Szabó Imrével Tótmegyeren, a szülőfalujában találkozunk, és bár a községet kizárólag szlovákok lakják, magyarul beszélgetünk. „Mi sem természetesebb, hiszen a szüleim mindketten magyarok voltak, otthon magyarul beszéltünk. Anyai nagyapám Bagotáról, nagyapám Újgyalláról származott, a vasútnál dolgozott. A háború után nem volt hajlandó reszlovakizálni, ezért kirúgták az állásából. Ez a tartás megvolt édesanyámban és édesapámban is, aki szintén tudott valamennyire magyarul, és soha nem ellenezte, hogy magyarul beszéljünk a mamával. Édesanyám az egyetlen tótmegyeri előfizetője volt a Vasárnapnak, engem is mindig noszogatott, mit olvassak el. Sokat olvasok a mai napig is magyarul, de sajnos nem bírom olyan szinten a nyelvet, mint szeretném, ezért a könyveimet szlovákul írom” – mondja olyan tökéletes és választékos magyarsággal, amit sok, magyar iskolákat végzett ember is megirigyelhetne. Alighanem a minden tevékenységét jellemző igényesség az, aminek köszönhetően az anyanyelvét nemcsak megőrizni, hanem tökéletesíteni is tudta.

Tótmegyer és a Károlyiak

Mivel legnagyobb szenvedélye a történelem, ezen belül is a Tótmegyert hajdan birtokló Károlyi-család és falu története, hasznát is vette a tudásának, hiszen a levéltárakban a legtöbb anyag magyarul található meg. A rendszerváltás után Tótmegyerre látogató Károlyi József gróffal is magyarul tudott szót váltani. Azóta szoros barátság szövődött közöttük, és ennek a kapcsolatnak köszönhető a két gyönyörű kötet, amelyeknek számos példánya az egész világba eljutott.

„Huszonnyolc könyvem jelent meg helytörténet, néprajz, muzikológia, régészet témában, de a szívügyem mégiscsak Tótmegyer és a Károlyiak, ez a téma pedig kimeríthetetlen. „Az egész azzal kezdődött, hogy a gróf úr egy beszélgetésünk alkalmával megkérdezte, ismerek-e valakit, aki lefordítaná az édesapja, Károlyi Sándor gróf vadászatokról írt könyvét az eredeti németből, vagy a magyar fordításból szlovákra. Nem ismertem senkit, de óvatosan felajánlottam neki, hogy ha nincs ellenére, én megcsinálom, és beleegyezett. A könyv meg is jelent, és ezen felbátorodva elmondtam neki, hogy szeretném megírni a Károlyi-család történetét. Azt válaszolta, hogy róluk már annyi könyvet írtak, hogy eggyel többre semmi szükség. De nem adtam fel ilyen könnyen, elkezdtem írni, s amikor harminckét oldal elkészült, megmutattam a gróf úrnak. Szlovákul volt, elolvasni nem tudta, de rábólintott, hogy folytassam. Miután megjelent a könyv és küllemre tetszett neki, kibővítettem 120 oldallal, majd egy közös ismerősön keresztül megszólítottam a tardoskeddi Birkus Magdát, lefordítaná-e magyarra. Ez a második kiadás szlovák és magyar nyelven is megjelent, és a magyar változat sok Károlyi-családtaghoz eljutott. De mivel a fiatalok már nem tudnak magyarul, ugyancsak a gróf úr kezdeményezésére egy szintén bővített kiadás megjelent angolul, hogy ők is olvashassák. Ekkor kezdtek sorra jelentkezni a világ minden tájáról a Károlyiak, hogy róluk miért nincs benne szó.”

A gróf hazatalált

A dolognak az lett a vége, hogy Szabó Imre a Károlyi-család mind a négy ágának szinte valamennyi tagjával megismerkedett, és 2021-ben megjelent egy átfogó, reprezentatív minőségű kiadvány: A Nagykárolyi gróf Károlyi család ezeréves története.

