A fenti címet viselő előadásomban több dologról szoktam beszélni. Mivel egy népcsoportot elsődlegesen a mennyiségével lehet körbehatárolni, először is arról, hogyan alakult a számunk az elmúlt ötven évben, ami, ugye, egy szóval is összefoglalható: fogytunk. Ezután a fogyás fő okait számba véve eljutunk odáig, hogy a legfőbb ok az asszimiláció. Ami a többségi nemzetbe való beolvadást, a magyar nemzeti identitás fokozatos gyengülését, majd feladását jelenti (kis kitérő: a nemzeti identitás nem azonos a nemzetiséggel, így ha valaki a 2021-es népszámláláskor két nemzetiséget jelölt be, az nem kettős identitás, hanem kettős nemzetiség). Egy negyvenöt perces előadásban persze nem lehet részletesen kitérni az asszimiláció bonyolult jelenségének összes részletére, de az biztos, hogy a rajtunk kívüli tényezők mellett, amelyeket az egyén nem tud befolyásolni, vannak olyanok is, amelyek viszont épp az egyén döntésein múlnak. Például azon, hogy a szülők magyar iskolába íratják-e a gyereküket, hiszen ez a nemzeti identitás megőrzésének és mélyítésének az egyik kulcstényezője. Ezeknek a fiataloknak a szülei meghozták ezt a döntést, amivel pozitív példát szolgáltattak a gyerekeiknek. Ez nem mindig egyszerű döntés, főleg egy olyan légkörben, amely azt sugallja, hogy aki magyar iskolába jár, az nem fog érvényesülni. Nos, ez hatalmas félrevezetés és hazugság. Az érvényesülés sikert jelent, és számos szlovákiai magyart tudunk felsorolni, akik úgy lettek sikeresek, hogy magyar iskolába jártak, ráadásul a mai napig őrzik a magyar identitásukat. Fel szoktam sorolni ilyen neveket, aztán arról beszélek, milyen gyakorlati lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy sikeresek lehessünk. Azaz érvényesülhessünk. Nagy örömömre szolgál, hogy a fiatalok többsége érdeklődve hallgat. Remélem, hozzájárulhatok ahhoz, hogy megértsék, egyszerre lehetnek sikeresek is és magyarok is, s hogy a szlovákiai magyar népesség megmaradásához most és a jövőben személy szerint ők is hozzájárulhatnak az identitás megőrzését szolgáló kulcsfontosságú döntésekkel.

Nagyon szeretek a fiatalok közé járni. Szeretem ezeket az iskolákat. Eddig a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnáziumban, a Vámbéry Ármin Gimnáziumban, a közös igazgatású Vidékfejlesztési Szakközépiskolában és Középfokú Sportiskolában, a somorjai Madách Imre Gimnáziumban, a pozsonyi Duna utcai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban, a komáromi Selye János Gimnáziumban volt lehetőségem előadni (de folytatjuk!). Csak ámulok-bámulok, milyen szépek ezek az iskolák, mennyi apró, de hangulatmeghatározó ötlet mutatkozik már csak a külsőségekben is. A dicsőségtáblák, a sok kupa, oklevél. Az évszakhoz illő dekorációk, karácsonyi fényképezkedősarok. A lépcsőkre írt idézetek híres emberektől. Családias légkör.

De jó lehet diáknak lenni. Ezekben az iskolákban.