Ha az elmúlt években azért távoztak külföldre a tapasztalt szakorvosok, mert itthon keveset kerestek, most azért teszik, mert a kórházakban nincs rájuk igény. Az igazgatók inkább két frissen diplomázott, szakvizsgával nem rendelkező orvost alkalmaznak, mint egy szakvizsgázott és több évtizedes gyakorlattal rendelkezőt, mert az utóbbit most már valóban jól meg kell fizetni. Emlékeztetőül: a szakvizsga nélküli orvosok kezdő fizetése 1816 euró (az átlagbér 1,5-szerese), és évente az átlagbér 0,015-szörösével emelik. A szakvizsgázott orvosok bérét az átlagbér 2,5-szeresével emelték, és minden ledolgozott évért az átlagbér 0,025-szörösével. 2025-től a szakvizsgával rendelkező orvosok évente az átlagbér 0,03-szorosának megfelelő béremelésben részesülnek. Az évenkénti fizetésemelés harminc, gyakorlatban töltött évig jár, addig egy szakorvos a különböző pótlékok és túlórák nélkül csaknem 4000 eurót kereshet, túlórákkal és pótlékokkal akár 6000 eurót is.
 

Spórolnak az igazgatók

A kórházigazgatóknak azonban továbbra is takarékoskodniuk kell, mert az „effektív működés” (Szlovákiában ez azt jelenti, hogy a betegen spórolnak) a legfontosabb feltétele annak, hogy a kórház a tervezett átszervezés után is a hálózatban maradjon. Mivel a béremelést követően az egyik legnagyobb kiadásuk ez, hát ezen spórolnak – úgy, hogy szinte egyetlen kórház egyetlen osztályán sincs elegendő szakorvos. Jelentkezők akadnának, de nem veszik fel őket, inkább fiatal, szakvizsga nélküli orvosokat alkalmaznak, mert nekik jóval kevesebbet kell fizetni. Ennek következménye a gyakran bizonytalan diagnosztizálás, és a beteg is többet várakozik, mert a tapasztalatlan fiatal orvosoknak mindent konzultálniuk kell idősebb kollégáikkal.
 

Egy nap az ügyeleten

„Leestem a bicikliről, medencetöréssel vittek be a nyitrai kórház traumatológiai ügyeletére. Három óra hosszig vártam, mire bekerültem a rendelőbe, mert az orvos épp valakinek a felhasadt homlokát varrta be. Maga is bevallotta, hogy először csinálta, azért tartott ilyen sokáig. Egy szerzetesnővér dolgozott mellette, ilyet sem láttam még, de tény, hogy a habitust viselő nővér tapasztaltabbnak, ügyesebbnek tűnt, mint az orvos. Először elküldtek röntgenre, de annak alapján nem tudták megállapítani, szilánkos-e a törés, pedig még két fiatal kollégát odahívott az orvos, hogy nézzék meg a felvételt. Amúgy kedvesek voltak, de olyan tanácstalanok, hogy ha nem lettek volna olyan erős fájdalmaim, nevettem volna rajtuk. Végül elküldtek még CT-re is, de azonnal közölték, hogy mivel nincsenek ápolók, a lányomnak kell odatolnia. Nem csak hogy odatolt, de még a vizsgálóágyra is ő tett fel a laboránssal, mert az is közölte, hogy nincs elég ápoló. Meg orvos sincs, aki ki tudná értékelni a felvételt, úgyhogy várjunk. Három és fél órát vártunk a CT eredményére, közben a lányomnak kellett bekopognia a rendelőbe, hogy legalább egy fájdalomcsillapítót meg egy pohár vizet adjanak. Készségesek voltak, még egy csokibonbont is kaptam. Akkor már hat órája ültünk a váróteremben, szerencse, hogy a lányom adott rám még otthon pelenkát, mert a vécére nem tudtam volna ráülni. Reggel tíztől délután háromig vártunk az eredményre, aztán még egy órát arra, hogy szakorvossal konzultáljon a fiatal orvos. Az eredmény az lett, hogy mivel ezt nem műtik, hazaküldenek, feküdjek otthon. További egy órát vártunk a mentőre, amely hazavitt, és mivel itt is egyedül volt a sofőr, a nehéz vasszéken a lányomnak kellett becipelnie vele. Nem hittem volna, hogy ennyi béremelés és uniós támogatás után itt tart a szlovákiai egészségügy” – osztotta meg velünk tapasztalatait olvasónk, János.

Börtönbe a kórházigazgatókkal?

