Jelenleg a fázás fázisában vagyunk, hiába, hogy nem volt még tél, sőt télnek látszó jelenség sem idén s tavaly, háború van most a nagy világban, ahogy azt a múlt heti számban a VasárnapLélek munkatársai szakmailag is oly szépen összefoglalták, bizony, lassan kerek egy éve. Mi meg, mi tagadás, lassan megszoktuk, elég hamar visszabillentünk a magunk kerékvágásába, s ismét csak azt nézzük, hogyan lehetne jobb minékünk.

Hát erre most én kapásból tudom a választ! Bizony ám! Merthogy itten van ez a másik vátesz, Az ember tragédiájának szerzője, aki a háborúkat is előre látta, meg a kormányok, az emberiesség örökös hanyatlását, éppen most tölti be születésének 200. évét, s ahogyan Szászi Zoltán már az idei 1. számunkban összefoglalva e jelentős ünnepet jelezte, hogy a Vasárnap is részese a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma szervezte egész évi ünnepségsorozatnak, bizony, eljött az ideje a tettek mezejére való lépésnek. Kezdődik ugyanis a 10 fordulós KVÍZ a Vasárnapban, mellyel igencsak értékes ajándékokhoz juthatnak a megfejtők, ha az instrukciók szerint helyes válaszaikat el is juttatják szerkesztőségünkbe. Hogy mi mindennel járulhatnak hozzá a családi költségvetéshez, azt a 23. oldalon most megnézhetik. Aztán KVÍZRE FEL!, hiszen a lottón is csak az nyerhet Isten segedelmével, aki fel is adja a szelvényt. Szóval kezdődnek, mi több, már el is kezdődtek a dolgos hétköznapok, havonta egyszer annak is meg kell vennie a Vasárnapot, aki nem járatja, már ha szeretné a nevét a nyerteseké közt látni. A kvíz ugyanis havi rendszerességgel jelentkezik egészen októberig, Madách Imre halálának évfordulójával bezárva. Egyszóval lánggal éghetünk egészen november 28-áig, a fődíjak eredményhirdetésének napjáig, közben meg még lesz egy 55 éves Vasárnapunk is. Mert még mindig égni kell, égni kell annak, aki gyújtani akar (nem tudom, erre hányan emlékeznek, de ehhez nem feltétlenül kellett a magyar iskola).

Úgyhogy Ön dönt, mi döntünk, fázunk-e vagy lánggal égünk, mindig van választási lehetőség, amíg el nem veszik tőlünk. Égés közben pedig azért reménykedhetünk, hogy előbb-utóbb csak elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon. Hogy nálunk is megnyugszanak a kedélyek, megvilágosodnak a megvezetett elmék, s a nép, az Isten adta rádöbben végre, hogy nem ígéretek, hanem a valóság és a tettek alapján válasszon magának képviseletet. Hogy csak egy példát említsek, nagyon nincsen rendben, ha a család szentségéről egy megszámlálhatatlan mennyiségű gyermekkel és azok megszámlálhatatlan mennyiségű anyjával rendelkező síparadicsom-tulajdonos papol még a pápánál is, itthon megszavaztatva a parlamenttel a síparadicsomok adókedvezményét. Vagy tévednék? Tudom, gyakran tévedek. Még mindig, ennyi sok-sok év után is az az idealista újvári gimnazista vagyok, aki valaha, s az azóta összeszedett tapasztalataimból kiindulva be kell ismernem, az Isten adta nem fog rádöbbenni soha.

Száz szónak is egy a vége: újraindultak a dolgos hétköznapok, gyűlések, leadások, tördelések, javítások, rendszerhiba-elhárítások, két végéről égetjük a gyertyát, tudom, sokan, nem csak mi. Arra is emlékszem, hogy a legutóbb mit ígértem: és mire legközelebb látnak, már csak csupa derű leszek. Igyekszem én, no, nagyon igyekszem, ez az idei vagy tavalyi (?) influenza viszont olyan makacsul kitartó és ragaszkodó, hogy pontosan egy hónap elteltével is olyan gyönge vagyok, mint a nyul nyaka vagy a bőrehagyott kelgyó. És nem csak én. Kollégáim közül is, közel s távol nem egy küszködik ugyanezekkel a tünetekkel, úgyhogy arra kérek minden kedves Olvasót, vigyázzon, amennyire csak lehet, kerüljék a tömegeket, ne restelljék feltenni újra a maszkot, ha olyan helyre mennek, ahol fennállhat a fertőzés veszélye. Lánggal égni békeidőben egy esetben nem jó: ha az a láng láz.

Vigyázzanak!
 

Aztán vége lett a karácsonynak meg az egész esztendőnek, és amikor már mind azt hittük, hogy jönnek a dolgos hétköznapok, az első VASÁRNAP délután Lackó a család elé állt…

Tóth Erzsébet Fanni–Vibók Ildi: beszÉLJ! Hogyan tárjuk fel a családi múltat