Nem kell őket bemutatni

Meglepő fotóval válaszolt a kérdésemre Bartalos Éva, a szívemhez közeli, egykori mátyusföldi kolléganőm. Balesetet szenvedett, mielőtt válaszolhatott volna a kérdésemre. Edzés közben rázuhant a csuklójára, és eltörte. Végül mégis megosztotta velem a tavaszi megújhodással kapcsolatos gondolatait.

„Ahogy a nárciszok hajtása és a rigók éneke, úgy az én megújulásom is mélyről indul és alapvetően a gyökerekhez vezet vissza. Tavasszal még több örömet okoz a természetközeliség, a természetes folyamatok követése, elsősorban ez az, amiből energiát merítek az új feladatokhoz. Lendületet ad az, ha látom, egy növény napról napra növekszik, tart a fény felé” – vallja Éva.

A családjával Galántán élő Futó Máriával, a Vasárnap lelkes olvasójával egykor a galántai járási lapnál dolgoztam. Szívesen válaszolt a kérdésemre, mert a tavasz mindig a kedvenc évszaka volt.

„A téli szürke, borús, szomorkás napok után szinte megváltás a tavaszi napsütés. Az ember hangulata rögtön jobb lesz, valahogy minden egyszerűbbnek tűnik, a megújuló természet által lelkünk is megújul, felfrissül, talán az öregség okozta egészségügyi problémák is enyhülnek ilyenkor. Nálunk ilyenkor elkezdődik a kőtésidőszak, csíráztatjuk a magokat, sütjük a finomságot a rokonoknak, ismerősöknek. A férjem veteményez, ültet, dolgozgat a kertben, sok mindent megtermeszt a család részére. Én pedig még dolgozgatok és részt veszek a különböző Csemadok-akciók szervezésében. Sokat foglalkozunk a négy unokával is, ha eljönnek, akkor töltődünk fel igazán!” – tudtam meg Máriától.

Kedves, ismerős hang szólt bele a telefonba, amikor Szászi Zoltánt, egykori kollégámat hívtam fel, akit a Vasárnap olvasói is jól ismernek.

„Nekem a tavasz az onkológia, márciusi szokásos orvosi ellenőrző vizsgálatok sora, szóval nem laza, de nem is végzetes. Legalábbis eddig. Március végéig mindig kiderül, kiderült mostanáig, tíz évvel a rák diagnosztizálása és a műtéti eltávolítása után. Mi az, ami jó benne? Már a tavaszban? Hát maga a tavasz! Kell-e magyarázni?” – fejtette ki baráti beszélgetésünket követően írásban is Zoltán.

Nárciszok, jácintok, napfény

A fiatal édesanya és friss kolléganő Kürthy Judit elmondta, tavasszal egy nagyon átgondolt és lassú mozgásformát készül bevezetni az életébe.

„Ettől azt remélem, hogy helyrebillenti a megkopott egészségemet. Teljes életmódváltás a célom, ami csak akkor lehetséges, ha fejben is változtatni tudok. Egy testi és lelki megújulásra készülök. Pilátesz és jóga tornákra gondoltam, de majd egy konzultációt követően kiderül, mi a legmegfelelőbb” – mondta Judit.

Az állatszeretetéről is ismert, négylábú társait családtagként kezelő Somogyi Katalin a legnagyobb meglepetésemre az állatokat ezúttal meg sem említette, mondván, azok kuckói sérthetetlenek.

„Azzal kezdem, hogy amint megjelennek a vágott nárciszok és a cserepes jácintok minden héten veszek, mert tavaszi illata lesz a háznak, a látványról nem is beszélve. A második, sokkal fontosabb lépés, hogy mindent, ami addig kuckósította a lakást, megszüntetek! Átrendezem a bútorokat is, sokkal levegősebbé téve a tereket. Ilyenkor van az, hogy olyan dolgokat is kidobok, amik hiányoznak a következő őszi kuckóvackolásnál” – foglalta össze a tavaszvárás örömeit és tennivalóit Katalin.

A Nordic Walking az egyik legjobb kikapcsolódás Tornyai Bianka kolléganőm szerint, amit télen ritkábban gyakorol, mert a sötétben és a hidegben nehezen veszi rá magát az elindulásra.

„Tavasszal elkezdek hosszabb távokat megtenni, és lehetőleg úgy időzítem, hogy a határban megnézhessem a naplementét. Az éneklés az, ami egész évben, minden esetben felfrissíti a testem és a lelkem, de a szabadban még hatásosabb. Ahogy Palya Bea fogalmazta meg, a dallamok bejutnak a zsigereinkbe, és lépésre bírják a lelket. Nagyon szép gondolatnak tartom, kár, hogy nem az enyém, de teljesen egyetértek vele. Még talán annyi, hogy ilyenkor leszedem a télen hangulatvilágításként használt fényfüzéreket, megmosom az ablakokat, és virágos függönyöket teszek fel” – foglalta össze találóan Bianka.

Végezetül Jakubec Ágnes, majdnem földim mesélte el, mit jelent számára a tavaszi megújulás. Szót ejtett ablakmosásról, az új függöny felakasztásáról és az ebből fakadó örömről. Ami a szabadidőt illeti a természetjárást és a szabadtéri sportokat említette, köztük a kerékpározást és a gyalogtúrákat. De kitért arra is, hogy a tavasz egyik legfontosabb foglalatossága számára a medvehagyma gyűjtése, abból finomságok – leves, pogácsa és pesztó készítése.

Újságírói végszó

A kedves egykori és mai munkatársaimmal készített anyag írásakor pörgős, utazós, telefonálós nap volt. Persze, közben sütött, csalogatott a nap, olyan szélesen terítette sugarait az udvarra, hogy a kutyák elnyúlva élvezték a forróságot. Nem maradt más, mint egy órára félbeszakítani a dolgozást, lehalkítani a telefont, és kisurranni az erdőbe. Ott már vártak a cicák, körbeálltak a folyóparton, és együtt örültünk a tavasznak a mellettünk csapatokban felszálló vadkacsák közelében. Úgy tűnt, kecsesebben suhant az uszadékfa a víz hullámain, egy sem akadt fenn a mólóknál, hogy takarítaniuk kelljen a horgászoknak. A szomszédos erdei házikó tulajdonosa is mosolygósabb volt…

Abban az egyetlen, időtlennek tűnő órában úgy éreztem, hogy a tavasz harmóniát, rendet teremt a világban, és mindezt olyasfajta virágillatú zsongással tetézi, ami csaknem mindenkit mosolyra késztet. Ilyenkor az erdőt járva mindig megállok egy pillanatra a kenu mellett, ellenőrzöm, helyükön vannak-e az evezők. Az erdei szomszéddal egyetértettünk abban, hogy hamarosan olyan időjárásra van kilátásunk, ami ismét lehetővé teszi, hogy partoktól elrugaszkodva, a folyó öléből szemlélődjünk. Olyankor a partokon zajló világ is elviselhetőbbé, elfogadhatóbbá válik a számunkra.

***

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. április 4-i számában jelent meg, a Lélek mellékletben