Ennek oka talán az unió viszony-lagos gazdagsága, talán a kultúrája vagy esetleg az attól való félelem, hogy az összes nagy gazdaság közül Európa fog leginkább ráfizetni a globális felmelegedésre.

Brüsszel zöld átalakítási erőfeszítései kézzelfogható eredményeket hoznak. Míg a globális CO2-kibocsátás továbbra is növekszik, és 1990 óta 60 százalékkal nőtt, az uniós országok kibocsátása ugyanezen idő alatt csaknem 30 százalékkal csökkent. A világ és az Európai Unió az ellenkező irányba halad. De Brüsszel nem elégszik meg ennyivel.

Ez az eltérő kibocsátási pálya azonban még nem ért véget, és még legalább néhány évig, ha nem évtizedig folytatódni fog. Az Európai Unió CO2-kibocsátását hamarosan megelőzik más országok, amelyek most kezdenek iparosodni.

Becslések szerint 2050-re az EU a globális kibocsátás kevesebb mint öt százalékát fogja termelni. Ha azonban az üvegházhatású gázok összkibocsátása nem csökken jelentősen, akkor az Európai Unió politikája nem igazán lesz eredményes a globális éghajlat szempontjából. A jelenlegi trend folytatódása azt sugallja, hogy az európai országok CO2-kibo-csátása 2030-ra természetes módon 40 százalékkal csökkenne. A brüsszeli politikusok azonban úgy döntöttek, hogy ennél többre van szükség, és 55 százalékos célt tűztek ki.

Egy ilyen politika azonban nem minősíthető elég észszerűnek a globális jellegű problémák fényében, amelyek még égetőbbek a jelenlegi bonyolult időszakban, amikor Euró-pa energiaforrás-hiánnyal küzd. Olcsó energia nélkül a zöld átalakulás rendkívül bonyolult, ha nem lehetetlen folyamat lesz.

Egy ilyen helyzetben az ipar új szabályozásokkal és költségek-kel való megterhelése aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy az ipar képes lesz-e boldogulni, sőt egyáltalán fennmaradni. A külföldi tőkére éhes, egymással versengő jogszabályozások olyan feltételeket kínálhatnak, amelyeket nehéz visszautasítani.

Az EU dogmatikus megközelítése, amely nincs összhangban a tényleges gazdasági lehetőségek-kel, többet árthat, mint használhat. A károk nagy része visszafordíthatatlan lesz. Ráadásul minél gyengébb lesz az európai gazdaság, annál kisebb lesz az innovációs és átalakulási képessége.

Az ENSZ legutóbbi éghajlatváltozási konferenciája intő jel volt arra, hogy a közös célok elérésére irányuló egység kezd eltűnni. Az országok egyre inkább magukba fordulnak, és saját problémáikra ke-resnek megoldást.

Az egész világ hasznára válik, ha Európa képes ösztönözni és összefogni. Ha azonban makacsul ragaszkodik az észszerűséggel ellentétes politikákhoz, az eredmény az ellenkezője lehet annak, amit el akar érni.

A szerző a Trend főszerkesztője