Esete sajnos nem egyedi, szinte minden hazai kórházban így megy ez, mert mindegyikben sokkal kevesebb az orvos, mint amennyire szükség lenne. Nem véletlen, hogy a béremelésekről szóló tárgyalások során az Orvosok Szakszervezete (LOZ) feltételként szabta, hogy a kórházigazgatókat vonják felelősségre, ha nem biztosítják a megfelelő személyzeti ellátást az általuk vezetett intézményben. Ennek értelmében az igazságügyi minisztérium be is nyújtott egy törvénytervezetet, amely szerint az egészségügyi ellátás veszélyeztetéséért börtönbüntetés várna azokra az igazgatókra, akik nem alkalmaznak megfelelő számú és megfelelő szakképesítéssel rendelkező orvost és nővért. A tervezet óriási tiltakozáshullámot váltott ki, a Szlovákiai Kórházak Szövetsége szerint a törvényalkotók a kórházigazgatókra akarják hárítani a felelősséget az egészségügyi ágazat válságos állapotáért, holott ez a mindenkori kormányok felelőssége. Valami igazság van is ebben, tény, hogy Szlovákiában minden választási időszakban tovább romlott az egészségügyi ellátás színvonala, de az is tény, hogy a kórházigazgatók mindig minden rendszerben megtalálták a kiskapukat, hogy végeredményben ne legyenek veszteségesek. Nem azokat az igazgatókat kell büntetni, akik szívesen felvennének orvosokat, nővéreket, csak nincs kit, hanem azokat, akik szándékosan nem vesznek fel senkit, hiába lennének jelentkezők, hangsúlyozza Peter Visolajský, a LOZ elnöke. „A büntetőjogi felelősség feltétele a szándékosság, és sajnos sok olyan esetről tudunk, hogy valamelyik kórházban ilyen vagy olyan szakorvosok hiányoznak, jelentkezők is voltak, mégsem alkalmazták őket. Tudom, hogy a rendszer kényszerítette a kórházigazgatókat abba a helyzetbe, hogy a spórolás a kórházak hatékonyságának szinte legfontosabb fokmérője, de úgy vélem, a szakmai tisztesség egy határon túl már nem engedi meg, hogy csak az Excel-táblázatokat nézzük. A rengeteg kezdő orvossal, akiket azért alkalmaznak, mert nekik kevesebbet kell fizetni, senki nem foglalkozik, nincs szakmai vezetés, a konzultáns csak a bélyegzőn szerepel, nemhogy a beteget, még a leleteit sem látja” – teszi hozzá Visolajský.
 

Háromezer orvos hiányzik

Szlovákiában jelenleg legalább háromezer orvos és tízezer nővér hiányzik, de érthetetlen módon a kórházak mégis alig keresnek új alkalmazottakat. „Ahol négy éve még hat orvos volt, ott három van, ebből kettő fiatal végzős. Két éve még tíz betegre jutott egy nővér, ma húszra. Csak az osztályvezető főorvosnak van szakvizsgája, mindent vele konzultálnak, csodálom, hogy győzi” – mondja egy neve elhallgatásét kérő nővér. Tulajdonképpen mindegy is, melyik kórházból, mert mindegyikben hasonló a helyzet. Az olyan „mellékes” dolgokkal, hogy a betegnek ne legyenek felfekvései, eleget igyon, egyen, már senki nem foglalkozik – ez a hazabocsátás után a hozzátartozók és a házi ápolószolgálat feladata. „Egy háromhetes kórházi tartózkodást követően három hónapba telik, amíg a magatehetetlen beteget úgy-ahogy rendbe tesszük. Szinte mindegyiket felfekvésekkel küldik haza, pedig vannak segédeszközeik, matracaik, csak ember nincs, aki kétóránként megfordítaná a beteget” – mondja Mária Kubačková fizioterapeuta.

De nem csak emberben, intézményben is hiány van, az állam negyven éve nem képes felépíteni a Rázsochy központi kórházat a fővárosban – még úgy sem, hogy az EU felújítási alapjából kapott rá pénzt. Közben a Penta befektetőcsoport felépítette és megnyitotta Pozsonyban a Bory kórházat, ahol egyágyas szobákban helyezik el a betegeket, és nem csak a fizetéseknek, hanem elsősorban a körülményeknek köszönhetően lesz elég orvos, nővér és ápoló is. Hogy ki kerülhet be ide, az majd kiderül, mindenesetre a kórháznak mindegyik egészségbiztosítóval sikerült szerződést kötnie, így az egészségügyi ellátásért itt sem fognak a betegek fizetni. A menedzselésért és az adminisztrációért valószínűleg igen, ezt a módszert már ismerjük az ugyancsak a Penta által üzemeltetett ProCare rendelőintézetek gyakorlatából. Az ingyenes betegellátás ugyanis csak papíron létezik, a valóságban nagyon is sokba kerül.

*

A cikk a Vasárnap családi magazin 2023. április 25-ei számában jelent meg.

Januártól öt szülészetet zárnak be Szlovákiában: Királyhelmecen, Szinnán (Snina), Miaván (Myjava), Nagyrőcén (Revúca) és Simonyban (Partizánske). Az indoklás szerint ott, ahol évente kevesebb mint 400 szülés történik, nem garantált a színvonal, ezért a környékbeli kórházak fogják fogadni az anyákat. Az érintett önkormányzatok még tárgyalni szeretnének az egészségügyi minisztériummal a szülészetek megmaradásáról, de a tárca szerint a döntés végleges, mert a szóban forgó kórházak nem teljesítik a szakmai feltételeket.