kiadni. Van tehát módszer, gazdaságos és természetbarát az ilyenkor lehulló falevelek újrahasznosítására. Egy kis testmozgás meg a komposztáló építésekor, gereblyézéskor nemhogy nem árt, plusz hozadék. Sikeres komposztálást!