Mindnyájunknak volt, a szerencsésebbeknek még van is nagymamája. A nagymama főztje, de főleg a nagymama süteménye felülmúlhatatlan, ezt is tudjuk. Az viszont, hogy miért más, miért a legjobb és semmihez sem hasonlítható az íze, a zamata, már megfoghatatlan. Talán, mert abban az ízben benne van gyerekkorunk önfeledt boldogsága, gondtalan léte és természetesen a nagymamák mosolya és simogatása, hiszen szívüket, lelküket adták, az unokáknak sütött csodákba.

„Imádok sütni. Nem csoda, nagymamán nagyon jól sütött, tőle tanultam a sütés fortélyait és örököltem a sütés szeretetét. Az ő íz világának a megőrzése vezényelt, amikor évekkel ezelőtt kezdeményeztem az „Édes Nagyik” sütiverseny megrendezését községünkben. Engem is lenyűgöznek a szofisztikált, új sütési módszerek, amelyek nagyon jók és kreatívak. Nekem azonban hiányzik belőlük a lélek és a nagyi íze. Lehet, hogy a nagymamám süteménye nem olyan szép és mutatós, de tökéletes, megszólal a lelke”

– kezdi a beszélgetést Matušek Martina a süteményes akció megálmodója és szervezője. Ezt a jótékonysági süteményes felvonulást a helyi vöröskereszt alapszervezete szervezi minden évben, amelynek Martina az elnöke. Mindenki szívesen vesz részt rajta és hozza az otthoni titkos, vagy kevésbé titkos receptek alapján elkészített finomságokat, az almás pitétől kezdve, különböző tortákon át a bonyolult díszítésű tartletig. Mint minden évben, most is a sütemények eladásából befolyt összeget jótékony célra fordítja a szervezet. Ezúttal Adrián és Erik, a gyermekbénulásos két kisfiú részére gyűjtötték össze a pénzt. Összesen 32 féle süteményt kínáltak eladásra. Hála a bőkezű szponzoroknak mindenki, aki sütött, ajándékot kapott. Óriási volt az érdeklődés, nagyon sokan jöttek el. A rengeteg sütemény 23 perc alatt elfogyott és 1055 eurót sikerült összegyűjteni, amely összeget át is adták Adrián és Erik szüleinek. A képzeletbeli győzelmi pálmát az első helyen holtversenyben végzett gesztenyés szelet illetve a karamellás tartlet vitte el.

Nem verseny volt, bár vannak helyezettek, a hangsúly a segítésen van, mert itt mindenki segített: aki sütött, aki eladott, aki vásárolt, aki segített a szervezésben, aki adományozott és azok is, akik csak eljöttek és kóstolgattak, visszaidézve saját nagymamáik íz világát.