Akkora bérbeli különbségek és szakadékok alakultak ki az állampolgárok között, hogy félő, nincs visszaút ezen a lejtőn. 2022 őszén számtalan probléma röppent fel országunkban, amelyeket a jelenlegi kormánynak orvosolnia kellett. Talán az egyik legégetőbb az egészségügy és az orvosi ellátás veszélybe kerülése, amely egy felmondáslavinából indult kelettől nyugatig és északtól délig. Az ápolók és az orvosok egy része tüntetőlegesen beadta a felmondását, s ezzel óriási káoszt sikerült elérniük, fennállt a reális veszélye annak, hogy számtalan városban megbénul a sürgősségi és a betegellátás. Valószínűleg ez tudatos döntés volt, hiszen ha nincs orvos, akkor nincs egészségügy, így az államnak csinálnia kell valamit, ha nem akarta, hogy ez megtörténjen (állami kötelesség az egészségügyi ellátást biztosítani a népnek). Pofon egyszerű, viszont nem csak ennyi van a háttérben.

Nézzük a számokat és a tényeket! A stabilizációs támogatás a következőképp alakul: az orvosok pótléka a tervek szerint 10 ezer eurót tesz ki, az atesztációval rendelkezők 1000 eurót kapnak minden egyes ledolgozott évért, de összesen maximum 30 ezer eurót. A többi egészségügyi dolgozó esetében a juttatás 5000 euró. Összesen 400 millió eurót kívánnak felhasználni erre a célra. „Az idén megspórolt járulékokból tesszük ezt” – tette hozzá Igor Matovič.

Úgy gondolom, ebben a történetben egyik fél sem moshatja le magáról a felelőtlenséget. Jelenleg az orvosi bér országszerte változó, de a bruttó fizetésük megközelítőleg 1100 és 3700 euró között mozog. Ezen a skálán alapbérekről beszélünk, ehhez még hozzácsapódnak az évek után járó bónuszok, kórházi juttatások, prémiumok stb. Érthető, hogy ami jár, az jár, de nem túl sok egy kicsit az 400 millió euró, amit hirtelen az orvosokra akarnak költeni? Miért éppen rájuk? – horkanhat föl a többi közalkalmazott: orvosok, rendőrök, tűzoltók, tanárok stb. Merthogy Szlovákiában a közalkalmazottak közöt talán éppen csupán az egészségügyben vannak elfogadható bérek. Egy rendőri alapbér vastagon sem haladja meg a négy számjegyet.

Természetesen mindenkinek jár a kompenzáció, s néha jól jön a fa alá egy kis prémium. Tisztában vagyunk azzal, hogy bérezés szempontjából az ápolók majdnem egy szinten vannak a rendőrökkel vagy a kezdő tanárokkal, de a megoldás nem az, hogy válságba sodorjuk az országot. Ésszel, keretek között kell cselekedni, hogy mindenkinek jó legyen. A gyárban egy varrónő nem kap többet kézbe 500 eurónál, s karácsonyi pótlékként nem bérkiegészítést, hanem pár étkezési utalványt. Nem sajnálom senkitől a magasabb jutalmat, hisz mindenki azon ügyködik, hogy némi pluszpénze legyen, de ezt a 400 milliót nem lesz olyan könnyű előteremteni, mint ahogy azt Matovič állítja. A kevesebb néha több, hagyhatunk másnak is a tortából! Az idén megspórolt járulékból nyugdíjat is lehetett volna emelni, vagy vissza nem térítendő kölcsönt adhattak volna a fiataloknak, hogy ne kelljen 100 ezer eurós hitellel kezdeniük a mézesheteket, s a családsegítésre is jobban lehetett volna fókuszálni. S tudjuk jól, hogy ezzel most sem az életszínvonal, sem pedig az egészségügy minősége nem fog javulni.

Ezek után mi a következő forgatókönyv? Hogy a többi közalkalmazottat is komolyan vegyék és megemeljék a fizetésüket, ahhoz az kell, hogy a rendőr elengedje a bűnözőket, a tűzoltó hagyja leégni a panelt, a tanár pedig ne menjen be tanítani? Igazából az egészben az a legnagyobb probléma, hogy ha összeomlik a gazdaság, az egyszerű kisembert temeti majd maga alá. Csakhogy akkor már nem lesz, aki őket kiássa a romok alól, esetleg a sorstársaik. Ha nem megy ésszel, megy ez felelőtlenül is…Világos, hogy a vezetésünk nem csúcskategóriás, de legalább mi ne vágjuk magunk alatt a fát!