„Többször voltam az ősi családi fészeknek számító nagykárolyi kastélyban Erdélyben, és az onnan öt kilométerre lévő Kaplonyban, ahol temetkeztek a Károlyiak. Bejártam a Károlyi-kastélyokat és palotákat Budapesten, Bécsben, Fehérvárcsurgón, Fóton, 2014 júniusában a nagykárolyi nagy Károlyi-találkozóra engem is meghívtak. Nagy derültségemre sokan a családtagok közül tőlem kérdezgették, mi hogyan is volt, azt mondták, már többet tudok a Károlyiakról, mint ők maguk. A legnagyobb megtiszteltetés azonban akkor ért, amikor József gróf édesanyja, Márta grófnő megköszönte nekem, hogy a fia végre megtalálta a hazáját. Általam visszatalált Tótmegyerre, és nemcsak egy épület várja, hanem a kastély előtt én is, egy ember, akivel tud beszélgetni. A gróf úr is mondta már, hogy amióta ismer engem, teljesen megváltozott az élete. Nagyon nagyra értékelem a barátságát. Soha nem leereszkedő, de olyan tartása van, olyan természetes méltóságot sugároz, hogy az ember csak mély tisztelettel viszonyulhat hozzá. Igazi, vérbeli arisztokrata. A Károlyi-könyvben van egy fejezet a nemesi erkölcsről, többek között az olvasható benne, hogy senki fölé ne helyezd magad, de ne is alázkodj meg senki előtt. Ez a mondat mindennél jobban jellemzi őt.”

Az a híres fácános

Szabó Imre talán nem merné kimondani, de akit egy család így a bizalmába fogad, azt szinte már tiszteletbeli Károlyi. Mindenesetre, nemcsak a Károlyiak világtalálkozójára volt hivatalos, hanem József gróf lányának, Károlyi Hanna Flaviának az ausztriai Halbturn Habsburg kastélyában tartott lakodalmára is. A főúri esküvő részleteiről beszámolt annak idején a Vasárnapban is – olyan érzékletesen, mintha csak mi is ott lettünk volna. „Amikor még élt édesanyám, egyszer meghívtak a grófék ebédre a tótmegyeri kastélyba. Édesanyám hímzett abroszt vitt a grófnénak ajándékba, és annak ellenére, hogy nem beszélt semmilyen idegen nyelvet, mégis szót értett vele – elmutogatta, hogyan készítette. Egyszerű, de intelligens ember volt, ezért találta fel magát, a grófék pedig mindenkihez egyforma érdeklődéssel és tisztelettel fordulnak.”

A nyolcvanéves Károlyi József gróf ma Svájcban él, svájci-francia feleségével három gyermeket, két lányt és egy fiút neveltek fel. Fia, Károlyi Sándor nemzetközi hírű karmester. Tótmegyerre ritkábban járnak, de Bécsbe és főleg Budapestre gyakrabban, Károlyi József volt például a 2021-es Budapesti Vadászati Világkiállítás előkészítésével megbízott miniszteri biztos. Nem véletlenül, a Károlyi-családtól elválaszthatatlan a vadászat. A tótmegyeri vadászterület, főleg a Károlyi Antal által 1752-ben alapított fácános, amelyet József gróf nagyapja, Károlyi Lajos virágoztatott fel, európai hírű volt. Magától adódott, hogy Szabó Imre 2022-ben kiadott könyvének épp a fácános lett a témája. És nem ő lenne, ha már nem ennek a bővített változatán dolgozna, amely még az idén megjelenik magyarul, szlovákul és angolul is. „Sajnos, a régi híres vadállománynak már nyoma sincs, de én hiszem, hogy megújítható. Akik értenek hozzá és átlapozzák ezt a könyvet, azok láthatják, hogy van mire alapozni” – mondja.

Pazar könyvek szerzői

Történelmi témájú könyvet írni nem könnyű feladat, mert akármennyire jártas is a szerző a témában, abból ki kell tudni válogatni a lényeget, úgy kell összeállítani, hogy annak koncepciója, eleje, veleje legyen, és a szakmabeliek éppolyan élvezettel forgassák, mint a laikusok. Ez már komoly szerkesztői munka, sőt ez esetben szépérzék kérdése is, mert Szabó Imre kiadványai nemcsak tartalmukban, hanem látványukban is pazarak. Ebben a munkában ketten voltak nagy segítségére: Birkus Magda tardoskeddi fordító és Schubert Roman érsekújvári grafikus, akivel a szerző teljes összhangban tud együtt dolgozni. „Amikor közöltem vele, hogy végig mellette fogok ülni, amíg az oldalakon dolgozik, nem tetszett neki. Aztán meg már ő kérte, hogy legyek ott” – meséli nevetve.

