A fiatal kertészmérnök nagyapjától örökölte a fák, virágok szeretetét. Falun természetes volt, hogy a kertet művelni kell, de ő valami különlegesre vágyott, így kezdett már alapiskolás korában kaktuszokat termeszteni. Később a nagyszülők kertjét ültette tele cserjékkel, bokrokkal, dísznövényekkel, s mivel ez is kevésnek bizonyult, kibérelte a szomszédok kertjeit is. A jókora kertészet legvégén van a fenyőültetvény, ahová most már sűrűn járnak válogatni a vevők. Norbert a fiatal, fenyőmagból nevelt fácskákat is most ülteti, az első fagyok idején. „Ilyenkor a rügyek alszanak, a fa kibírja az átültetést. Tavasszal, amikor elkezd rügyezni, már nem szabad kivenni a földből, mert elszárad” – magyarázza.

Tíz évig is nőnek

Egyébként mifelénk is megterem mindenfajta fenyő, a koreai jegenyefenyőt kivéve, mert az nem bírja az itteni erős napsütést. „Ezt saját tapasztalatból tudom, kétszázat ültettem ki, öt maradt meg belőle, a többinek elégtek a rügyei. A luc-, a jegenye- és az erdei fenyő azonban jól bírják a hideget is, meleget is, csak túl esős vagy túl aszályos időben támadják meg őket a gombabetegségek. Ilyenkor, ha nem pusztulnak is ki, már nem olyan szépen fejlődnek, bér a tíz év alatt némelyik behozza a lemaradását.” A fenyőfa ugyanis ráérős fajta, a kétéves példányok, amelyek most fognak a cserépből a kertbe kerülni, alig húszcentisek. Tíz év eltelik, mire sudár karácsonyfa lehet belőlük.

„Tavasszal néha a tetvek is ellepik, de nem védekezünk ellenük, az erdőben sem permetez senki. Azt tapasztaltuk, hogy maguktól elmennek, mert a fenyő nem olyan ízletes számukra, mint más növények.”

Kelendő a cserepes fenyő

Erdeifenyőt kevesen visznek, mert ritkák az ágai, és nehezebb feldíszíteni. Csak nosztalgiából veszik páran, akikben a gyerekkoruk emlékét idézi, amikor a potyogós luc mellett ez volt az elegáns karácsonyfa. Legnagyobb keletje a jegenyefenyőnek van selymes hosszú levelei és szép formája miatt. „Egyre többen viszik a cserepes fenyőket is, aztán kiültetik. Nincs vele gond, akár két-három évig is tarthatják cserépben, minden évben bevihetik, de csak egy-két hétre, hogy a melegben ne kezdjen rügyezni. Ha ez mégis megtörténik, akkor ne tegyék ki rögtön a szabadba, csak valamikor márciusban. De nagy, két-három méteres fákat is visznek ültetni, akik nem akarnak várni, amíg megnő. Az a titka, hogy kiültetés után kétszer elvágjuk a fák gyökerét, aminek köszönhetően sok apró hajszálgyökeret növeszt, melyekkel felveszi a vizet és a tápanyagokat a talajból. Így garantáltan megmarad és tovább növekszik.”

Csak most vágják ki

A fák között járunk, a legszebb példányokon szalagok lengedeznek, ezeket már lefoglalták. Karácsony előtt egy héttel jöhetnek érte, ilyen friss, harsogóan zöld fenyőt a piacokon biztos nem kapnak. Ráadásul illatosak is, nordmann társukkal, a kaukázusi jegenyefenyővel ellentétben, amelyet valahol Dániában már november elején kivágtak. „Az sem nagyon nő meg tájainkon, de úgy gondolom, szebb is, ha olyan fát veszünk, amelyik itt honos” – mondja a kertész, aki évente száz, kétszáz fenyőt ad el. Kicsit, nagyot, földlabdával és anélkül, karácsonyfának és kiültetésre is. Amikor az összes csemetét kiülteti, 680–700 fenyő van a kertjében, de az első négy évben ezekből még nem ad el. Négy-öt éves korukban kezdenek fogyni a cserepesek, egy hat-hét éves fa asztalra állítva mutatós, a tízéves pedig már a padlótól a plafonig ér. Egyedül az ezüstfenyőből nem lesz szinte soha karácsonyfa, mert nagyon szúr, pedig gyönyörű kékesszürke példányok is vannak belőle. A két legpazarabb, a megmaradt délceg koreai és egy gyönyörűséges, tűlevelei végén arany színben pompázó spanyol fenyő azonban nem is eladó, ők az Edenplant kertészet ékei.

Ne keressük a hibátlant

Mint megtudjuk, a fenyőfa kicsit homokos, laza talajt igényel, de tápozni, gondozni különösebben nem kell. Elég tavasszal a rügyek felett megmetszeni, hogy szép sűrű legyen. A legszebb, legformásabb példányokat Norbert sajnálja is kivágni, inkább földlabdával adja el „Azokat a fákat vágjuk ki, amelyeknek alul nem olyan szépek az ágai. Ha levágjuk, kb. tíz centivel rövidebb a fa, de állványba tökéletes.

Nem is kell egy karácsonyfának teljesen hibátlannak lennie, a természetben sem szimmetrikus semmi. A legtöbb házban úgyis a sarokba állítják, a díszítéssel is sok mindent el lehet rejteni” – mondja.

Ebből már ki is találhatták, milyen karácsonyfája van a fenyőfatermesztőnek. Nem a legszebb, még csak nem is legnagyobb, hanem a legsatnyább, amelyik senkinek nem kellett. „Mindig azt gondolom, hogy hát én neveltem, csak nem dobom ki. Aztán ha bevisszük és felöltöztetjük, mindig gyönyörű, szinte kinyújtózik, mintha örülne, hogy belőle is lehetett karácsonyfa.”