Halálának okát eddig nem közölték, de mi, rajongók sejtjük, hogy a 60-as, 70-es évek önpusztító életmódját nem tudja helyrehozni a későbbiekben adagolt gyógytea.

Kihez szóljak most? Az idős hippikhez, akik mindent tudnak róla, vagy a fiatalokhoz, akik legfeljebb annyit, hogy két éve keményen nekiment a Spotify-nak, mondván, hogy a vezető streamingszolgáltató kizárólag a pénzre hajt.

Sosem tűrte a pénz hatalmát, a fogyasztói társadalom virágzását. A zenében sem ismert könyörületet, szőrszálhasogatása miatt penderítették ki a The Byrds zenekarból, amely a hatvanas évek közepén alapjaiban formálta át a rockzenét. Ugyanez elmondható a Hollies-ról és a Buffalo Springfieldről is. E csapatokból került ki Graham Nash és Stephen Stills, hogy Crosbyval létrehozzák minden idők legfontosabb szuper-gruppját, és történelmet írjanak 1969-ban Woodstockban.

A Woodstock-filmet már sokszor láttam (videokazettán), amikor végre sikerült megszereznem a Crosby, Stills and Nash első albumát. A Deja Vu kezdő száma egy rock-szvitt, a Judy Blue Eyes. Legalább hatszor meghallgattam, mielőtt tovább tudtam lépni. Úgy éreztem, ez a hippikorszak esszenciája, tökéletes zenei lenyomata – háromszólamú, kristálytiszta ének, izgalmas gitártémák, a folk-rock pszichedelikus köntösbe burkolása. Az album csupán 36 perces, fent van a YouTube-on, úgyhogy kedves fiatalok, ennyi időtök csak akad egy kis rocktörténeti utazásra…

Ismerek valakit, aki ismer valakit, aki ott volt a CSN első koncertjén. Állítólag már érezhető volt, hogy mindent megváltoztattak, hogy komoly kulturális tényezővé tették a rockzenét. Csupán két lemezt csináltak közösen, mert három dudás nem fért meg egy csárdában. Koncerteken Neil Young is gyakran csatlakozott hozzájuk negyedik dudásként.

Crosby első szólólemeze, az If I Could Only Remember My Name (1971) is két kattintással elérhető, ez is érzékletesen mesélt el egy utópiát, egy álmot, egy korszakot. Erre az albumra fűzte fel dokumentumfilmjét A. J. Eton rendező (David Crosby: Remember My Name). Aki olvasta Crosby önéletrajzi köteteit(Long Time Gone, Since Then), talán érezte, hogy ez az elképseztő kalandokban bővelkedő visszaemlékezés megfilmesítésért kiált. Annyi váratlan fordulat, sötét pillanat, dráma és öröm volt benne, hogy elég lenne egy Ulysses-szerű nagyregényre.

Négy albumot adott ki 2018 óta, míg 1971 és 2014 között csak három albuma jelent meg. Arra is maradtideje, hogy régi barátaival összevesszen. Ennek ellenére Stephen Stills és Graham Nash is szépeket nyilatkozott róla tegnap éjjel.