Szereted vagy megszoktad?

Amikor valaki eljön hozzám fejlesztésre, az első alkalmak egyikén azt a házi feladatot kapja, hogy figyelje meg a reggeli és az esti rutinját. Írja le részletesen, mit csinál az ébredést követő, s az elalvást megelőző percekben. Milyen érzések, és gondolatok foglalkoztatják, és ezek milyen hatással vannak a hangulatára? Mikor nézi meg reggel először a mobilját? Milyen ételt vagy italt iszik közvetlen ébredés után vagy lefekvés előtt? Meditál-e, ha igen hogyan és heti hány alkalommal?

Általában kiderül, hogy a rutin megfigyelésével soha nem foglalkoztak még, és először sokan nem is értik, minek kell az ilyet egyáltalán megfigyelni? Ez a kétely azonban csupán addig tart, amíg az önmegfigyelési folyamat végére nem érnek, és elolvassák a jegyzeteiket. Nagyon gyakori, hogy ennek az egyszerű feladatnak a során döbbenek rá, hogy az a reggeli és az az esti rutin, amit évek, talán évtizedek óta működtetnek, már egyáltalán nem támogatja az életüket. Sőt! Akadályozza, visszafogja a fejlődésüket, csökkenti a mindennapi örömérzetüket.

Gyakorold a változást!

Az újjászületést mindenki a tavaszhoz köti, pedig bármelyik nap alkalmas lehet arra, hogy lassan, napról napra haladva levedd a fókuszod mindarról, ami elhasználódott, energiát vesztett vagy épp mérgező az életedben.

Az újjászületés nem más, mint a lélek és a test ragyogó átváltozása.

Amit elképzelsz, és amit naponta aktívan vizionálsz, bár még nem látod. Észlelésed kiteljesedik, megérint a jelen ezernyi és végtelen mozzanata, elkezded érteni, hogy amikor azt hiszed, semmi nem történik, valójában akkor történnek életed legmeghatározóbb eseményei.

A mindennapi rutin a komfortzóna határain belül történik, ahol minden ismerős, látszólag biztonságban vagy, és nem érhet csalódás. Ez azonban tévhit, mert ott csalódhatsz a legnagyobbat, ahol azt gondolod, védve vagy. Gyakorold a változást! Nézz rá a szokásaidra, mert a rendszeresen végzett cselekvések azok, amelyek leginkább meghatározzák az életünk minőségét. Az élet elsősorban tapasztalásról, változásról, örömről és a tanulásról szól, nem a lejárt szavatosságú, monoton ismétlődő cselekvésekről, érzésekről és gondolatokról.

Az edzőterem mumusa a félelem

Van nekem egy kedves, tehetséges személyi edzőm, Kovács Lajos, akivel közösen dolgozunk azon, hogy a testem visszanyerje korábbi rugalmasságát, és mert a mozgás számomra öröm és erőforrás. Egyensúlyban tart.

Lali több mint 10 éve dolgozik személyi edzőként. Megkértem, meséljen nekem a test újjászületéséről, fejlődéséről, a pihenőidő fontosságáról és az edzőtermi tévhitekről. Lali szerint az edzőterem legnagyobb mumusa a félelem, hogy mások mit szólnak. Mit gondolnak arról, hogy hogyan nézek ki, hogyan végzem a gyakorlatot. Ismerős, ugye? Nemcsak az edzőtermekre jellemző attitűd azonban a szégyen, a megfelelési kényszer. Az egész életünket átszőheti. Lali nézőpontjai hasonlóak az enyéimhez. Ő is a test és a lélek egységében gondolkodik. Hogy tudatosan táplálni és pihentetni kell mindkettőt.„Amikor valaki először eljön hozzám, mindig megkérdezem tőle, mit szeretne, mi az elsődleges cél, amiért itt van. Általában azt mondják, hogy izmosodni, fogyni szeretnének vagy épp hízni, mondjuk, ez a nőknél ritkább. Külső változást akarnak, ami nem baj, mert kívülről befelé is lehet támogatni magunkat, azaz lehet először fizikai szinten elkezdeni a változást. A szép test adhat önbizalmat, de ha valaki érzelmileg instabil, a testi erő és a kidolgozott izomzat szépsége nem fogja boldoggá tenni. A hosszú távú tartós változás mindig belülről indul el. Az önmotiváció fontos része a fejlődésnek, hogy képes legyek magam inspirálni. Tartós változást többek között úgy érhetünk el, ha a rendszeres mozgás mellett figyelünk arra is, hogy mit eszünk. Persze, a mennyiség is fontos. A kiegyensúlyozott táplálkozás ugyanakkor nem feltétlen azt jelenti, hogy mindenmentesen eszünk és méricskéljük az ételünket, mint egy profi versenyző. Az egyensúly annyit tesz, hogy megfelelő arányban fogyasztunk szénhidrátot, fehérjét, zsírt. Amire leginkább oda kell figyelni, azok a szokásaink, a pihenőidőnk és a függőségeink. A rossz rutin akadályozhat minket abban, hogy fejlődjünk” – mondta Lali.

A test akkor fejlődik, ha változásnak van kitéve

A testi korlátokat lehet és kell is feszegetni, hisz csak akkor tud fejlődni, ha időről időre kihívás elé állítjuk. Nem kell itt nagy ugrásokra gondolni, elég egy apró változás is, hogy kibillentsük magunkat a megszokottból.

„Sok tévhit van a köztudatban az edzőtermekről – mondta Lali. – Az egyik ilyen, hogy ott túl izmosak leszünk, mert csak súlyokkal lehet edzeni. Ez természetesen nincs így. Lehet, sőt javasolt is a kardio-, a funkcionális vagy egyéb saját testsúlyos edzés. Nemcsak gépeken lehet edzeni. Az edzőn múlik, hogy mennyire kreatívan állítja össze a napi programot. Ő látja, hogy mennyire terhelhető valaki. A bizalom, mint mindenhol, itt is nagyon fontos eleme a fejlődésnek. A legnagyobb tévhit, hogy edzés közben fejlődünk, ezért minél többet kell edzeni. Ez óriási tévedés. Az edzés valójában egy leépítő folyamat. Edzés közben elhasználjuk a testet, kiürítjük belőle a tápanyagokat. A pihenőidőben ezeket visszapótoljuk a megfelelő, kiegyensúlyozott táplálkozással, vitaminokkal, folyadékkal. Ezért nagyon fontos, hogy mindig tartsunk annyi pihenőidőt, amennyit az edző javasol, különben teljesen kiürítjük és legyengítjük a testünket. A test edzése egyfajta önismereti út. Amikor elhiszed, hogy képes vagy rá, akkor meg is csinálod, és nem keresel kifogásokat.”

Nem kell…

Abban a pillanatban, amikor feladod a görcsös és harcos akarást, a folyamatos ítélkezést, az állandó megfelelést, az igazság és a boldogság erőltetett kutatását, megérted, hogy a fejlődéshez, így az újjászületéshez sem kell mindig, mindent tudnod.

„Az élet csak akkor kezdődik, ha az ember nem tudja, hogy mi lesz.”

Írja Hamvas Béla is a Titkos Jegyzőkönyvben. És valóban. A lélek nemcsak támogatni, hanem gyógyítani is tudja a testet, és ez fordítva is igaz. Törődjünk megfelelően magunkkal.

Montorffy Letti

fejlesztő coach, spirituális tanácsadó

***

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. április 4-i számában jelent meg a Lélek mellékletben