A tárlat címe „Az úton”, mely mindhárom alkotó munkáiban hasonló jelentést hordozott: elindulni, haladni valahonnan valahová. Szolgai Zsuzsanna, Géczy Jenő képzőművészek és Velsicz László fényképész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállításmegnyitó Antal Otti énekes gitárjátékával kezdődött, majd Tilajčík Edit vette át a szót, aki bemutatta Balla Ritát, aki design,- és művészetelemző szakmailag is méltatta a művészeket és az alkotókat.

„Szolgai Zsuzsanna kezdetben grafikával foglalkozott. Még gyerekként látta meg Sandro Botticelli: Vénusz születése című munkáját és annyira lenyűgözőnek vélte az itáliai festő lágy vonalvezetését, hogy ez menthetetlenül elindította a képzőművészet útján. De a grafika, ez a színektől mentes technika kevésnek bizonyult Zsuzsa számára és a festészet felé fordította figyelmét”

– kezdte a művészek bemutatását Balla Rita. Szolgai Zsuzsanna festményei is egy utat szimbolizálnak, melynek darabjai az utóbbi valamennyivel több mint egy évet ölelnek fel.

„Az itt szereplő képek az én eddigi utamat szimbolizálják. Az első kép címe, ahonnan indultam, a »Vízió«, itt döntöttem el, hogy festeni fogok és igyekszem megkeresni magam a festészetben is. Eddig grafikával foglalkoztam. Akkor is portrékat rajzoltam, de most valami színesebbet szerettem volna és olyat, amiben benne vagyok én is”

– nyilatkozta lapunknak a festő.

„Itt van életem első önarcképe, amiben ugyancsak szerepet kapott a grafika, nekem az a komfortzóna. A festményen helyet kapott a gyerekkor, a rossz dolgok, amik történtek velem, a szenvedély is, melyekből mind viszek magamból egy kicsit. Az arcom viszont előre néz. A címe »Az úton«. Akrillal dolgozom, de általában grafitceruzával előrajzolom a nagyobb vonalakat, a háttér pedig közben alakul”

– mondta el Szolgai Zsuzsanna. A képein a bolygók, a dolgok visszatükröződései mutatják, hogy kíváncsian tekint maga köré a művész és éles önreflexióval kutatja, keresi útját és élete miértjeit.

„A kedvenc képem, az önarckép pár óra alatt elkészült. Két napig dolgoztam rajta fejben, majd bezárkóztam és elkészítettem. Egy képnél mindig az a lényeg számomra, hogy egy érzést közvetítsek. Nem baj, ha az, aki épp előtte áll, nem azt érzi, amit én. Csak azt szeretném, hogy aki elé áll, az maradjon benne a képben, és induljon el a lelkében valamiféle finomság, ami megérinti őt. Minden változik, de én meg szeretném ragadni benne magam, azt, aki én vagyok”

– tette hozzá.

Velsicz László már több, mint 30 éve foglalkozik fotózással. Most főleg portréfotókat és városképeket tekinthettünk meg tőle.

„A vágy, ami elindította őt a fotózás útján részben baráti ösztönzés, részben pedig saját önnön kíváncsisága volt”

– folytatta a bemutatást Balla Rita. Megtudhattuk, hogy a fotóművész, Velsicz László lenyűgözőnek tartja a városokat, különféle városi utcákat, a régi épületeket, amiket korábbi generációk hagytak örökül.

„Szereti az emberek arcára kiülő hangulatot, életstílusukat, megfigyelni és lefotózni a viselkedésüket az utcákon”

– tette hozzá. A városokban készült képein nem csupán folyók, hidak, utcaszegletek láthatóak, hanem az azokhoz társított benyomásai, hangulatai is megjelennek rajtuk. Portréi színesek, vonzzák a tekinteteket a tradicionális, vagy épp alkalmi ruhába öltözött hölgyek.

„Itt van köztünk a polihisztor, Géczy Jenő is, aki alkotó életútja során számtalan technikát elsajátított. Több műfajban is alkot, leginkább olajjal és szénnel, de volt egy olyan alkotói korszaka is az életében, amikor a konceptuális művészet felé fordult és annak formai megnyilvánulásai foglalkoztatták. Ilyen az akril tojás köztéri műve, ami Kisudvarnok főterén folyamatosan ki van állítva. Van, hogy gondolatai versek formáját öltik. Magyar és szlovák nyelven is olvashatók költeményei, megírt soraiban – ha nem is tudatosan – de mindig megmutatkozik a magyar honi emberre jellemző érzelmi világ és gondolkodás”

– méltatta a képzőművészt Balla Rita.

A tárlatban szereplő művei is különféle technikákkal készültek, láthatunk ceruzarajzos, illetve olajjal festett képeket, valamint olvashatunk tőle verses költeményeket is.