Reggel kilenc órakor volt a találkozó a vadászháznál, ahonnan elindult a már több éves hagyományra visszatekintő tavaszi nagytakarítás. Zsákokkal és kesztyűkkel ellátva elindult a csapat a kanális felé, ahol sajnos minden márciusban „gazdag termés” várja őket.

„Mindig is nagy természetjáró voltam, rendszeresen jártam a határt, mert Hodos környéke bővelkedik a szép zegzugos tájakban, akár a Kis-Dunáig is el lehet sétálni” – kezdi a beszélgetés Hodosy Csaba, aki évekkel ezelőtt kezdeményezte a szemétszedést. Azóta minden évben újra és újra meghirdetik a faluban a környezetvédelmi bizottsággal karöltve. A falu apraja, nagyja kiveszi a részét, örömmel jönnek a gyerekek is, hiszen igazi kalandtúrán vesznek részt. Vannak gyerekek, akiknek az életében ez az első találkozásuk őzekkel, mókusokkal, a vadon élő állatokkal és haza sem akarnak menni. „A kanálishoz minden falubélinek fűződnek emlékei, hiszen a legtöbben itt tanultunk meg úszni, ez volt az a hely, ahol a nyarakat töltöttük. Amióta védett terület lett és a 4. védelmi szintbe sorolták, még a belépés is tilos, nemhogy a tisztítás. Jelenleg azon dolgozunk, hogy ebből a besorolásból valamiféle enyhítést tudjunk kieszközölni. Nagyon bízom benne, hogy sikerülni fog és újra a falubéliek pihenő zónájává válik” – tájékoztatott a környezetvédelmi bizottság elnöke Balódi Pál.

A szemétszedés hagyományát annak idején a helyi vadászok indították el és mind a mai napig lelkes támogatói az ügynek. „Láthatóan csökken a szemét mennyisége, miközben a szemétszedők létszáma egyre csak gyarapodik. Pár évvel ezelőtt kb tízen gyűltünk össze, ma pedig akár 40-en is összejövünk” – meséli Varga Lajos vadászgazda. Két nagy pótkocsival szállították el az összegyűjtött szemetet. Volt itt minden, autós gyereküléstől kezdve, gumiabroncsokon át a sok műanyag flakonok és italos dobozokig, amelyeket a kanális partján a halászok nemes egyszerűséggel csak úgy otthagytak.

A szorgoskodókat a vadászok délben vadgulyással várták vissza a vadászháznál.