A gyerek apró lépésekben sajátítja el, amennyiben a szülő úgy dönt, hogy mint a színes drazsét, apránként adagolja neki. Ha a szülőt sem tanította meg senki erre a tudományra, és mindent eldöntöttek helyette a nagyok, felnőttként döntésképtelenné válik.

Kétéves lehetett a fiam, amikor bevittük a játékboltba, hogy válasszon ajándékot. Sem építőkockát, sem plüssjátékot, de még lendkerekes kisautót sem kért, ragyogó arccal hozta a piros kakast. Amikor húzni kezdte, a kerekekben lévő megannyi színes golyó mozgásba lendült. Életemben nem választottam volna ezt a játékot, de mekkora ajándék volt megélni a gyerek örömét, ami nem a kakasból, hanem a választás szabadságából fakadt!

Úgy érzem, közös és átgondolt döntés volt a vegyes nyelvű óvoda választása is. Nem ítéltem el soha azokat a szülőket sem, akik kifejezetten szlovák nevelési nyelvű óvodát kerestek. Azt akarták, hogy ne idegen nyelvként kezelje a gyerek az államnyelvet, és ne gúnyolják ki. Ne ijedjen meg az idegen szóáradattól a liftben, amikor a szomszéd néni szól hozzá, vagy a játszótéren egy más nyelvű gyerek szeretne vele játszani. Mifelénk a vállalati bölcsődében és óvodában, ahol csak mutatóba akadt magyar gyerek, bőven volt alkalom gyakorolni. A szüleim nem rettentek meg attól, hogy a szlovák kollégák csodálkoznak a keresztnevem hallatán, és igencsak furcsállják, hogy magyar iskolába visznek beíratni. Vegyes rokonságban és baráti közegben ugyanazzal a természetességgel szívtuk magunkba a szlovák nyelvet, mint a cseh nyelv zamatát mesenézéskor, dalok hallgatásakor és a kirándulásokon. Tétovázó vagy másképpen döntő szülők mindig akadtak.

A szlovák iskolába íratott gyerek már államnyelven írta szüleinek az első képeslapot a táborból. Később, amikor nem csak konyhanyelv szintű beszélgetéseket folytatott a szülőkkel, egyre gyakrabban váltott szlovák nyelvre, mert az iskolában hallottakat gördülékenyebben tudta elmondani. Hasonlóan rossz példának tartottam, amikor a szülő egyfajta steril magyar közegben nevelte a gyereket, aki emiatt úgy választott továbbtanulási lehetőséget, hogy lehetőleg ne kelljen megküzdenie a szlovák nyelvet anyanyelvi szinten bíró iskolatársakkal. Kevés ilyen fiatal maradt idehaza. A visszatérőkkel megesett, hogy gyér szlovák szókincsük miatt gyermetegnek, komolytalannak tűntek a szlovák szakmai közegben. Akadt, aki emiatt ritkán fejtette ki véleményét, és ha kifejtette, nem volt hiteles az elharapott szóvégződések és elhibázott ragozások miatt.

Nem könnyű dönteni a szülőnek, de a most zajló iskolai nyílt napokon mégis van rá lehetősége. Merjen beszélni a leendő oktatókkal, mérje fel az adott iskola eredményeit minden lehetséges területen! Beszéljen olyan szülőkkel, akik utólag sem bánták meg, hogy az adott iskolát választották a gyerekeiknek! Mondanám, ne csábuljanak el a profi felszereltségű, mégis kissé személytelen és nagy létszámú iskolák láttán sem, ahol a leterhelt pedagógusnak nincs ideje a gyerekre. Egymást megerősíteni a tanár és a szülő csak egy egészséges és hatékonyan működő csapatban képes, így tudnak szövetségre lépni a gyerek érdekében. Bölcs és előrelátó döntést kívánok minden szülőnek.