Birkus Magda azt mondja, már a Károlyi-könyv fordítása sem volt könnyű feladat, de amikor megkapta a fácános szlovák változatát, benne a sok geográfiai, hidrometeorológiai és vadászati szakkifejezéssel, szinte megijedt. „Imrénél nincs olyan, hogy nem tudom, nem győzöm, mert ő valósággal löki az embert. Ha egy könyvön együtt dolgozunk, folyamatos kapcsolatban vagyunk, konzultálunk, mert közben mindig kiegészül a kézirat új anyagokkal. Ráadásul mindkét könyvet szerkesztettem is, úgyhogy a rengeteg adat ellenőrzésének kétszer annyi időt szenteltem, mint a fordításnak. Főleg a második Károlyi-könyvnél már nagyon sok anyagot kaptunk a családtagoktól, ennek is mind utánakerestem, ellenőriztem, lábjegyzeteltem. Előfordult, hogy a Károlyiakkal is kellett egyeztetnem, nem mindig volt egyszerű, de mindig sikerült kompromisszumra jutnunk. A Károlyi-könyv fordításán kilenc hónapig, a fácános könyvön másfél évig dolgoztunk. Szakkonzultánsom nem volt, szakfolyóiratokban, záródolgozatokban kerestem a helyes kifejezéseket. Akkor pihentem egy kicsit, amikor a vadászírók élménybeszámolóit fordítottam, mert azokkal szerkesztőként sem volt sok dolgom, csak arra kellett ügyelni, hogy ne ismételjék egymást” – mondja Birkus Magda, aki a fácános könyv borítóján –megérdemelten – már társszerzőként szerepel.

Ír, olvas, énekel…

Mint meséli, időnként a véletlen is árnyalta, gazdagította a tartalmat. Az első Károlyi-könyvet olvasta Lauró József, a Kassai Repülőtiszti Főiskola egykori tanszékvezetője, aki utána levélben gratulált Szabó Imrének, és megírta, hogy a szülei egykor béresek voltak a Károlyi-birtokon. Visszaemlékezése a kibővített Károlyi-könyvben meg is jelent, ebben írja le, hogy kommunista érzelmű apja mindig azt mondta: százszor jobb volt béresnek lenni a Károlyi-birtokon, mint szabad proletárnak az iparban.

A 18 éves kora óta Pozsonyban élő Szabó Imrét nemcsak helytörténeti érdeklődése köti szülőföldjéhez, évek óta már a tardoskeddi férfikórus tagja is. A kórusvezető először csak egy próbára hívta meg mint szakértőt, mert tudta, hogy konzervatóriumot végzett, és hogy lássa is, mit énekelnek, a kezébe nyomta a szöveget. „Én meg nem ültem ott csendben, a szöveg előttem volt, hallásom van, énekeltem velük. Ez péntek este volt, vasárnapra már meghívtak a Csemadok-évzáróra, aztán a következő heti próbára. Úgy lettem tag, hogy észre sem vettem, nyolcadik éve, hogy minden hétvégén Tardoskeddre járok kóruspróbára” – mondja.

Hétközben pedig már a következő könyvén dolgozik, a címe: A tótmegyeri mezőgazdaság története a legrégebbi kortól napjainkig. Az exkluzív kiállítású Károlyi-könyv és a fácános sem kapható már, szétkapkodták az arisztokrata családtagok, a vadászok, erdészek. Ezért is különös élmény, ha valahol valakinek mégis kezébe kerül, és különösen örülhet az, aki ajándékba kapja bármelyiket a két kötet közül. Aki pedig lemaradt róla, az bízzon abban, hogy lesz következő kiadás, hiszen az ezeréves történelemből még mindig kerülhetnek elő új tények és titkok.

***

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. április 4-i számában jelent meg